Legjobb hazai megjelenésű külföldi képregény
A 2008-as év különösen gazdag volt külföldi kötetek magyarországi megjelenésében. Ebben a kategóriában nem szégyenlősködtünk, van itt minden: manga, európai és amerikai mainstream képregény is. Lássuk hát a jelölteket!
Death Note – Halállista
(Mangafan)
Milyen okok húzódhatnak a Death Note világsikerének hátterében? „Az első egyszerűbb: a nem izomból mangafób olvasók által könnyedén fogyasztható történetvezetési – és rajzstílus növeli a potenciális befogadók körét, és kiegyensúlyozottsága révén nem riasztja el a fogyasztót a további részek vásárlásától. A másik bonyolultabb: társadalomkritika. Kíméletlen, tűpontos és nagyon aktuális jelenségekbe tenyerelt bele Ohba Tsugumi, a világhálóval kapcsolatos veszélyekkel (egy frászt, a realitással) szembesít: azzal, hogy felszámoljuk a magánéletünket, azzal, hogy ismeretlenül, tételesen kinyilatkoztatunk bármit, bármikor: egy lépés választ el minket attól, hogy – kvázi – istent csináljunk magunkból. Ez az egy lépés pedig a Kiválasztottság: a hatalom egyelőre mindenki kezében ott van. Mi lesz, ha egyvalaki kapja meg?” (czben)
Fabulák – Legendák Száműzetésben
(Képes Kiadó)
„Nincs is annál nagyszerűbb, mint amikor valaki egy agyonhasznált, elkoptatott, klisékkel telehalmozott témát képes egy egészen új oldalról megközelíteni. Nyilván mindenki emlékszik még rá (és fog is, élete végéig), mit kezdett Alan Moore a szuperhősökkel a Watchmenben. Ugye? Nos, Bill Willingham ugyanígy jár el a mesehősökkel kapcsolatban, a 2002-ben, a Vertigónál indult sorozatában, a Fabulákban, ami a Képes Kiadó jóvoltából mostanra a hazai rajongók számára is elérhetővé vált. És szögezzük le gyorsan: nem sok ennél jobb képregény található ma a magyar piacon. Willingham története ötletes, eredeti, hangulatos, vicces, egyszerre hagyománytisztelő és újító.” (Olórin)
Inferno – Pokoli színjáték
(Artcomix)
„A Fesztiválon személyesen is láthattuk, mennyire jófej is a holland Marcel Ruijters. Ha azonban nem jött volna el Budapestre mindenkinek dedikálni, az Infernóból akkor is kiderült volna, hogy féktelen humorú, ugyanakkor irodalmilag, ill. művészet- és kultúrtörténetileg rendkívül művelt alkotóról van szó. Dante Isteni színjátékának sajátos parafrázisában fametszetszerű rajzokon száll alá egy kíváncsi apáca a Pokol köreibe. Bibliai motívumok, középkori bestiárium,a nőiség dicsérete, és még ki tudja, mi minden van itt bámulatos könnyedséggel és tiszteletlenséggel megmutatva. Az emberélet útjának felén, egynegyedén és hétkilencedén is kötelező olvasmány!” (czben)
Kázmér és Huba #4 – Marslakók és más furcsaságok
(Vad Virágok Könyvműhely)
Nyugodtan szerepelhetne itt Bill Watterson zseniális stripjeiből válogatott harmadik, szintén idén megjelent kötete, ám a Vadvirágok sorozatára érdemes teljes egészként tekinteni. Nincs aki még nem olvasta volna, és aki egyszer ráérez az ízére, örökre a szívébe zárja Kázmért és képzelt (?) tigrisét, a filozófuskirály Hubát és a többieket. Humor, báj és jópofáskodás megfér az igazán magvas, őszinte és elgondolkodtató mondanivaló mellett, valami igazán különleges elegyet alkotva, melyhez foghatót Wattersonon kívül senkinek nem sikerült létrehoznia a világon. A Kázmér és Huba több korosztályt is képes megszólítani, ugyanakkor mind más és más okból szeretjük. A világ legjobb párkockásai, a huszadik század legszeretetreméltóbb képregénye.
Metabárók kasztja
(Delta Vision)
Igazi hiánypótló kiadvány. A képregény a ’90-es évek elején Franciaországban jelent meg, bár az alkotók Dél-Amerikából származnak. Alexandro Jodorowsky és Juan Gimenez kultikus, Star Wars, Dűne illetve görög mitológiai ihletettségű űreposza végtelenül komplex és gigantikus mű, mely hamar kilépve saját műfaji keretei közül a sci-fi világ klasszikusa lett. A Metabárók kasztja nem csak erőszakos, erotikával fűszerezett sztori, hanem egy hamisítatlan, gyönyörű családregény, mely kivételesen erős hangulatával, egyedülálló látványvilágával magába szippantja az olvasót.
Tintin
(Egmont)
Az izgága, kalandvágyó újságíró és jópofa kutyájának kalandjait az egész világ ismeri. A figura a belga alkotó, Hergé találmánya, aki félrealista stílusával képregény-alkotók nemzedékeire volt hatással és a fél világot szórakoztatta. Az egész Földet körbeutazgató főszereplő kalandjai elsősorban a kisebbek körében hódítanak, ám a lélekben gyermeknek maradt felnőttek is szívesen olvassák könnyed, ám a (már) történelmi és (akkor) politikai utalásoktól sem mentes képsorokat.
Watchmen – Az Őrzők I-II.
(Cartaphilus)
„Aki képregényeket olvas, nem kerülheti el, hogy kézbe vegye a Watchment. Aki képregényekről ír, nem kerülheti el, hogy cikkezzen róla. Akinek képregény-témájú honlapja van, nem kerülheti el, hogy írást publikáljon róla. Mert a Watchmen megkerülhetetlen. Jól példázza ezt az is, hogy ez az egyetlen képregény, ami rákerült a Time magazin listájára az utóbbi évszázad száz legjobb regényéről.És természetesen a Watchmen képregény-történeti szempontból is megkerülhetetlen: Frank Miller remekével, a The Dark Knight Returnsszel együtt nagyban hozzájárult a kilencedik művészet felnövéséhez, és a gyerekkönyv-skatulyából való kitöréséhez. Örökre megváltoztatta a médium arculatát, hatásai máig érezhetők – rengetegen merítettek belőle, és sokan próbálták utánozni, de persze senkinek nem sikerült utolérni. Nem csoda: a Watchmen innovatív, posztmodern metaképregény, oly komplex, nagyszabású, intelligens és lehengerlő, hogy ehhez hasonló mű jó, ha húszévente egyszer születik.” (Olórin)
És a győztes…
2008 Legjobb hazai megjelenésű külföldi képregényének díját kapja