Ultimate News #109

Az Ultimatum-ra már vagy egy éve vártak az Újvilág rajongói. A pletykák szerint ez a mini fogja teljesen átalakítani és megújítani az Újvilágot, új sorozatokat vezet be, régieket szüntet meg, és így tovább. Az író, Jeph Loeb már az 1. számban bele is csap a lecsóba: egy rövid körút után, melyben bemutatja a főbb szereplőket, rájuk zúdítja a katasztrófát. Be kell vallanom, eleinte engem is magával ragadott a megrázó események sodra, de a szám végére elhalt a lelkesedésem. Pedig alapjaiban nagyon is jó ötlet ez az Ultimatum. Egy olyan globális esemény, amely több újvilági hős életét is követeli, felrázza az egész világot, és mindent megváltoztat – akinek meg ez nem tetszik, annak ott a klasszikus Marvel-univerzum. Használjuk ki az Újvilág előnyeit, miszerint ez egy teljesen másik univerzum, ahol minden lehetséges. Hosszú ideje nem láthattunk mást, mint jól ismert karakterek gyengébb újvilági változatainak színre lépését, és lassan már teljesen elveszett az univerzum varázsa. Nagyon kellett tehát már egy ilyesfajta újragondolás. David Finch jól átlátható, gyönyörű rajzai pedig csak tovább növelik a sorozat pozitívumainak számát. Ám az Újvilág elkötelezett rajongói (vagy akár a klasszikus Marvel-univerzuméi is) bizonyára megrettennek Jeph Loeb neve hallatán. Na azért annyira nem rossz a helyzet: az Ultimatum nem lett annyira borzasztó, mint a közelmúltban írt képregényei, de persze ez betudható annak is, hogy egy világrengető katasztrófa kellős közepén nehezen tudta volna nagyon elrontani a szereplők reakcióit. Kár, hogy a katasztrófa előtti pár bevezető oldalon mégis vétett jó pár hibát. Loeb karakterei unalmas, sablonos egy-két mondatos szövegeket dobálnak egymáshoz, míg végre kezdetét veszi az esemény. A legértelmetlenebb talán Hank Pym jelenete lett, aki most egy új, Fullánk-szerkóban pózol. Hogy ez mire volt jó, nem tudom, hacsak arra nem, hogy ezzel Pymből totál idiótát csinált Loeb. Sajnos a jellemek terén sem nyújt valami sokat ez a szám. Magneto, a főgonosz motivációi, céljai világosak és jól ki vannak dolgozva, de a többiekről nem mondható el ugyanez. A Különítmény és az X-Men tagjain például olyan gyorsan átszaladunk, és amúgy is mostanság annyira gyenge sztorikban szerepeltek, hogy ha meghalnak közülük páran, az bizony engem teljesen hidegen hagy. Azt mondom, jobb is, ha néhányan fűbe harapnak közülük, annyira kuszák lettek már történetileg is. A Fantasztikus Négyessel sincs ez igazán másképp, lassan már alig különböznek eredeti verzióiktól. Ez itt a nagy probléma tehát: mostanság az újvilági karakterek nagy része annyira megváltozott, annyira béna lett, hogy legtöbbjüket nem is fogjuk hiányolni egyáltalán. Összességében az Ultimatum eddig tényleg egy ambiciózus vállalkozás, és az alapötlet, mint mondtam, valóban jó. Az 1. számban sincsenek annyira komoly problémák, hogy ne sülhessen ki ebből az egészből valami élvezetes. Viszont a továbbiakban kevesebb dráma kellene az egyes szereplőknél, és sokkal több jelenet a tömeges pusztításról és a katasztrófáról, hogy jobban átérezzük a helyzetet.
Értékelés: 6,6 / 10
Írta: Bryan Joel

Ahhoz képest, hogy ennek a mininek kellene örökre megváltoztatnia és megújítania az Újvilágot, engem eddig nem ragadott magával. Igazság szerint nincs benne semmi eredeti. Nem akarok lelőni egyetlen poént sem, de mindent, ami itt történik, láthattuk már máshol is. Ezek után már abban sem bízom, hogy tényleg meglépik azt a rengeteg radikális változást, amit ígértek. Itt, az 1. számban gyakorlatilag alig történik valami. Kevesebb mint három perc alatt végeztem vele, és azt az időt is főleg a gyönyörű rajzokra áldoztam. Könyörgöm, egy ilyen nagy esemény 1. számában legyen már valami tartalom! Amúgy a szereplők viselkedése sem az igazi, de persze Loebtől a The Ultimates 3 után már ne várjunk többet. A sztori az Ultimate Spider-Man jelenleg futó története után kezdődik, így annak a végét le is lőtték egy szereplő felbukkanásával. Azért ezt nem kellett volna. Összességében egyáltalán nem élvezetes vagy érdekes ez a képregény, hiszen nekem már például Magneto szerepe sem tetszik főgonoszként. Igazából nem látom értelmét, hogy ilyen messzire menjen, túlzás, amit művel. Talán ha PONTOSAN a The Ultimates 3 vége után tette volna ezt, hirtelen felindulásból, akkor oké, de így… Ez így nincs rendben. Ráadásul a már említett sorozat végén ugye Fátum Doktor is felfedte magát, mint a nagy gonosz zseni minden mögött, és ehhez képest itt most alig van valami szerepe. De hogy valami jót is mondjak: David Finch visszatért az Újvilágba, és milyen csodálatos visszatérés is ez! A rajzai gyönyörűek, részletesek, és minden képkockán a maximumot nyújtja. Ha már Loeb ilyen összecsapott forgatókönyvet írt, legalább ő elkápráztathatott minket a tehetségével. Egyelőre tehát még nincs semmi tartalma a sztorinak, és már csak négy szám van hátra, hogy valami élvezhetőt kreáljanak ebből. Kellett volna egy értelmes, logikus felvezetés, nem pedig ez a kaotikus massza. Még szerencse, hogy a rajzok szépek.
Sztori: 2 / 5
Rajz: 4 / 5
Összesítés: 3 / 5
Írta: Adam Chapman

Eljött hát a várva várt világvége, Magneto bosszúja formát ölt, és fény derül mindenre! … Na persze, Loebet ismerve majd maximum az utolsó számban, vagy abban sem teljesen. (Múlt heti Ultimate Captain America Annual, valaki?) A sztori, hasonlóan a The Ultimates 3. kötetéhez, erősen nyit. A halálozások száma hatalmas, és (úgy néz ki) ebben a szuperhősök is nagyobb számmal kivették a részüket. Magneto bosszúja tehát epikus, meglátjuk tartogat-e még valamit, vagy jön a szokványos „a gonosz gonoszkodik, a hős felkutatja és hősködik (bucira veri a fejét)” sztori. Reméljük, az első verzió fog bekövetkezni, mert tényleg jó a kötet hangulata. Viszont ez kicsit sem köszönhető a párbeszédeknek, amik várjunk csak… hol is vannak? Mert a kötet analfabétáknak készült, az szinte tuti. Nagyon fukarul bántak a betűkkel ugyan, de mindezért kárpótol minket Finch a gyönyörű rajzaival. Nem hiszem, hogy bárkinek is lesz bennük kivetnivalója, a The Ultimates 3 után pedig egyeseknek maga lesz a megváltás. Ajánlom a figyelmetekbe az Ultimatum posztert is, ami olyan szép, hogy már-már zászlóra kötve sétálgatna vele az ember. Szóval a kötet összességében egy gyönyörű és ígéretes lányra hasonlít, aki kicsit szűkszavú, és ki tudja, mikor csal meg (pláne ha Loeb az apukája).
Értékelés: 8 / 10
Írta: „nasty”

Oldalak: 1 2 3 4 5 6