Miután Thor győzelmet aratott az Istenölő fölött, rögvest heti kétszáz óra közmunkára fogja magát, hogy megmutassa mindenkinek – saját magát is beleértve –, hogy nem minden halhatatlan önző rohadék. Kicsit úgy viselkedik hát, mint egy politikus választások előtt, csak ő komolyan is gondolja. Mivel azonban havi huszonnégy oldalt nem lehet mindig megtölteni viking hajóavatással, kórházépítéssel, meg a Mjölnir jótékonysági aukción való elárverezésével – emelje a licitet, emelje a pörölyt! –, ezért hát az alkotók rögvest ki is szabadítják Thor egyik legmegátalkodottabb ellenfelét, Malekithet a börtönéből. Ugyan a sötét elfek egykori ura nem kap tőlük jó motivációt, vagy valódi tervet, vagy karakterívet, viszont kardot meg varázserőt annál inkább, szóval, hamarosan kezdődhet az akció, a harc, a kergetőzés, árulás és ellenárulás.
Tétek is vannak. Olykor érezzük is őket.
Azonban Jason Aaron célja most is elsősorban az, hogy egy szórakoztató és epikus sagát meséljen el. Így hát Thor rögtön kap elválaszthatatlan bajtársaknak a nyakára egy elfet, egy törpét, egy trollt, egy óriást és egy sötét elf mágusnőt, amitől az egésznek kicsit olyan hangulata lesz, mintha az ötletelésbe bevonták volna R. A. Savatore-t is. Ami nem baj, valahol kifejezetten frissítő és hangulatos, hogy a szokásos világmegmentés helyett egy olyan D&D kalandot kapunk, hogy lapozás közben halljuk a kockacsörgést.
Semmi hétköznapi. Az majd csak a kötet második felében.
Történik ugyanis, hogy a Viharisten bajszot akaszt a Roxxon vállalat fejesével annak kapcsán, hogy szennyezzük-e a Földet, avagy sem. Aaron elég tehetséges ahhoz, hogy az egész ne váljon Bolygó Kapitánya-utánérzéssé, egyedül ott téveszt némileg arányt, hogy ebbe a vonulatba is a kelleténél több fantasztikus elemet szuszakol be, pedig ezúttal a kevesebb több lenne. Különösen, hogy egy párhuzamos szálon láthatjuk a távoli jövő öreg Thorját, aki unokáival együtt próbálja megállítani a Földet századjára bekebelezni próbáló Galactust. Igaz, hogy a bolygó egy kopár pusztaság, halandók és komolyabb tápérték nélkül, de ez egyik felet sem zavarja különösebben. Itt az elvek számítanak… és talán nem is a legmagasztosabbak, hanem mint amikor juszt is nyugodtan, békében isszuk meg a kávénkat, miután minden körülöttünk levőt elkergettünk kamu-vietnámi történeteinkkel.
De hát Aaron nem egy új Watchment akar letenni az asztalra, mint Tom King a Víziójával, hanem egy igazi ereszd-el-a-hajam fantasyt, amiben ott van a nyolcvanas évek teljes felhozatala a zsánerből egy történetbe turmixolva, a kortárs Marvel képregények hangulatával megfűszerezve.
Ilyen lattét kérne Thor a helyi családi kávézóból, rá világkőrises habbal, mielőtt elmenne megmenteni a világot teljes szívvel és odaadással. Nem kell aggódni azért a Földért, az köztudott tény, hogy csalánba nem üt a ménkű. Különösen egy ilyen viharisten mellett.
Pusztai Dániel
Cím: | Thor: A mennydörgés istene #2 |
Szerző(k): | Jason Aaron, Esad Ribic, Ron Garney, Nic Klein, Das Pastoras |
Kiadó: | Fumax |
Ár: | 8995 Ft |
Formátum: | keménytáblás kötet |
Terjedelem: | 312 oldal |
Megjelenés: | 2021.02. |
Megvásárolható: | Közvetlen a kiadótól |
Online vásárlás: |