A Sötét Lovag valószínűleg az lesz a szuperhős-filmeknek, ami a The Dark Knight Returns volt a képregényeknek: mérföldkő, ami után már senki nem legyinthet megvetően erre a zsánerre. Mert bár eddig is akadtak remek adaptációk a témában, de az egyik legügyesebb kortárs amerikai rendező, Christopher Nolan új alkotása még azok közül is magabiztosan kiemelkedik. Annak ellenére, hogy nincs könnyű dolga, mert ekkora hírverésnek, ódazengésnek és hype-nak majdnem lehetetlenség megfelelni – de szinte nincs is az a túl nagy elvárás, amihez Batman legújabb kalandja ne nőne fel. A Sötét Lovag ugyanis nem csak a nyár, hanem az év egyik legjobb filmje is (és az „egyik” szó is kizárólag a Nem vénnek való vidék miatt került a mondatba), minden esélye megvan rá, hogy remekműként maradjon fenn, márpedig ez a kiváltság ritkán illeti meg a legnagyobb hőségben mozikba küldött hollywoodi szuperprodukciókat.
Gothamben két új szereplő tűnik fel: a „fehér lovag”, vagyis a rettenthetetlen új államügyész, Harvey Dent, aki talán képes lesz törvényes eszközökkel átvenni Batman helyét az igazságszolgáltatásban; és a kiszámíthatatlan, őrült pszichopata, Joker, aki káoszt szabadít rá a városra, és nyilvánvalóvá teszi, hogy a Sötét Lovag visszavonulásának mégsem jött el az ideje. Kegyetlen, tébolyult játékba kezd, aminek tétje már nem csak az ártatlanok élete, hanem Gotham és védelmezőinek lelke is.
Ha egy pillanatra elfeledkezünk a köpenyről és a denevérfülekről, rögtön szembetűnik, hogy ez nem is egy szuperhős-film, hanem egy fordulatos, nagyszabású, és minden szinten a realitás talaján álló bűnügyi eposz, amit nem véletlenül hasonlítgatnak mindenfelé klasszikus gengszterfilmekhez: elegáns, stílusos, hangulatos, és alaposan átgondolt. A Nolan-testvérek elképesztő munkát végeztek, A Sötét Lovag ugyanis az utóbbi évek legjobban megírt és vágott hollywoodi filmje. Hihetetlenül komplex mű, ami tucatnyi karaktert és jópár mellékszálat mozgat úgy, hogy minden egyes apró elem tökéletesen a helyén van. Még az elsőre jelentéktelennek tűnő szereplők (pl. Eric Roberts Maronija) is apró, de nélkülözhetetlen csavarai a történetnek, aminek előrehaladtával a randomnak tetsző ötletek (pl. a Batman inspirálta maszkos önbíráskodók) is hibátlanul belesimulnak a mű fő koncepciójába.
És hogy mi is az? A Batman: Kezdődik! megmutatta, hogyan vált Bruce Wayne denevéremberré – A Sötét Lovag azt mutatja meg, hogy létezése milyen hatással van a világra, és hogy mit tud tenni, ha szembekerül valakivel, akire nem illeszthetők rá azok a címkék, amelyek tanulmányozásával oly sok évet töltött köpenyes karrierjének kezdete előtt. Hiszen Jokert nem érdekli a pénz, nincsenek tervei, és célja is csak egy van, hogy jól szórakozzon. Ő egy semmiből, minden előzmény nélkül felbukkant abszolútum, a totális káosz megtestesítője, egy félelmetes, kiszámíthatatlan rém (semmi köze Jack Nicholson maga nemében szintén zseniális bohócához), aki legjobb pillanataiban, megfelelve a karakter legelemibb hagyományainak, egyszerre vicces és hátborzongató (ld. az elsétálást a kórházból, vagy a ceruzaeltüntető bűvésztrükköt). Kettejük közt pedig, egyfajta átmenetként, ott van a tragikus körülmények közt Kétarcúvá váló, az igazságszolgáltatás tiszta és mocskos módszerei közt ingadozó Harvey Dent, akivel igazán teljes lesz a kép.
Így, bár találkozhatunk olyan véleményekkel, hogy a film elsősorban Jokerről, vagy elsősorban Dentről szól, végül e roppant erőteljes triumvirátusnak mindegyik tagja egyformán fontos lesz. Joker mindennek a mozgatórúgója, a cselekmény katalizátora, Batman ellentétpárja, akivel (akárcsak a legjobb képregényekben) valami bizarr módon kiegészítik egymást. Dent először a Sötét Lovag jobb, majd később elfajzottabb képmásaként jelenik meg, a remény és igazság bajnokából a káosz gyermekévé válik, bukása az epikus történetnek egy karakterre való leképezése. Batman pedig (merthogy az előzménnyel ellentétben ez a film már nem Bruce Wayne-ről szól), miközben folytatja privát keresztes háborúját, kénytelen megkérdőjelezni, majd pedig átértékelni szerepét. De a filmnek van egy negyedik főszereplője is, ami nem más, mint Gotham maga. Nolan totális káoszt szabadít a városra, és azt vizsgálja, hogyan viselkednek az emberek egy extrém szituációban, amikor minden darabjaira hullik körülöttük. A finálé kompjelenete és a kórházrobbantási fenyegetés ennek az igen intelligensen és következetesen felépített motívumnak a két csúcspontja.
Ezek mellett az akciók minden nagyszerűségük ellenére már-már másodlagosak, de a hihetetlenül feszült, precízen kidolgozott és ötletes autós hajsza mellett így sem mehetünk el szó nélkül, ahogy amellett sem, hogy az alkotók milyen tökéletes, végig megtartott összhangot találtak az akció, a dráma és a (többnyire fekete) humor között – és külön öröm, hogy ezúttal a közelharc-jelenetek sem lettek olyan követhetetlenre vágva, mint a Batman: Kezdődik! esetében. Mégis, ami az egész filmet megkoronázza, az a szinte hibátlan színészgárda. Sajnos ismét Rachel lett a leggyengébb láncszem, hiába cserélték le Katie Holmest a sokkal hitelesebb Maggie Gyllenhaalra, szerepe, bár igen fontos, rövid és összességében kidolgozatlan. Christian Bale ellenben kiválóan hozza Bruce Wayne-t – már amikor alkalma nyílik rá, mert nagyrészt maszkban, eltorzított hanggal kénytelen játszani. Michael Caine, Gary Oldman és Morgan Freeman magabiztosan hozzák a tőlük elvárhatót, de a show-t természetesen Heth Ledger és Aaron Eckhart lopják el. Az előbbi körüli felhajtásnak köszönhetően utóbbi sajnos jóval kevesebbet van reflektorfényben, mint megérdemelné, pedig ő is mesterien formálja meg Dentet, majd később Kétarcút. Energikus játékával egy rendkívül intelligens, agresszív és intenzív embert kelt életre, akinek szemében hasonló megszállottság bujkál, mint Batmanében. Ledger pedig vad tekintetével, diszorientált mozgásával és töredezett beszédével maga az ijesztő kiszámíthatatlanság és őrület, amit egyébként Hans Zimmer zseniálisan fülsértő és kifejező zenei motívuma tökéletesen ragad meg.
Hibákat legfeljebb nagyítóval találunk a filmben (a sok kütyü, különösen a technológia hablaty a telefonlehallgatásokról, és egy-két homlokráncolásra késztető megmozdulás a batpoddal), de az erények azokat is nyomtalanul elmossák. A Sötét Lovag egy komplex remekmű, ami maradéktalanul kielégíti a tömegigényeket, de azoknál jóval többet is képes nyújtani, és 185 milliós költségvetése, stúdió- és marketingháttere ellenére – mint Nolan művei általában – a szerzői film irányába tendál. Nem tudom, érhet-e ennél nagyobb dícséret egy hollywoodi blockbustert. Merthogy – ha valaki barlangban élt volna az elmúlt három hétben – a Sötét Lovag máris az.
Olórin, 2008. augusztus 8.