Alfabétás instasztorik

Az Alfabéta-díjra jelölt alkotókkal idén a 17. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál szervezői egy kérdéses villáminterjúkat készítettek, majd lehetőséget adtak az alkotóknak, hogy egy—egy napig átvegyék az irányítást a közösségi média felületeiken a sztorik felett: azt mutathattak meg munkájukból, amit csak akartak. Mivel ezek a sztorik elillannak, úgy gondoltuk, összegyűjtjük ezeket egy cikkbe.

Hollerbach Emiltől azt kérdeztük, hogy hogyan találta meg az arányokat az ábrázolásban a SUM című rövid képregényében:

„Alapvetően amikor alkotok, az első dolgom hogy választok egy keretet magamnak, amin belül szabadon vandálkodhatok, de amit nem lépek át. A SUM-nál ez a négyzetrácsos panelek, meg primitív eszközök (pl. saslikpálcika, tompa zsírkréta) voltak. Ez segített egy megszabott mederbe terelni a gondolataimat, és elengedni egy csomó szorongást. Amint a saslikpálcikát belemártottam a tintába tudtam hogy ez nem lesz egy Mona Lisa. Aztán, ahogy elkezdett feljönni bennem a történet, az tényleg érzésre jött hogy milyen eszközt és stílust használjak. Nem volt tudatos döntés a stilisztikai sokszínűség, azt hiszem nekem ez a téma logikus következménye. Ennyiféle érzést nem tudok következetesen, egyféle módon kifejezni, úgyhogy csapongtam. Az arányok az első verzióban azért nem voltak ennyire szépek (pár panelt lecsíptem, párat hozzáadtam), meg egy durva forgatókönyvet csináltam az elején. Szerintem itt is a szigorú panelek és három oldalas korlát segített. A három egy tök jó szám: eleje-közepe-vége. Ez pontosan megszabta hogy miből mennyit tehetek bele.”

Sztorik:

Dudás Győzőtől azt kérdeztük, hogy hogyan választotta ki a helyszíneket a Budapesten játszódó Tudja az Ördög című képregényében.

„Könnyen beazonosítható, jellegzetes helyszíneket szerettem volna rajzolni az ördög barangolásához. De nem turistás helyeket hanem egy itt élő ember akár mindennapi lehetséges útját. Rögtön ez a pár állomás jutott először eszembe, mert ezeket ismerem, rengetegszer jártam mindegyiken.”

Sztorik:

Oravecz Gergelytől azt kérdeztük, hogyan alakítja ki a képregénybeli Gergő-figurát a munkáiban és konkrétan a Hogyan lettem feminista? című rövid képregényben.

„Ebben nincs sok tudatosság a részemről, egyszerűen olyannak próbálom ábrázolni a figurát, amilyennek látom/gondolom/érzem magam. (Ez néha mondjuk köszönőviszonyban sincs azzal, ami a tükörből visszanéz rám. ) Szóval persze, emiatt sokat változik a karakter, pont úgy, ahogy én. Ezen kívül szerintem mindig az adott képregény mondja meg, hogy milyen ábrázolásra vagy megközelítésre van szükség. Ebben a képregényben például monologizálok, kvázi megmondom a frankót, ami egyáltalán nem jellemző rám a való életben – de itt erre volt szükség, és képregényben talán mégiscsak elviselhetőbb az ilyesmi, mint a kocsmaasztalnál. De alapvetően szerintem olyasmi vagyok, amilyennek a képregényeim mutatnak: szemlélődő, időnként tépelődő, nem túl kezdeményező, inkább reagáló, és persze kissé egocentrikus figura. (Habár egy moly.hu-s értékelés szerint simán csak „szimpatikus, kocka srác”, ami szerintem nem vagyok, mármint kocka, úgyhogy ha ez jön át, akkor lehet, hogy valamit mégiscsak rosszul csinálok. XD).”

Sztorik:

Halter Andrást, akinek a Drakula + Dripping című rövid képregénye kapott Alfabéta-jelölést, ennek a konkrét panelnek az elkészítéséről kérdeztük :

„Szóval, ez most nagyon száraz szakmai válasz lesz, bocsi érte azoktól, akik nem pont a Procreate-ben rajzolnak. Akik viszont igen, azoknak lehet, hogy még hasznos is lesz a dolog. Ezt a képet, pontosabban képkockát, a többivel ellentétben, színesben, külön rétegben készítettem el. Színesben a többféle, egymásra épülő réteget meg tudtam különböztetni, de ügyelni kellett arra is, hogy ha majd leveszem a saturációt, azért különböző vonalak, pacák tónusértékei elég kontrasztosak legyenek. Aztán, végül nem is a saturációval értem el ezt a hatást, hanem a réteget Luminosityre állítva ezt a fekete-fehér hatást kaptam. A lépések a Procreate-ben, nagyjából: először egy jó kis Fast Grit nevű ecsetkészletből választottam párat, ahonnan különböző dirt stampokat adtam hozzá. Nagy gyűjtője vagyok egyébként a True Grit Texture Supplynak (ez most tényleg nem a reklám helye), ahonnan eddig már sok ecsetkészletet és digitális alapokat, papírokat szereztem be. Majd holnap megmutatok párat a storyban. Lazán, a lavírozott tus technikához hasonlóan, szabadon húztam vonalakat, egy másik True Grit ecsetet használva. Ezután a rajzprogram alapbeállításai közül a Spraypaints ecsetekből, a Drip nevűvel itt-ott megszórtam a felületet, majd ezeket kicsit elmostam. És kész is lett a dolog. Ezt papíron sokkal egyszerűbb lett volna kivitelezni, de én azzal is kísérletezem, hogy itt digitálisan hogyan érhető el ez a hagyományos hatás. A @kultember Insta oldalamon most megnézhető ez az egész egy time-lapse videóban.”

Sztorik:

Hudra Mónit és Oravecz Gergelyt arról kérdeztük, hogy hogyan alkották meg a karaktereket a Zoé és Pamacs kalandjai – Az aquincumi víziorgona szelleme című rövid képregényben:

„Egy vagány lány főhőst akartunk, aki igazi felfedező típus, talpraesett, okos és bátor, határtalan képzelőerővel bír, és aki mindig valamilyen izgalmas kalandba keveredik. Olyan előképekre alapoztunk, mint Anne Shirley vagy Harisnyás Pippi. Zoé és Pamacs karaktere egyébként szervesen összetartozik, hiszen minden kalandban együtt vesznek részt, és nagyon erős kapocs van köztük, hűséges, támogató társai egymásnak. Nem véletlen a hasonlóság sem köztük, valamint Tintin és Milu figurája között, bár ez a hasonlóság inkább csak formai, nem tartalmi. Olyan karaktereket (és történeteket) szerettünk volna megalkotni, akik (amik) kisebb gyerekek, de akár tinédzserek és felnőttek számára is érdekesek lehetnek. A legizgalmasabb ebben a projektben az volt számunkra, hogy az ismeretterjesztő, helytörténeti elemeket hogyan tudjuk ötvözni a mágikus-misztikus kalandokkal.”

Sztorik:

Ghyczy Csongor Alfabéta-díjra jelölt képregénye az EVA – Hazatérés, amely Eva Hesse szobrászról szól. Csongort arról kérdeztük, hogy hogyan hatott rá hősének stílusa:

„Már az első pillanattól kezdve egyértelmű volt számomra, hogy Eva Hesse művészetének nem csak tartalmilag, de képileg is meg kell jelennie a képregényben, így gyakorlatilag a karaktervázlatokkal párhuzamosan elkezdtem Hesse életrajza és naplója mellett a munkáit is tanulmányozni, valamint amolyan parafrázisokat, átdolgozásokat készíteni belőlük. Ezekből jó pár bele is került a végleges kiadványba (és persze legalább annyi ki is maradt). Azaz ezek nem Eva Hesse műveinek szolgai másolatai, sokkal inkább utánérzések, tisztelgés az ő művészete előtt.”

Sztorik:

Benczédi Anna A Vízitündér lánya című képregényével Alfabéta-jelölt. Annát arra kértük, meséljen a színezés menetéről:

„Van, amikor egy »prototípus oldallal« kezdem a színezés fázist, amit aztán referenciának használok a következőknél (így színeztem a Vízitündért). Van, amikor kidolgozok pár színskálát a legelején, amivel aztán gazdálkodok (így színeztem A vízitündér lányát).
Az utóbbi pár évben elkezdtem jobban odafigyelni, hogy olyan színekkel dolgozzak, amik benne vannak a CMYK színtartományban és nyomtathatók (pl. nagyon élénk színeket nem lehet elérni magenta, cián, sárga meg fekete keverékéből). Ez az egyik oka, hogy nincs rengeteg zöld A vízitündér lánya oldalain. A másik az, hogy vizuálisan is akartam jelezni: egy tizenéves gyerek kalandjait követjük, ezért élénkebb, melegebb színekkel dolgoztam. Sok a sárga, rózsaszín, lila, de kevesebb a barna, szürke meg sötétkék.
A vízitündér lányát más technikával is színeztem: egy gradient map nevű eszközzel dolgoztam, ami alapvetően fekete mágia, de érdekes színeket szül, és nagyon megkönnyíti az ember dolgát, mert nem nehéz következetesnek maradni.”

Sztorik:

A A Tisza-tó titkai – a zöld labirintus című képregényével Lakatos Botond is jelölt az Alfabéta-díjra. A kérdésünk a képen látható csodálatos élménymegörökítő panelhez kapcsolódott: mekkora kihívás volt visszaadni egy ilyen élményt egyetlen képen?

„Erre a képre is igaz ami az egész képregényt illeti, hogy meglehetősen könnyedén készült, gyakorlatilag csak fel kellett idéznem az emlékeimet. A tiszavirágás annyiban sajátos rajzi téma, hogy a megfigyelő a helyszínen nem látja annyira a részleteket. Olyan mint egy légköri jelenség, pl egy zivatar, vagy egy napfelkelte felhőkkel -sok teret enged a rajzoló képzeletének. Viszont amint megnézhetsz rendesen kérészt a nagy bogárfelőből -mert mondjuk rászállt a kezedre- az mindjárt kiesik a nagy egészből, és a képzeleteddel kell oda visszaillesztened a rajzolás során.”

Sztorik:

Felvidéki Miklós idén a Kate Kelly – Tettre kész hírvadász című képregény alkotójaként jelölt az Alfabéta-díjra. Arra voltunk kíváncsiak, milyen volt a közös munka Eric Skillmann íróval, Miklós pedig ezt válaszolta:

„Szerencsére Eric az első perctől kezdve partnerként és társszerzőként kezelt. Bár a forgatókönyvet panelra lebontva pontosan megírta, ha bármilyen ötletem volt, vagy valamit meg akartam változtatni a forgatókönyvhöz képest, sose vétózta azt meg. Így sokkal könnyebben érezhettem sajátomnak is a képregényt”

Sztorik:

A Kittenberger harmadik részével Somogyi György és Tebeli Szabolcs is jelölt az Alfabéta-díjra. Somogyi György írótól azt kérdeztük, hogyan illeszkedik Kittenberger karakterében, hogy egyszerre magyar és világjáró:

„A Kittenberger megszületésének egyik oka volt, hogy a múlt század elejének mára elfeledett magyar alakjait bemutassuk. Sokszor elmondtam, hogy a szikra akkor jött, amikor olvastam, hogy az angolok képregényt készítenek Charles Darwinról, és erre eszembe jutott, hogy nekünk, magyaroknak is voltak olyan világutazóink, akiknek az életét esetleg érdemes lenne képregényesíteni. Kittenbergert én gyerekként sokat olvastam, felettébb kalandos élete volt, így őt választottuk. Viszont nem akartunk szimpla életrajzi történetet, így alakult át szép lassan alternatív történelmi képregénnyé a sztori. Amúgy abban bízom, hogy bár a magyar olvasóknak ad egy extra érzést, hogy magyarok a főhőseink, ugyanakkor a sztori működik enélkül is, és a világon mindenhol élvezhető. Szóval Kittenberger lehetne norvég vagy spanyol is, akkor is ez lenne a sztori… de ő Léván született, és bár neve a németes hangzású, magyarnak vallotta magát.”

Sztorik:

A Királyok és keresztek alkotóitól, Mészáros János írótól és Németh Levente grafikustól azt kérdeztük, hogy hogyan dolgozzák ki a forgatókönyveket. Mészáros János válaszát olvashatjátok:

„Az első Királyok és keresztek-résszel kialakítottunk egy kissé egyéni stílust: látványos, egyedi képek, ritkább panelkiosztás néha nagyobb, festőibb kompozíciók. A forgatókönyv összeállításánál már én is igyekszem ezt támogatni. Ezzel együtt nálunk az együttműködés egy iterációs folyamat, ami lehet, hogy kevéssé hatékony, de legalább jól szórakozunk. A témát általában a Levi dobja fel. Igyekszünk a piacon eladható tartalmat választani. Ehhez készítek egy „laza” scriptet, azaz oldalakra osztom a történetet, leírom, szerintem milyen főbb képek kellenének. Gyakran olyan instrukciókat is beleírok, hogy milyen jeleneteket képzelek el, filmekből, más képregényekből. De igyekszem megtartóztatni magam, és nem avatkozom bele a művészi munkába: azaz a panelek tartalmát csak amolyan „irányelvként” adom meg. Viszont előszeretettel teszek javaslatokat a két oldalas, nagy kompozíciókra. Megírom a párbeszédeket, elég bőven, hogy a Levi értse, minek kell történnie a jelenetekben. Aztán a Levi készít egy oldaltervet, ami egyrészről teljesen eltér az általam leadottól, másrészt a sztoriban nem is létező, ámde igen látványos történetdarabokkal egészíti ki. És a szövegeket gyakorlatilag meggyalázza, leegyszerűsíti. Némi vita után az újonnan kitalált, belerajzolt jelenetekhez megszületnek a szövegek, visszakerülnek kihagyott párbeszédek, hogy a sztori érthető legyen. Viszont ahogy közeledik a véghatáridő, egyre jobban kondenzálódik a sztori. Az utolsó körben újra fellazítjuk a mesélést olyan oldalakkal, amin inkább látványos képek vannak, mint szövegek. Ezzel próbáljuk visszaállítani a sajátos „stílusunkat”. Valószínűleg ez a legkevésbé hatékony és alig-alig professzionális módja a képregénykészítésnek. Viszont mi szeretjük, megszoktuk, és relatíve kevés sértődés, vér és szidalmazás árán jutunk kompromisszumra.”

Sztorik: