The Spectacular Spider-Man – A belbecs a lényeg?

Másodszor a szereplők.

Nos igen. Peter és Póki, ég és föld. Peter még rutintalan a szuperlények elleni bunyóban, akkorákat koppan, mint az ólajtó és élvezet nézni, ahogy csak sötétben tapogatózva keresi a megoldást. Parker a suliban egy vesztes, és hiába akarja a pók erejét népszerűségre fordítani, ezek az esetek szinte mindig visszafelé sülnek el. Ez is reálisabb, mint az unalomig látott mindig önmagát visszafogó srác képe.

JJ, a kedvencem a sorozatban. A szinkronhangja frenetikusan jó és a karaktere egyszerűen a szívedhez nő annyira realisztikus a vén morgó.
MJ, laza és merész csaj.
Gwen, a szépséges szerény.

Harry Osborn, aki mindent megtesz, hogy kiszabaduljon az elnyomásból és mindenki elfogadja és kedvelje.
Norman, a rideg üzletember, aki még a halálos helyzetben is teljes érdektelenséggel képes alkudozni.
Eddie Brock, az Ultimate-beli szerepét követve Peter legjobb barátja, de már egyetemista és alkatában inkább a klasszikus Venomot idézi.

Talán, akik még a rosszfiúk közül szót érdemelnek azok Sírkő, Sokkoló és Zöld Manó. Mondom is miért.
Sírkő vezéri szerepben tiszteleg és úgy is játszik. Nagyon jól ábrázolják és sokkal fontosabbnak állítják be, mint más történetekben szokták. Egyszerűen ő egy vérbeli bűnbáró, aki még a támadásoktól is csak elkapja a felé dobott gránátot és nyugisan félre vágja. Sokkoló, nem Herman, mint minden más sztoriban.
A mi Sokkolónk egy vagány, profi bérgyilkos, aki azért kapja a cuccot, hogy foglalkoztassa Pókembert és ezzel az alkotók egy sokkal komolyabb karaktert alkottak neki. Kiléte nem titkos, de inkább nézzétek meg! Nem lesz akkora meglepetés, csak ha képregény rajongó vagy.

Zöld Manó a legnevetségesebben kinéző karakter mind közül. Ez persze nem új hír, de itt már inkább a szánalmas jut eszedbe róla, akkor mégis miért jó ő? Mert félelmetes, de nem a rideg őrült, mint Joker hanem a technikával rendelkező szuperember, aki méltó ellenfele Pókembernek. Igazán kemény ellenség és ez érezhető is a sorozatban. A fegyvereinek egyetlen nagy újítása, hogy a bombák és a bumerángok hangot adnak ki, olyan mintha sikoltoznának, ami elégé nagy félelmet tud kelteni az emberben és megadja Zöld Manó sötét és rettenetes karakterének hangulatát. Összességében szép munkák.

Harmadszor a tisztelet.

Bizony, a rajzfilm ilyen szempontból ellent mond régi elődeinek és nagyon sokszor találkozhatnak a rajongók igazán nagyon emlékezetes jelenetekkel. Az intróban az Amazing Fantasy 15 avagy Pókember első megjelenésének borítójával találkozunk, de amikor MJ megjelenik ugyanúgy teszi, mint a képregényben, Zöld Manónál is lesz pár régi borítót idéző jelenet és párszor az elszólások nagyon is képregényesek. Talán a legjobb ilyen szemszögből a tizenkettedik rész, ami végre hosszan bemutatja a Pókember megszületését. Ez azért is remek, mert a film és a klasszikus képregény összevágásából készült. Azok a részek, amik talán egy mai nézőnek már túl régiesek lettek volna ott a filmhez nyúltak, de ahol csak lehet ott az Amazing Fantasy lapjaival fogunk találkozni.

Összességében igen, megéri megnézni, de csak annak, aki túl tudja tenni magát a tragikus látványon, mert bizony az szörnyű és még el se tudjátok képzelni mennyire. Sajnos nem tudom melyik nyolcéves kisgyereket kérték fel rá, de még azt is el kéne érte fenekelni. Viszont a szinkronok, sztorik, szereplők és a hangulat isteni. Már csak az a kérdés, hogy ha bele nézel, akkor elég lesz-e ennyi, hogy feledtesse veled ezt a rémséges képvilágot.

Oldalak: 1 2 3 4