100 Bullets #51-75 – Titkos háború

Brian Azzarello remekbeszabott sorozata határozottan, megfontoltan, nyílegyenesen halad a vége felé. Igazi gyönyör látni valamit, ami ennyire alaposan átgondolt és logikusan felépített, mint a 100 Bullets, aminél még a történet fősodrához közvetlenül nem kapcsolódó „tölteléksztorik” is szolgálnak valami plusszal, vagy kicsit tovább árnyalják valamelyik, egyébként is piszkosul jól megírt szereplőt. Ezen a ponton, vagyis a sorozat harmadik negyedében már minden a (komoly fogyatkozásnak induló) 13 család alkotta Trösztről, az egykor őket szolgált percemberekről és a köztük kibontakozó háborúról szól – illetve arról, ki hogy helyezkedik benne. Az 50. részben megismertük a Tröszt alakulásának történetét, azzal együtt pedig a ’croatoa’ szó jelentőségét. A legendás eltűnt kolónia ugyanis – a JFK gyilkossággal együtt – azon történelmi események közé tartozik, amiket Azzarello furmányosan beleépít történetébe, érzékeltetve a Tröszt létezésének mindent behálózó jellegét (és a sztorinak ezt a részét még jobban is elmélyíthetné akár, hiszen elvileg ezek az emberek irányítják a háttérből az Egyesült Államokat, ennek pedig igen ritkán látjuk jelét).

A háttérbe szoruló, és továbbra is ködbe burkolózó Graves ügynök 100 golyót tartalmazó táskájának tehát egyre kevésbé van jelentősége (bár nyilván lesz még a későbbiekben, hiba volna lógva hagyni a levegőben, és az eddigiek alapján nem is úgy tűnik, hogy Azzarello ilyesmit tenne), helyette viszont beindul a hirig a nagy játékosok között, és néhány jelentős karakter is fűbe harap. A legfontosabb ezek közül Mr. Shepherd, a Tröszt hadura, aki anélkül száll ki (megjegyzem, nagyszerűen, egy egész számot szánva a váratlan esemény előzményeinek és következményeinek) a sorozatból, hogy teljesen világossá vált volna, kihez is húzott a lojalitása (ha ugyan volt neki olyan), és akinek utolsó paneljén ritka emlékezetes és morbid költői igazságszolgáltatásnak lehetünk tanú (miként a szembenálló oldalak közt manőverező karakter hulláját dögevők cincálják szét).

Utódja igencsak meglepő módon az undorító, gátlástalan és embertelen pszichopata, Lono lesz, aki sokkal felelősségteljesebben áll neki új feladatának, mint az olvasó hinné, és maga is meglehetősen nagy (sőt, mondhatjuk, túlzó) lelkesedéssel vesz részt az ármánykodó családok megtizedelésében. Azzarello itt egy félőrült, erőszakos állatból csinál intelligens, a félmondatok, suttogások és intrikák világát gyorsan kiismerő, már-már bölcs és felelősségteljes vezetőt, aki mindettől természetesen csak még félelmetesebb lesz. Ritkán látunk rosszfiú karaktert, aki az írói bravúroknak (és persze a rajzolóinak – elvégre azok az ördögi vigyorok is magukért beszélnek, elég ha megnézzük a 68. rész brutálisan erőteljes záró oldalát) olyannyira elemi erejű és megállíthatatlan, hogy értelmes ember akkor sem merne nekimenni, ha tankban ülne, ellenségénél meg csak egy fogkefe lenne. Igaz, a 69. részben még ő is emberére akad egy volt társa személyében.

Tanúi lehetünk még egy (szerencsére) sikertelen merényletnek a sorozat femme fatale-ja, a hol kegyetlenül hideg, hol szívszorítóan védtelen Megan Dietrich ellen, egy öngyilkosságba hajszolt családfő gyerekeinek tragikusan végződő harcának apjuk Trösztben betöltött szerepéért, a Spanyol nevű bad mothafucka’ bűnöző néhány család és percember intrikáival párhuzamba állított, véresen ironikus végkimenetelű ámokfutásának, és nem egy percember újraaktiválásnak, ahogy a háborúhoz mindkét oldalon felsorakoznak a katonák.

De e történetek közül talán az első, a hétrészes Wylie Runs the Woodoo Down című a leginkább kiemelkedő: Wylie Times aktiválása, és keserű múltjának feltárása egy fordulatos és izgalmas játszmában csúcsosodik ki Shepherddel és Dizzyvel, miközben egy bűnronda, öreg, fekete jazz-zenész tragikus sorsa nyomatékosítja az események drámaiságát. Legjobb pillanataiban ugyanis Azzarello egyszerre dolgozza meg az olvasó adrenalin szintjét, agyát, szívét és gyomrát, ahogy vér keveredik feszültséggel, szerelemmel és ármánnyal, akárcsak a legnagyszerűbb noirokban. És senkinek ne legyenek kételyei felőle: a 100 Bullets egy közülük.


Megjelenés: 2004/2006
Történet: Brian Azzarello
Rajz: Eduardo Risso

Olórin, 2008. április 22.