A Sötét Ló

Az amerikai Dark Horse kiadó napjainkra az egyik legizgalmasabb tényezőjévé vált a képregénykiadásnak. Az általuk publikált művek szerencsére megfelelő alternatívát nyújtanak a kommersz szuperhősökbe belefáradt, de képregényekre továbbra is kíváncsi olvasóknak. A továbbiakban a DH körbejárása következik…

Kemenes Tamás bemutató írása a Fekete Fehér Képregényantológia első számában rávilágít arra, hogy a DH-s képregények többsége egyfajta egyedi hangulatot áraszt magából. Ez így persze furán hat, hisz széles skálán mozognak a kiadványok, mégis nagy részük egyértelműen elkülönül a két kiadóóriás, a DC és a Marvel által „nyomatott” képregények tömkelegétől. A már említett két óriás, és az Archie Comics után a negyedik legnagyobb kiadóvá vált, és ez nagy szó, főleg úgy, hogy alig múlt el húszéves.
A kiadó története egészen az 1980-as évekig nyúlik vissza. A képregénybolt-hálózatot üzemeltető, portlandi Mike Richardson gondolt egy merészet, és a vállalkozásából kiizzadt nyereséget befektette a képregénykiadói bizniszbe. Az alapításnál társult hozzá barátja, Randy Stradley is, mint főszerkesztő. Céljuk a felnőtteknek szánt minőségi képregények publikálása volt. Richardson és Stradley hívására özönlöttek a még félamatőr írók és rajzolók a kiadóhoz, akik később tekintélyes pályát jártak/járnak be, elég ha csak Paul Chadwickre gondolunk. Ő például sikertelenül kopogtatott a többi kiadó ajtaján, hogy ötleteit eladhassa, senki sem figyelt fel rá. Stradley viszont ragaszkodott hozzá, hogy Chadwick Concrete nevű karaktere (nálunk Beton) bekerüljön a Dark Horse első kiadványába, a fekete-fehér antológia-jellegű Dark Horse Presents-be.
Ez a kiadvány mérföldkő a kiadó történetében, 1986. júliusában jelent meg, benne tehát a Concrete egy rövid története, Chadwick egy másik képregénye, a Brighter!, egy háborús történet, a Black Cross, és egy sci-fi darab Mindwalk címmel. Ez utóbbit maga Stradley írta.

Sikere elképesztő volt, 50.000-et adtak el belőle, a benne szereplő karakterek az olvasók kedvencei lettek, erre felbuzdulva pedig folytatódott a DHP. Ez a havi megjelenésű antológia nagy népszerűségnek örvendett, valamint több, a legjobb képregény antológiának ítélt Eisner-díjjal is büszkélkedhet. Rövidebb történeteket tartalmazott, visszatérő szereplő volt Beton, de a Sin City is felbukkant lapjain. Az első sorozata a Dark Horse leghosszabban futó címe lett, 2000. szeptemberében szűnt meg, a 157. számmal. Azóta elindult a vol 2 is, de kissé rendhagyó módon, online megjelenésekkel.
1986-ban, a DHP első számát követően született meg a három részes szuperhős paródia James Dean Smith tollából, Boris the Bear címmel, ami 80.000 példányban kelt el, és rövid időn belül a kiadó elkönyvelhette második közönségsikerét. A Dark Horse szekere tehát elindult, és még mindig nem volt idősebb két évesnél. Mindez Richardson és Stradley érdeme volt, hisz biztos kezekkel, és jó érzékkel mozgatták a szálakat. A további népszerűsítés lehetőségét a két agytröszt abban látta, hogy a repertoárt filmekből adaptált sorozatokkal lehetne színesíteni. Így szerezte meg Richardson először a Godzilla képregények kizárólagos jogát, majd sorban jöttek a további címek is. Hatalmas húzás volt részükről az először 6 részes minisorozattal indító Aliens, amely nem kevesebb, mint 300.000 példányban kelt el!!! Lassan, de biztosan megérkezett a Predator mozi képregényváltozata is, Buffy, Tarzan, valamint a máig legnagyobb név, a Star Wars. Ebből jelentek már meg füzetek a Marvelnél ezelőtt is, de ott megszűnt, és jó érzékkel csaptak le rá.
Meglehet, hogy összesítésben a negyedik helyen áll, de a licenszelt képregények közt abszolút első a Dark Horse. Hónapról hónapra nagyon sokat adnak el ezekből a füzetekből, és a rajongók, úgy látszik, fáradhatatlanok, és kíváncsiak például a kiterjesztett SW univerzumra is.

Oldalak: 1 2 3 4 5