Gotham City: Ragadozók – Ismertető a Fandom #1-ből

Metropolis = Superman.
Mikor egy képregényolvasó meghallja a Metropolis szót, egyből Superman ugrik be neki. Ha azonban nem igazán járatos a képregényekben, nem feltétlenül, hiszen a „metropolis” szó maga világvárost jelent, és eléggé elterjedt a köznyelvben is. A Gotham szót hallva viszont egyértelműen Batman a befutó.

A DC Univerzum legfontosabb színhelyei a Földön ugyanis Gotham (Batman), Metropolis (Superman) és Star City (Flash). Bár Metropolisban több ismert hős is tevékenykedik Supermanen kívül, Gotham mindig is csak úgy volt ismert, mint Batman felségterülete. Egy sötét város, amely már megjelenésében is komor, zord külsővel bír, ennek megfelelően az ott lakó szuperhősök és bűnözők is hűek a hely szelleméhez: sötétek, komorak, kíméletlenek és könyörtelenek. Legalábbis eddig úgy tudtuk.

De van Gothamnek egy másik arca is, melyet úgy hívnak: nappal. Amikor Bruce Wayne fogadásokat ad, partikra jár, amikor minden csillog… akkor még a szuperbűnözők is mintha kevésbé lennének őrültek. A rosszfiúk-lányok nappal is munkálkodnak, ezért valakinek helyt kell állnia a városban. Szerencsére egyes hősök ilyenkor aktívak igazán: Vadásznő, Fekete Kanári, Orákulum, Batgirl, Zöld Íjász, Éjszárny, az egykori Robin…

Orákulum Gordon felügyelő lánya, az egykori Batgirl, akit a Joker lelőtt (lásd a Gyilkos Tréfa című magyarul is megjelent történetet – Batman 1), minek következtében Barbara Gordon deréktól lefelé megbénult és tolószékbe került. Rájött, hogy Batgirl-pályafutásának befellegzett, és másképp tette hasznossá magát: számítógépzseniként információkkal látja el a többi hőst. Mindenkiről tud mindent, és mindenkit meg tud találni. Ő hozott össze egy kis csapatot, amely jelenleg csak lányokból áll.

Fekete Kanári „örökölte” a nevét, ugyanis már az édesanyja is ezen a néven vált szuperhőssé. Miután végleg letette a neccharisnyát, Dinah elérkezettnek látta az időt, hogy folytassa a családi hagyományt. Kivételes akrobatikus és harci képességei mellett rendelkezik egy igen erőteljes szónikus sikollyal is, amely szó szerint hegyeket mozgat meg. Tagja volt az Igazság Ligájának, és időnként a Zöld Íjász barátnője.

A Vadásznő pedig egy önfejű, öntörvényű rosszlány. Mindig a jó oldalon áll, de általában erősen súrolja a határt. Csapatmunkára képtelen, mert parancsnak igen ritkán engedelmeskedik – mindig a saját feje után megy. Civilben Vadásznő – Helena Bertinelli – egyszerű tanárnő egy iskolában.

A rosszfiúk megoszlanak a már jól ismert „gothami bűnözők” (Pingvin, Joker, Madárijesztő, Brainiac és társai) és számtalan „saját” szuperbűnöző (Lady Shiva, Fehér Kanári, Cheshire) között.

Azt mondják, amikor az embereknek segítségre van szükségük, a hősöket hívják. Amikor a hősöknek van segítségre szükségük, a Ragadozókat hívják.

A Ragadozók eredetileg mindössze Orákulumból és a Fekete Kanáriból állt. Orákulum talált valami balhét a neten, Kanári meg elment helyretenni. Mindenki más csak mellékszereplő volt a sorozatban, és csak a 60. rész után vették fel maguk közé az erősen kezelhetetlen Vadásznőt, majd később még az új Batgirlt, Lady Blackhawk-ot, Dove-t, sőt, még később egy férfit is (Hawk). Rendszeres mellékszereplőként ott van a Zöld Íjász, akivel Fekete Kanárinak állandó on-off kapcsolata van: hol összejönnek, hol összevesznek. Egyszer még a házasságig is eljutottak, de az is katasztrofálisan sikerült. Időnként „benéz” persze Batman is – vagy azért, mert éppen dolga akad valamelyik szuperbűnözővel, akivel épp a Ragadozók is foglalkoznak, vagy csak segítségért fordul Orákulumhoz. Éjszárny szintén Barbara miatt jelenik meg néha, míg az Igazságliga inkább Dinah Lance miatt.

A sorozat eredeti írója Chuck Dixon, aki több rövid minisorozatot követően kezdte el írni a Ragadozókat, a fő cím eredeti rajzolója pedig a nálunk is jól ismert Greg Land volt (nagyon szép, realista stílusban, de még koránt sem azzal a fotó-beállításos módszerrel, ahogy az Újvilág Hatalom miniben megismerhettük) .
A Ragadozók leghíresebb írója viszont Gail Simone, aki egyike azon nőknek, akinek sikerült íróként karriert csinálnia a képregényes szakmában. Írt például Deadpoolt a Marvelnek, méghozzá az egyik legviccesebb történetet, amiben Deadpool a Hangya zsugorító sprayével lefújja a Rinót, aki összemegy öt centisre, majd a szarvába belefűz egy kulcskarikát, és kulcstartóként használja a non-stop anyázó brutális szuperbűnözőt. Gail rendkívüli érzékkel ír, nagyon érdekessé teszi mind a szereplőket, mind a cselekményt. Mindig igyekszik az addig jól ismert szituációkat egy teljesen új szögből megvilágítani, ezzel újra frissé és újszerűvé varázsolni azokat. Az általa írt szuperhősök, de még a rosszfiúk is mind szerethetőek, lazák, poénosak, de ugyanakkor kemények is, ha úgy adódik.

A rajzoló – Ed Benes – egyszerre érkezett a sorozathoz az új íróval (az 56. számnál). Benes csodálatosan realisztikus rajzaival hatalmas rajongótáborra tett szert, nőalakjai gyönyörűek. A rajzok önmagukban el tudnák adni a képregényt, de szerencsére a DC nem esik bele ebbe a hibába: az írás is éppen olyan jó, mint a rajzok, ami nagyon ritka párosítás. Ed Benestől még nem jelent meg semmi magyarul, de néhány fan rajzát meg lehet találni a neten itt-ott. Sajnos (?) ezek szinte mindegyike hiányos öltözékű nőkre korlátozódik, de ha sikerül elszakítani a figyelmet attól, ami elsőként magára vonja azt, észrevehető, hogy az arcok és a háttér is ragyogó. Ed Benes csak az első évig maradt Simone mellett, de annyira közkedveltté váltak a munkái, hogy utána még évekig rendszeresen visszahívták néhány szám megrajzolására.
Nagyon az utódainak sem kellett persze szégyenkezniük, hisz olyan nevek voltak köztük, mint Ron Adrian, Tom Derenick, Nicola Scott, vagy Joe Bennett.

Gail Simone a 108. számig írta a Ragadozókat, amely 53 számot jelent egyhuzamban, és addig végig hullámok nélkül sikerült magasan tartania a színvonalat. A 109. számnál váltotta fel Tony Bedard, amely után alig másfél évvel a lap ideiglenesen megszűnt.
A Ragadozók (Birds of Prey) azon kevés DC képregények közé tartozik, amely annyira népszerű lett, hogy női főszereplőkkel kihagyás nélkül több, mint 10 évig ment – elérte a 100. számot. Csak a 127.-nél szűnt meg, de nem egészen egy éven belül újraindították – ismét a Gail Simone – Ed Benes párossal.

Harza Tamás, 2011. február

Az ismertető eredetileg a Fandom #1-ben jelent meg, mely korlátozott példányban még megvásárolható.
A Fandom #2 a 22. Képregény Börzére jelenik meg!
A Gotham City: Ragadozók #1 szintén a 22. Képregény Börzére jelenik meg!