Varázslók a szuperhősök birodalmában – 2. rész

A varázslói szakmában természetesen hölgyek is képviselik magukat. A DC Univerzumában Zatanna civilben bűvésznőnek adja ki magát, akinek a varázsigéit fordítva elmondott szavak alkotják. A Marvel Univerzum varázslónője Wanda Maximoff, alias Skarlát Boszorkány, Magneto leánya és Higanyszál ikerhúga. Míg Zatanna inkább köti szabályokhoz magát, mint Dr. Strange, Wandánál az ellenkezője figyelhető meg – az írók sokszor a képességének mibenlétét képtelenek voltak eldönteni.

Egyik változat szerint mutáns erejével tudja hajlítani, formálni és torzítani a valóságot, ami hatása ellenére csak annyira mágikus, mint Jean Grey mentális képessége. Egy másik változat szerint viszont képessége az, hogy őstehetségként használja a káoszmágiát, tehát igen is misztikus erőket használ. Ráadásul az utóbbi időben egyfajta írói eszközként is alkalmazták az azóta megtébolyodott Wandát, aki képes lett újraírni a történelmet – míg régebben csak Magneto mágneses mezejét változtatta át virágmezőre.

A képregények varázslói közül a laikusok mégis a viszonylag későn – 1985-ben – debütáló Constantine-t ismerik legjobban, köszönhetően a 2005-ös filmnek. A karaktert Alan Moore alkotta meg, és a Swamp-Thing képregény egyik mellékszereplőjeként kezdte. Moore elmondása alapján Stingről mintázta a karaktert (tehát alkatilag semmi esetre sem lehetett összetéveszteni Keanu Reevesszel), és míg a korábbi mágusok egy elitebb réteget – orvosokat, mérnököket – képviseltek, addig Constantine lent mozgott az alsóbb néprétegek között, az utca mocskában. A karakter ennek köszönhetően többet kerül kapcsolatba társadalmi igazságtalanságokkal is. A képregényből nemrégiben filmsorozat is készült.

Varázshasználó karakterrel találkozhatunk a szuperhős képregények esszenciáját összegyűjtő The Authority-ban is, ahol a csapat mágusát csak Doktornak hívják. A Doktor képes megváltoztatni a valóságot szabad asszociációk alapján, és akárcsak az Avatár: Az utolsó léghajlító hősét, őt is a hatalom előző birtokosainak szellemei okítják ki.

Végezetül néhány szót a mágikus eredetű képességekről. Az, hogy minden képesség eredetét misztikus hatalmakkal próbáltak kimagyarázni, az űrkorszak hajnalán, az ötvenes-hatvanas években vált „kínossá”, és korábbi szuperhősök eredetét írták át vagy alkottak újat a mintájára, immár tudományos magyarázattal (ld. Zöld Lámpás). Ugyanakkor a varázslókat nem zárták ki, de csak akkor engedték meg a hókuszpókuszokat, ha ez hozzátartozott az imázsukhoz.

Később a nyolcvanas években újra teret kapott a természetfeletti, lásd Neil Gaiman Sandmanét, de az is hamar elvált a szuperhősös fősodortól. Amikor pedig J. Michael Straczynski Pókember eredettörténetében megszellőztette az ambivalensen kezelt totemek lehetőségét, sokan a fejét akarták.

A varázshasználók, úgy tűnik hát, külön kasztot alkotnak a szuperhősök világában. Ha varázsolni akarsz, jobb, ha fejből tudod idézni a Necronomicont és nem áll távol tőled a showmanség. Egyébként jobban teszed, ha képességeid eredetére kitalálsz valami tudományos humbugot.