BATMAN VS JOKER

“This city deserves a better class of criminals” / “ez a város jobb bűnözőkasztot érdemel” – mondja Joker Christopher Nolan A sötét lovagjában, és ami itt egyből szemet szúr, az az érdemel szó. És rögtön előtte a város. Hol van itt Batman? Mit érdemel Batman? Megérdemli-e Batman a várost, vagy a város Batmant? Na és persze: ki dönti el?

Erről a “ki dönti el”-ről szól a film egy érdekes rétege, és erről szól jópár nyolcvanas évekbeli sötét világú szerzői képregény (Morrison, Moore, Miller). Ki strigulázza az érdemeket, ki kategorizálja őket a strigulázás előtt, és a végső összesítéskor ki adja a megérdemelt jutalmat? Bárcsak olyan egyszerű lenne minden, mint a Harry Potterban, amikor a tanárok csak elkiáltják magukat, hogy “tíz pont a Griffindornak”, és a Griffindor-ház már egyből kap is tíz pontot valamilyen közszemlére kitett eredményjelzőn. Igaz, a helyzet itt sem problémamentes: nem ugyanannyit érnek a pontok, hiszen a tanárok nem egyenlő mérce szerint osztogatják/vonják vissza őket, ráadásul még az idősebb diákok, a prefektusok is utalhatnak ki pontokat. Egy prefektus szava meg azért meg sem közelíti Flitchwickét, nem hogy Snape-ét/Pitonét. Mégis. Legalább a skála ismert, legalább összemérhetőnek tűnnek a dolgok.batman-borito

Nolannál, Morrisonnál, Moore-nál, Millernél azonban nincs ilyen objektivitás illúzióját keltő skála: valamilyen közmegegyezésen alapuló jelrendszer van, valamilyen projekció a kollektív tudatalattiban, amit mindenki elfogadni látszik. Projekció, mint a Batman-hívójel. És persze, hogy akkor lesz a dolog izgi, amikor valaki felrúgni igyekszik a közmegegyezést. Na ki? Na ki? Hát Joker.

És persze Batman.

Joker, a provokátor, és Batman, a túlzottan őrző sötét angyal. Ezt a két karaktert nagyon szeretem egy érem két oldalának elképzelni, vagy egy amolyan női sminktükör két oldalának: az egyik fele normál, a másik nagyít és torzít, miközben az egész elfér az ember tenyerében. És sminktükör nagyon is kell ám ennek a Joker nevezetű férfiúnak, hogy Batman egyetlen vonásának a karikatúrájává váljon: a szájának. Telitalálat a Prizma Batman-számának a címlapja. És telitalálat a Nolan-verzió hanghordozása, amelynek visszaadására sajnos a magyar szinkron nem is törekedett: Christian Bale mint Batman olyna borzalmasan visszataszítóan tagolja a mondatait és fújja bele minden kilégzéskor a szavakat a gothami éjszakába, mint azok az emberek, akiknek megsérült a tüdejük, ezért gépre vannak kötve, és a beszédjük ritmusát a gép monoton üteme határozza meg, nem pedig a gondolataik ritmusa. Ezzel a beszédmóddal áll szemben Joker ripacskodása, vihogása, hatalmasra sminkelt sebből álló mosolya. Stohl András (Joker magyar hangja) azért elég jól próbálkozik, de nem vagyok megelégedve, nem elég hangsúlyos a szájat elhagyó hang. Igazából olyan, mintha a sminktükör egyik fele sem mutatná a reális képet, helyette mind a kettő valami olyat mutatna, amit nem szeretnénk látni. Ugyan ki nézegetné magát benne?

Oldalak: 1 2 3