A Sötét Ló

Manga vonalon is a legjobb címeket szállították olvasóiknak, idővel pedig a VÍZ Communications melett a legnagyobb mangakiadó lett. A japán képregények nem különösebben voltak népszerűek az USÁ-ban, egy szűk réteg igényeire viszont megérte építeni. Legnagyobb sikert az Oh My Goddess! érte el, de megjelent az ő szárnyaik alatt a Gunsmith Cats, valamint az Akira is. A közelmúlt címei közül pedig mindenképpen az Edent érdemes megemlíteni, amit a Wizard magazin tavaly az év mangájának választott.

A már említett adaptált sorozatokon kívül természetesen sorra jelentek meg a különböző saját képregények. A jogok birtoklása, és az elég sokszor alkalmazott szabadkezűség szimpátiát kölcsönzött Richardsonéknak, így az efféle füzetek száma mellett a népszerűségük is nőtt. Nem kisebb nevek kerültek a Dark Horsehoz, mint Mike Mignola, Stan Sakai, Matt Wagner, vagy Sergio Aragones. Aragones Groo figurája egy elképesztően vicces karakter, az együgyű barbár történetei mindenképp olvasásra érdemesek. Aragones már régi motoros a szakmában, dolgozott a MAD magazinnál is, néhány munkája hozzánk is eljutott, a Kreténben találkozhattunk vele.
A kiadó egyfajta katalizátorként kívánt működni, összes tárgyalási engedményét, és eszközeit erre hegyezték ki. A Dark Horse Presentsben szívesen látták a feltörekvő alkotók munkáit, valamint a sorozatok struktúrája is ösztönözte mind a rajzolókat, mind az írókat, sőt mind a kiadót is, hogy újabb és újabb neveket futtassanak fel.
Kidolgozták a DH-féle limited seriest. A legtöbb cím sorozatban futott, tehát havi, vagy kéthavi rendszerességgel következtek egymás után az újabb számok. A történetben viszont ez nem így működött. A szerződéseket többnyire kettő vagy négyrészes mini sorozatokra kötötték, mindig meghosszabbítva ezeket. Így alakulhatott ki egy címből a sorozat jelleg, de sokkal biztonságosabb volt ezt így művelni, hisz bármikor gond nélkül leállítható egy sor. Nem is beszélve arról, hogy az újabb olvasók gond nélkül bekapcsolódhatnak egy újabb mini történet után, és nem kell hatalmas mennyiségű háttérinformációkkal rendelkezniük az adott címről, mint például egy Marveles X-men, vagy Pókember esetében. Ezzel a struktúrával könnyebbé vált az, hogy újabb olvasókat szerezzen magának egy sorozat, valamint törések nélkül lehetett crossovereket készíteni.

A kiadóhoz pártolt időközben több, addig máshol futott sorozat is. A Grendel és az Usagi Yojimbo például eredetileg másik kiadóknál jelentek meg, de azok megszűnése, vagy egyéb okok miatt váltottak.
Külön fejezetet jelent a kiadó történetében Hellboy megjelenése, valamint a hozzá kapcsolódó címek. Mike Mignola képregényei egy új ízt hoztak, a témaválasztás és az egész illusztráció/narráció újításnak számított. Hasonlóan kultikus képregény a The Goon is, ez a sorozat is elég régóta jelen van a kiadói katalógusban.
Manapság az internet egyre nagyobb figyelmet követel magának, így a képregényekre is egyre nagyobb hatással van. A webcomics már nem jár annyira gyerekcipőben, így a nagy kiadóknak is oda kell rájuk figyelniük. A DH, miután a Dark Horse Presents vol 1 kifutott, lépett egy merészet, és a Myspace-szel közösen egy internetes oldalon újraindította a sorozatot tavaly, vol 2 néven. Itt havonta publikálják az ugyancsak antológiaszerű kiadványt, négy-négy képregénnyel minden frissítésnél. A művek színesek, és minőségben semmivel sem maradnak el a nagy elődben szerepelt történetektől. Az alkotók sem kis nevek, Joss Whedon és Tony Millionaire is készített képregényeket ide. De van itt Umbrella Academy rövid sztori, Sock Monkey „strip”, Goon és mindez teljesen igyen. Márciusban pedig jön Hellboy és a BPRD. Mindenképpen érdemes havonta ráklikkelni:
myspace.com/darkhorsepresents

Oldalak: 1 2 3 4 5