Webcomix #2

Hát nem lesz egy gyakran jelentkező rovat úgy látszik, de azért itt a második része a webcomicokat számba vevő sorozatomnak. Az elsővel ki is lőttem a legjobbakat, így most szappanoperás, kommersz és másodvonalbeli címekhez kell nyúljak, de legalább az újak felkutatása engem is jobb címek keresésére ösztönöz a késöbbiekben.

Sinfest
Elsőnek azt a webcomicot említem, amelyik ráirányította a figyelmem sok másikra és a jól bejáratottakon túl felkeltette az érdeklődésem a „műfaj” iránt. Még a Havi Comicsban említettem először a főoldalon, mint nemcsak jól megrajzolt, de vitriolos és vicces csíkot. Azóta lelkesedésem sajnos alábbhagyott iránta, ahogy a színvonala is. Önismétlő, egyhelyben topogó, mérsékelten humoros képregény lett, kár érte. Eltért a főcsapástól és egyre inkább a mellékszereplőkre koncentrál, ami nem lenne baj, ha nem csak ürügy lenne a két szereplő egymásra találásának késleltetésére. Bizonyos szempontból nem baj, ha soha nem lesznek egymáséi, hiszen kihúzná maga alól a talajt a strip, de ilyen formában, ahogy most fut sem szórakoztató. Grafiakilag egyébként számomra az egyik legszemrevalóbb webcomicról van szó, elegáns, kevés vonalból szép rajzokat alkotó képregény, hagyományos panelkezeléssel és vasárnapi színes oldallal. Emellett nagymúltú, 2000-ben indult és 2001-től kezdve minden egyes áldott nap jelent meg új csík, ez mindenképpen dícséretes.

Girls with slingshots
Elérkeztünk az első lányos, kapcsolati striphez, ami nem annyira a humorával fog meg, hanem ha már egyszer elkezdi az ember, akkor kíváncsi lesz a szereplők sorsára, magyarán beüt a szappanopera effektus. Női alkotó révén a szereplők többsége is nő. Mondhatni alapkövetelményként kapunk egy kapcsolatok terén szerencsétlen főszereplőt, aki lassan a többszáz rész alatt talál valakit, miközben barátai körül is zajlik az élet. Érdekes, hogy ahogy majd’ mindegyik másik címnél is, a teljesen realisztikus alapszitut egy beszélő kaktusz szerepeltetése oldja, mely a tipikus humorforrás szolgáltatója. Ez, de a következő cím méginkább, egy stripre átültetett Jóbarátok tulajdonképpen, még a törzshely kávézó is adott.

Questionable content
Szintén kapcsolati, haveros-csajozós szappanopera képregény, ezúttal azonban egy férfi alkotótól. A másik közös pont az előző képregényhez hasonló teljesen szokatlan élettelen tárgyak, ezúttal iPod, mini PC, a Chobits animéhez hasonló anthroPC-k megszólaltatása, személyiséggel való felruházása. Legfontosabb jellemzője azonban az állandó zenei utalások, fejtegetések, hosszas eszmefuttatások az amerikai indie zenekarokról, melyeket itt még véletlenül sem ismerünk és 99%-ban ismeretlenek számomra, éppen ezért rejtély, miért is olvastam el belőle egy csíknál többet, de már „beinvesztáltam” a szereplőkbe, kíváncsi voltam a történésre. Ráadásul a humora sem valami megkapó, általában egyféle poént eröltet, a valóságtól elrugaszkodó, minél elborultabb párbeszédeket, amiket a célszerű csattanón túl még kétszer olyan hosszan elnyújt, mint ahogy vicces lenne. Képileg viszont rengeteget változott a képregény, sokat fejlődött az alkotó, alig lehet ráismerni a szereplőkre. Ez nem jelenti, hogy olyan profi lenne, mert még mindig elég gépies és steril a felület, de magához képest nagy a változás.

Garfield
Feltalálom a spanyolviaszt is. A kommerszek legkommerszebbikét csak azért említem, mert egy-két éve meglepetésként hatott rám, hogy John végre összejött Lizzel, másrészt pedig, hogy megemlítsem a kifordított Garfieldot, melyről már szintén volt szó a kneten. Ez pedig nem más, mint a
Garfield minus Garfield
mely érdekes módon azóta már szintén megjelent kötetbe gyűjtve is és megfelelő hangulatban sokkal viccesebb, mint az alapmatéria.

Na meg itt van nekünk a Garfield randomizer, ez viszont mérsékelt habzású, ehhez már tényleg „olyan” tudatállapotban kell lenni.