BATMAN VS JOKER

Joker és Batman annyira hasonló, hogy akár Joker is osztogathatná az érdempontokat. A Gyilkos tréfában pont erről szól a harc: Joker első lépésként megbénítja Gordonnak (az egyébként eléggé szexiális tárgyként ábrázolt) lányát, majd elrabolja Gordont, és beülteti őt az őrület hullámvasútjába. Ez a képregény bevallottan hatott Nolanra, amikor A sötét lovagot írta: számtalan példát találunk a filmben arra, ahogy Joker Batman helyére pályázik. Jokernek elege van abból a rutinból, amit a Denevérember képvisel, és a gyakorlatban is kipróbálja, milyen az, ha ő dönt az érdempontok felett: pénzégetés, videóüzenetek, hajórobbantás(ra tett kísérlet), stb.

Nolan filmjében Batmant eléggé meg is viseli mindaz, amit Joker képvisel: egyre hangsúlyosabbakká válnak azok a jelenetek, amikor Bruce Wayne-t látjuk vívódni, vagy a néző Bruce Wayne-t és az ő kérdéseit látja az álarc mögött. Míg Jokernak csak a Joker-énje létezik, Batman maga választotta, hogy álarcos igazságosztó lesz. Maga Bruce Wayne sem biztos abban, hogy az a hatalom, amelyet Batman képvisel és gyakorol, helyes. Hogy így kell-e rendet tenni. Hogy amikor szembenéznek – Batman motoron, Joker kamionban – akkor nem a saját rendfenntartó őrületét látja-e viszont. A film végén Batman magára vállalja a Kétarc által elkövetett gyilkosságokat. (Kétarc még skizofrén ámokfutása előtt Gotham főügyésze volt, aki rekordszámú bűnözőt záratott börtönbe, ezért emblematikusan tiszta figurának kell maradnia a város emlékezetében.) Batman menekül, “I am not a hero” (Nem vagyok hős), mondja. Tulajdonában volt / van egy hatalmas fegyverarzenál, járművek, és egy megfigyelőrendszer, mellyel az egész várost nyomon tudja követni, programok, adatbázisok, kísérleti laborok és persze pénz. (Itt most megállom, hogy ne kezdjek el George W. Bush-ról és a War on Terrorról írni.) Mégis, film végére nem lesz más Batman, mint valaki, akit ugyanúgy bűnözőnek tekint a város, mint Jokert. A film alkalmas arra, hogy a néző áldozatot lásson Batmanban, de arra is, hogy a Jokerral való rokonságot erősebbnek lássuk az áldozatszerepnél. Ők ketten tették Harvey-t Kétarccá, Gothamot játszmáik terepévé, az embereket játékszerré. “That’s what needs to happen” (ennek kell történnie) mondja Batman mielőtt menekülni kellene, mintha szükségszerűnek látná az egészet.

Nolan befejezése egy drámaibb, tragikusabb verziója Alan Moore befejezésének: Batman és Joker mindkét szerzőnél hasonló státuszba és szerepbe kerül. Nolannál a város veti ki magából Batmant, illetve Bruce Wayne maga is megretten saját magától. Moore-nál őrülten nevetnek, és a játszma végtelen:

(Megj: igen, igen, elképzelhető, hogy Batman leszúrja Jokert, de ez most nem az az értelmezés. :-) Ha már Killing Joke (Gyilkos tréfa) a képregény címe, miért ne szúrná le Batman Jokert? De miért ne lehetne az, hogy a cím Batman nem őrölt énjének meggyilkolására, a különbség felszámolására utal? Iletve nyilván: pont az a lényeg, hogy nem tudjuk, mennyire számolódott-e fel a különbség.)

A fenti írás a 2013-as Kutatók éjszakáján, az ELTE Bölcsészettudományi Karán Film és irodalom – Batman címmel elhangzott előadás része, melyet a szerző engedélyével közlünk újra.
perezvonsgeometry.wordpress.com

A gyilkos tréfáról bővebben:

• Alan Moore – Batman: A gyilkos tréfa – Esszé
• Batman: A gyilkos tréfa – Te mennyit viselsz el, mielőtt megőrülsz?
• Joker: „Az épelméjűség olyan elviselhetetlen!”
• JOKER – Nem Joker

Oldalak: 1 2 3