Cinebook interjú

A 2005-ben indult Cinebook kiadó profilja könnyen meghatározható: igényes, szórakoztató, népszerű francia, illetve belga képregények angol fordításait kínálják. Néhány év alatt kiderült, hogy ebben a mezőnyben talán a legizgalmasabb és legbiztatóbb kezdeményezésnek bizonyul. A sorozatok és egyedi kiadványok megfelelő ütemű és biztos kiadásához viszont néhány kompromisszumot is fel kellett vállalni. Többek között erről leveleztünk a kiadó vezető fordítójával és kapcsolati felelősével, Jerome Saincantinnel.

Képregény Net: Honlapotokon az olvasható, hogy a piacokat amerikai szuperhős képregények és japán mangák uralják. Sajnos itthon is hasonló a helyzet. 2005-ben, amikor elkezdtetek kiadni francia-belga képregények angol nyelvű fordításait, inkább kulturális küldetésként tekintettetek erre a tevékenységre vagy inkább egy jövedelmező befektetésként?

Jerome Saincantin: A kiadó, Olivier Cadic, már a Cinebook létrehozását megelőzően is sikeres üzletember volt. Sosem dolgozott abban az illúzióban, hogy ez egy aranybánya lesz. Az a tény, hogy széles körű elismerésben részesült, amiért a francia kultúrát terjeszti az Egyesült Királyságban, is megerősíti, hogy ennek a vállalkozásnak a nagy része inkább tekinthető kulturális küldetésnek.
Ugyanakkor abban is hitt, hogy – a szektorban aktív sokak véleményével ellentétben – ez egy fenntartható vállalkozás. Úgy hiszem, ezt bizonyítottuk azzal, hogy itt vagyunk immár hét éve!

KN: Angol az anyanyelve 380 millió embernek és második nyelvként beszéli további 250 millió (vagy még több – forrástól függően). Úgy gondolná az ember, hogy francia-belga képregények angol nyelvű kiadása egy hatalmas üzlet, de tapasztalataim szerint még a legbiztatóbb, legcéltudatosabb kísérletek is befejezetlenül maradnak. Hét évvel és egy több mint 200 képregényes katalógussal a hátatok mögött, mennyire érzitek biztosnak sorozataitok jövőjét?

JS: Nagyon stabilak. Lassan, de biztosan az angolul beszélő közönség megismeri a frankofón képregényeket és a visszajelzések is rendkívül kedvezőek. Nem tudom, hogy valamikor is bekövetkezik-e egy olyan esemény, aminek következtében ezeknek a képregényeknek a vásárlása, olvasása számítana a menő dolognak (ahogy ez a mangával történt Franciaországban az Akira mozi vetítését követően), de ha ez mégsem következik be, egyértelműen van annyi ember világszerte, aki imádja a bandes dessinées-t, akik miatt szükség lesz ránk 10 vagy 20 év múlva is. Lassan, de biztosan, türelem rózsát terem és minden ehhez hasonló.

KN: Francia-belga képregények esetén, mi a jellemzőbb: az alkotó vagy a kiadó birtokolja a szerzői jogokat? Ez mennyiben befolyásolja munkátokat?

A kiadó. Ami leegyszerűsíti a munkánkat, hogy őszinte legyek. Azáltal, hogy egyetlen féllel kell tárgyalnunk, például a Mediatoonnal, aki a Dargaud, Dupuis, Le Lombard, Lucky Comics és Kana nemzetközi jogait kezeli, hozzáférésünk van a legjobb és legismertebb francia-belga képregények nagy szeletéhez. Sokat megtakarítunk a tárgyalási időn és költségeken.
Ugyanakkor miután az emberek, akikkel együttdolgozunk szintén a BD odaadó szeretői, kapcsolatba léphetünk (és sokszor meg is tesszük) a szerzőkhöz (vagy éppen fordítva), ha éppen szükséges. Minden alkalommal, amikor szükség szerint változást eszközölünk a rajzokon, az a rajzoló beleegyezésével történik és időnként az íróval is konzultálunk, hogy pontosítsuk a fordítást.
Nincsenek vállalati tűzfalak, ha úgy tetszik!

KN: A közvélekedés szerint hatalmas távolság van a francia és angolszász szexuális nyitottság és képi megjelenítés között. Francia-belga képregények sok angol-amerikai kiadása esetében ez kisebb cenzúrában mutatkozik meg, ahogy néhány Cinebook sorozat esetében is. El tudnád árulni, melyek azok a fontosabb mérlegelési szempontok, amikor eldöntötték, hogy melltartókat és fürdőruhákat rajzolnak mellekre? A 15+ korbesorolás nem elegendő ezeknél a képregényeknél? Hol húzzák meg a határt ebben a témában?

Ez egy érzékeny téma, az biztos. De hadd kezdjem azzal, hogy megismételjem: bármilyen változás a rajzokon a rajzolók jóváhagyásával történik, sokszor pedig a rajzolók által. Megeshet, hogy nem náluk van a szerzői jog, de végső soron ők az alkotói ezeknek a szereplőknek és történeteknek.
Ahogy említetted, a meztelenség elfogadása és a szexualitás megjelenítése egészen vad módon különbözik egyes kultúrákban. És ezt követik az egyes törvények és szabályok. Egyik oldalról a mű sértetlenségét kell szem előtt tartanunk, míg figyelembe kell vennünk azt a tényt, miszerint, amennyiben nem hajtunk végre néhány kultúra által megkívánt képi változtatást, könyveink nem jutnak el azokba a bizonyos kultúrákba! Ez a helyzet.
És ne feledjük, hogy világszerte forgalmazzák kiadásainkat, nem csak az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Hanem Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában… ahogy Indiában vagy Indonéziában is, ahol a meztelenséggel kapcsolatosan még szigorúbb szabályozások vannak. Nem gyárthatunk ugyanannak a könyvnek különböző változatait, így a legszűziesebb közös nevezőt célozzuk meg!
Szerencsére még nem fordult elő olyan helyzet, ahol ezek a változtatások bármiféle változást jelentettek volna a történeten magán.

KN: Egy másik érzékeny téma, és ígérem, ez lesz az utolsó: méretcsökkentés. Mi alapján döntitek el, hogy mely sorozatokat adjátok ki kisebb formátumban és melyeket az eredeti francia album formátumban? Kissé visszautalva az előző kérdésemre: gondolkodtatok-e azon, hogy különböző változatokat készítetek ugyanahhoz a képregényhez, ahogy a Humanoids a túlméretes keményfedeles albumaival és a „könyvtári” sorával? (A Humanoids papírfedeles kisebb méretű albumait „Library” – azaz könyvtár sorozatcímmel látták el – a ford.)

Ez egy olyan terület, amiben nem mozgok annyira otthonosan, így nem tudom teljes bizonyossággal, mik itt a kritériumok. Annyit mindenesetre elárulhatok, hogy nem volt még szó arról, hogy ugyanannak a könyvnek két változatát is kiadjuk.

KN: Megfigyeltétek-e már, hogy képregényeitek esetében az angol egyfajta közvetítőnyelvként működne? Kaptok-e váratlan visszajelzéseket távoli országokból? A nagyobb nemzetközi forgalmazók, mint az Amazon vagy Book Depository szolgálnak-e olyan adatokkal, melyekből kiderül, hány rendelés érkezett könyveitekre egyes országokból?

Elég sok adatunk van arra nézve, kik és honnan vásárolják könyveinket, ha csak a saját közvetlen rendeléseinket nézzük, honlapunkon keresztül. És mindenhonnan rendelik őket. Bárhonnan Európából (főleg Skandináviából), Észak-Amerikából, az Arab-félszigetről, Délkelet-Ázsiából… Igen, elég egyértelmű, hogy az angol a lingua franca.

KN: Előfordult-e már, hogy egyes címek népszerűsége erősen változott különböző kultúrák között? Például egy francia listavezető kötet közel sem olyan népszerű angol nyelvterületeken vagy éppen fordítva: egy angol fordítás más címekhez képest népszerűbbnek bizonyul, mint eredeti frankofón környezetében?

Igen. Láttunk bármelyik és mindegyik esetre példát. Olyan legendás címek, mint a Lucky Luke mindenütt sikeresek. Más címek sikeresebbek lettek, mint amire számítottunk, míg mások egyértelműen megbuktak. Nehéz ezt előre meglátni, sajnos, így kockázatokat kell vállalnunk. Ráadásul a népszerűség egyes angolul beszélő országok között is változik: amíg Blake és Mortimer biztos sikert könyvelhet el mindenütt, addig tisztán látszik, hogy az Egyesült Királyságban jobban értékelik, mint Amerikában. Ugyanakkor ez kezd kissé megváltozni a Tintin film óta – most már számottevő érdeklődést tapasztalunk Amerikában is.

KN: Nemrégiben összehasonlítottam az első Blueberry album angol fordítását (Egmont-Methuen, 1977) egy internetes honosítással. Észrevettem, hogy a hivatalos fordítás – még ha egy elismert páros készítette: Anthea Bell és Derek Hockridge – úgy tűnt, hogy jobban eltért az eredeti francia szövegtől. Hivatalos angol fordításokkal kapcsolatosan másoktól is hasonló tapasztalatokról hallottam. Fordítóként mik a tapasztalataid ebben e témában? Az elmúlt évtizedekben voltak-e különböző trendek e téren?

Huh. Ez egy kemény dió.
A fordítás… teljes egészében egy művészeti forma. A kívülálló hajlamos azt hinni, hogy miután egyik nyelvről a másikra váltasz, ez egy automatikus művelet. De a nyelv nem matematika és egyáltalán nem automatikus. A fordító súlyos felelőssége az, hogy a célnyelven érthetővé tegye a szöveget és egyidejűleg élvezhetővé is kell varázsolnia azt ÉS nem csak a tartalmat kell tisztelnie, hanem az eredeti szöveg stílusát is. Őszintén szólva, ezek olyan célok, melyek néha kölcsönösen kizárólagosak. Aztán ott lyukadsz ki, hogy meg kell változtatnod a francia nyelvű eredeti stílusát azért, hogy befogadhatóvá tegyed angolul vagy meg kel variálnod a tartalmat, hogy beférjen az adott buborékokba…

Amikor fiatalabb voltam és elkezdtem tisztességesen angolul beszélni, akkor fedeztem fel, hogy sokszor különbségek vannak az egyes változatok között; és ez sokszor zavaró volt. Amióta fordítóként dolgozom, már megértem a kemény döntéseket, amelyekkel szembesülni kényszerülnek… És jóval kevesebbet panaszkodom már!
A legvalószínűbb, hogy ha olyasvalaki, mint Anthea Bell úgy döntött, hogy szükséges eltérnie az eredeti szövegtől, annak meg lehetett a jó oka; olyan ok, amit egy netes közösségnek dolgozó amatőr fordító (és itt nem szándékozom semmiféle tiszteletlenséget kifejezni irántuk) nem feltétlenül rendelkezik azzal a tapasztalattal vagy képesítéssel, hogy ezt lássa.

Itt szeretném megemlíteni, hogy a Cinebooknál a fordítói folyamat nagyon elmélyült. Egy vezető fordító (vagy Franciaországban vagy Amerikában) először lefordítja a szöveget, majd az ellenpárja (Amerikában vagy Franciaországban) átolvassa, kijavítja a hibákat és javaslatokat tesz. A szöveg sokszor oda- visszavándorol, amíg mindenki elégedett lesz. Minden alkalommal átmegy egy harmadik lektor kezén, aki francia és Nagy Britanniában lakik. Három személlyel, akinek rálátása van az eredeti francia szövegre, az angol célnyelvre (mind az amerikai, mind az angliai változatára) és a kiadás gyakorlatias szempontjaira, sikerül elérni egy közel tökéletes eredményt – már amennyiben ez emberileg lehetséges.
Ahogy mondtam, elmélyült és időemésztő, de megéri. Nagyon hasonlít az amerikai forgatókönyvírás folyamatához, ahol a szöveg rengeteg kézen átmegy, mire eléri végleges alakját. A döntést, mely szerint így kell dolgozni (amit én személy szerint különösen üdvözlök és élvezek), Olivier Cadic alapító maga hozta. René Goscinny megjegyzéseit olvasta, amiben elmagyarázza, hogyan ellenőrizte könyveinek fordításait, hogy biztos legyen, tényleg az-e az eredmény, mint amit ő megírt.

KN: Elgondolkodtatok-e azon, hogy nyissatok más jelentősebb európai képregény-kultúrák –legfőképpen az olasz fumettók – felé?

Annak ellenére, hogy a cég az Egyesült Királyságban székel és egy brit vállalat, legtöbbünk francia. Franciául beszélünk. Ha az olasz könyveket Franciaországban adják ki (ami valójában sokszor megesik), akkor örömmel figyelembe vennénk őket! De annyi minden van már franciául, hogy nem érne meg olaszul (vagy spanyolul vagy hollandul…) beszélő munkaerőt szervezni. Esetleg egy egyszeri kiadványként, ha egy valóban kimagasló dolog jutna tudomásunkra…?

KN: Melyek a legnépszerűbb sorozataitok? Mely korosztályokat tudjátok leghatékonyabban elérni? Angliában a keményvonalas képregény-rajongók mennyire nyitottak munkátok felé?

Lucky Luke, Iznogoud, Blake & Mortimer, XIII, Largo Winch, Thorgal az örök bestsellereink. Találkozókon láttam, ahogy sci-fi címeinket úgy kapkodják, mint a friss süteményeket (Aldebaran, Orbital, A csimpánz komplexus), és úgy tűnik, a Zöld major is elfogy minden alkalommal. És azt is láttam, ahogy minden korosztályból felkeresnek minket az olvasók: idősebbek, akik emlékeznek azokra a francia képregényekre, melyek az angol nyelvterülettel való megismertetés korábbi próbálkozásaiból származnak, az egzotikumra (fogalmazzunk így!) fogékony fiatal felnőttek, tinédzserek, akik a szuperhősök melletti változatosságot keresik és a gyerekek hálás és figyelemre méltó számú közönsége, akik imádják a nagy formátumot és az olyan sorozatok színes képeit, mint a Yakari, Papyrus vagy Billy és Buddy.
Keményvonalas rajongók…? Hát, ők valójában eléggé nyitottak. Talán nem mindig kedvelik ezeket, de legalább hajlandóak kipróbálni és általánosságban találnak legalább egy olyan sorozatot, ami megfelel az ízlésüknek. És a mezőny hivatásosaitól, szakértőitől – alkotók, könyvesbolt és képregényüzlet tulajdonosok, kritikusok – is nagymértékű támogatást kaptunk.
Adj nekünk még néhány évet! :)

KN: Alkotókról és sorozatokról beszélve, vannak-e elérhetetlen vagy akár régóta tervezett, de eddig megvalósulatlan célkitűzéseitek? Fontolóra vettetek-e olyan népszerű címek kiadását, mint Blueberry vagy Titeuf? (Csak, hogy néhány személyes kedvencet említsek.)

Nos… Vannak tervek, remények és álmok, igen. Némelyik összejöhet idővel, mások leginkább lehetetlennek tűnnek. Mindig vannak folyamatban lévő tárgyalások. Azonban nem vagyok teljesen feljogosítva arra, hogy eláruljam, mely címekről van szó, sajnálom! Ha másért nem, babonából sem!

Szabó Zoltán Ádám

A kiadó honlapja

További borítóképek: