Új X-Men: E, mint eltörölni (New X-Men #114-126 – A gonosz ikertestvér)

    “Forget your dental practice, Mr. Trask. Your future lies in genocide.”

Egy olyan történet ez, aminek nemhogy nem lenne szabad működnie, de egyenesen röhejesnek kellene lennie. Elvégre miféle író képes arra a XXI. században, hogy halálkomoly arccal előzúzza a kalapból a borzasztó debil és közhelyes „gonosz ikertestvér-kártyát? Ráadásul egy olyan karakter kapcsán, akinek több, mint 40 évnyi története van, és ezalatt semmiféle testvérről nem esett szó. Grant Morrison bizony veszélyesen vékony jégen jár – de olyan eleganciával és magabiztossággal teszi, hogy nincs szíve beszakadnia alatta. A Cassandra Nova nevű Xavier-iker (merthogy X-professzor testvéréről van szó) semmiből való felbukkanását ugyanis oly ügyesen és frappánsan magyarázza meg (az asztrálsík testetlen lénye, a Shi’ar legendákból származó „mummudrai”-jal), hogy az olvasó könnyen túlteszi magát kezdeti, negatív benyomásán, és hagyja, hogy magával sodorja a sztori ereje. Mert az bizony van neki.

Morrison a katasztrofális Eve of Destruction után vette fel a fonalat, és már az első sztorijában drasztikusan felrúgta az X-ek évek óta változatlan status quo-ját. Nova karaktere ebben csak az első lépés volt, amit a Shi’ar Birodalom megrengetése, Genosha 16 millió mutánsának teljes kiirtása, a Xavier iskola mibenlétének nyilvánosságra hozása, több száz mutáns tanuló felvétele, és a csapat szuperhős-jelmezének a filmadaptáció stílusához igazított, fekete bőrszerelésre való lecserélése követett. Plusz ott vannak az új karakterek, a már említett Nova mellett a Stepford Cuckoos, Beak, Angel, Xorn, akinek később óriási szerepe lesz, és persze egy egészen új ellenség, a mutáns szervekkel és testrészekkel kereskedő, egy harmadik faj létrehozásán fáradozó U-Men, és titokzatos vezetőjük, John Sublime. És ezek csak a három éves Morrison-éra első szakaszának eredményei, a későbbiekben pedig a mutánsoknak a világban betöltött szerepe is változni fog az író jóvoltából.

Morrison ugyanis új szemszögből közelíti meg a Marvel egyik legsikeresebb könyvét: nem annyira a szuperhős-létet domborítja ki (a kosztümök változása is ennek a jele), mint inkább a fordulatos, az X-univerzum minden aspektusát kihasználó történetet, és annak az addigiaknál jóval nyersebb, sötétebb, és mindenekelőtt realisztikusabb stílusát. A New X-Men (ami Morrison idejére kapta meg a „New” jelzőt), egy rendkívül jól megírt, sok-sok újdonsággal szolgáló, karaktereit tökéletesen használó képregény, ügyesen egymásra épülő sztorikkal, és – egyáltalán nem utolsósorban – a mainstream vonulatban ritkán látott intelligenciával, pompás dialógusokkal: ezek a részek (egészen a 154-ikig) kétségkívül a legerőteljesebbek a nagyöreg, Chris Claremont ’90-es évek eleji távozása óta (visszatéréséről pedig jótékonyan feledkezzünk el). Akárcsak nála, Morrisonnál is minden összefügg, mindennek következménye van, és könnyen előfordulhat, hogy egy elejtett megjegyzés majd csak 6-7 rész után nyeri el igazi jelentését – vagyis érződik, hogy az író nem menet közben találja ki a cselekményt (ami bizony nem mindig mondható el a Marvel esetében), hanem jó előre kigondol mindent. És akkor még nem említettem a végéig semmilyen szöveget nem tartalmazó 121. részt, ami álomszerű, szürrealisztikus hangulatával igazi ínyencségnek számít (Emma és Jean megpróbálják kimenteni Xaviernt Cassandra Nova elméjéből).

A Moorison-éra első fejezetének egyetlen apró problémája a történetek nagy részét rajzoló Frank Quitely, aki nem mindig áll a helyzet magaslatán. Jó érzékkel illusztrálja az akciókat (és az említett 121. résszel is kiváló munkát végez), de az emberi arcokkal kissé hadilábon áll, mert néha az olvasó már-már azt hiszi a túlságosan is keleties vonásokat látva, hogy mangát tart a kezében – de a többi, őt időnként felváltó művész színvonala is váltakozó. A külcsín tehát nem ér fel a belbecshez, utóbbi viszont bőven van olyan erős, hogy kompenzálja előbbi hiányosságait – és erről most már a magyar olvasók is meggyőződhetnek, hiszen a Fumax kiadásában tavaly ősszel megjelent az első négy rész, E mint eltörölni címen. Vegyétek, vigyétek, mert megéri!


Megjelenés: 2001/2002 (Magyarország: 2007)
Történet: Grant Morrison
Rajz: Frank Quitely, Igor Kordey, Ethan Vansciver, Ethan Van Sciver

Olórin, 2008. február 09.

Facebook Hozzászólások