A zombi (zombie, zumbi, zombai) talán az egyik olyan univerzális szó, amely minden nyelven ugyanaz. Minimális tudattal (sem) rendelkező, foszló tetem, mely valamilyen oknál fogva mozog: mászik, kúszik, jár és legfőképpen a még élő emberekkel táplálkozik. A képregények kedvelőinek sem kell bemutatni őket, hiszen számtalan sikeres komoly comics (The Walking Dead, Crossed) után a mainstream kiadók is lecsaptak rájuk. Pókember és társai a Marvel Zombies lapjain alakultak oszlásnak indult tetemekké, míg az IDW kiadó üdvöskéi (Ghostbusters, Star Trek, G. I. Joe, Transformers) jelenleg nyögik a zombijárványt az Infestations kiadványokban. Mióta pedig a The Walking Dead a tévé képernyőjére is átkerült, a zombi őrület mindennél hatalmasabbá duzzadt.
A zombimenet (Zombie Walk) 2001 óta létező rendezvény a világ minden pontján. Ez egy utcai felvonulás, melynek civil résztvevői élőhalott jelemezt (sminket) öltenek és a filmekből ismert mozgásokat imitálva végigvonulnak az utcákon. Dublinban immár harmadszor került megrendezésre a Zombie Walk. A menet délután kettő órára volt meghirdetve. Én egy óra körül érkeztem a belvárosi park déli bejáratához, ahol is a kapuban egy fura alak mórikálta magát. Tetőtől talpig rózsaszín kezeslábasba volt bújva (mindenki képzelje el Pókembert a kék részek és a szemek nélkül), minden bizonnyal egy hatalmas ribizliszemet ábrázolt. Ő szólította meg a járókelőket, csinos társnői pedig a kezünkbe adták a gyümölcslevet, melyet a rózsaszín ember reklámozni hivatott. Szegény „ribizli”, nem sejtette, hogy a mai napon nem ő lesz a legfurcsább alak a park környékén.
Bent a játszóterek és a tavak tarkította füvön helyi lakosok és turisták tették azt, amit minden szombaton Dublin parkjaiban tenni szoktak: ültek a füvön, a padokon és jól érezték magukat. Mígnem megérkeztek az első véres ruhás csoportok. Majd újabbak jöttek, majd néhány, eleddig ártatlannak látszó parklátogató smink-készletet és művért kapott elő és vadul nekiállt magát fehér-fekete-vörös színekkel elrondítani. A zombik megkezdték a gyülekezésüket.
A park közepén lévő legnagyobb tér lassan-lassan megtelt élőhalottakkal. Voltak egészen fiatalok (tíz év alatt), a szokásosnál idősebbek (ötven felett), de a résztvevők átlagéletkora erősen tizennyolc körül mozgott. A jelmezek köz volt egészen egyszerűtől kezdve (fehér alapozó, némi művér itt-ott), a komolyabb ruházaton át (tépett ruha, testfestés) az egészen komoly cosplay szinten kidolgozott megjelenésig. A legtöbben komolyan vették, hogy zombimenet lesz, de néhányan az ellentábor jelmezét öltötték magukra, például az Umbrella Corps katonái a Resident Evil sorozatból vagy a baseball ütős-kardos zombivadász. Sajnos gyenge vagyok zombi-filmekből, de a Re-Animator film őrült dokiját azért felismertem hatalmas, zöld folyadékkal teli fecskendőjéről.
A gyűlő tömeg egészen jól szórakozott. Időnként élőképekké csoportosultak, vidáman pózoltak a fényképezőgépeknek, kameráknak, élvezték a napsütést és a közösséget. Nem kevés örömmel voltam tanúja a következőnek: a parkon kerekes bőrönddel átvágó turisták megkérdezték a jelmezeseket, hogy miről szól ez a fura gyűlés, s amikor megkapták a választ, bőröndöstül leültek a fűre és nekiálltak a retikülben található szemceruza, púder és körömlakk segítségével magukból is zombit varázsolni.
Mindeközben az adományokat gyűjtő bödönösök fáradhatatlanul rótták köreiket. Hiszen a zombimenet nem egy országban karitatív tevékenységhez kapcsolódik. A dublini felvonulás során a tengerpartokon szolgáló mentőhajókat fenntartó szolgálat számára gyűjtenek.
Maga a menet rendkívül látványos volt. Aki legelöl ment annak talán rombolta az illúzióját a felvezető rendőrautó és -motoros, ám bent a tömegben pontos értelmet nyert az elnevezés: az élőhalottak vonulása. Főleg, amikor a hömpölygő tömeg egy zombiként rátámadt egy buszra, telefonfülkére vagy szállodára. Ezek a támadások természetesen komolytalanok voltak, a fényképeken mégis pont úgy néznek ki, mint a filmvásznon, képkockákon.
Mindezeket kedvcsinálóként írtam és küldöm haza, hiszen szeptemberben Budapesten is Zombie Walk! Aki tud, menjen!