Superman: Secret Identity (2004)

Ha valaha is képregény kiadásra adnám a fejem, akkor valószínűleg Kurt Busiek Superman minijével kezdeném. A kedvenc Superman képregényemmel azonban van egy kis gond, ugyanis történetesen nem is Supermanről szól, hanem rólam és rólad, az olvasókról. Mindenkiről, aki ezt a sztorit értékelni tudja.

Kamaszkor, szerelem, család, öregkor, Busiek erre a négy, életünket alapjaiban meghatározó szakaszra fűzi fel ezt a négyrészes Elseword történetét, ami annyit jelent, hogy ez a Superman nem az a Superman, akit a képregényekből, filmekből és rajzfilmekből ismerhettünk. És hogy ez számít-e? Nem igazán, ugyanis ezt a Clark Kentet is ugyanazok a mozgatórugók éltetik, amik Supermant a föld leghatalmasabb hősévé teszik. Busieknél talán még senki sem érzett rá jobban Superman szerepére, senkinek sem sikerült ilyen látványosan elmélyíteni és árnyalni ezt az alapvetően kissé sótlan és giccses karaktert, akit hihetetlen ereje gátol az emberrel való azonosulásra. Busiek most megmutatja, hogy ez egyáltalán nincs így, és Superman épp annyira halandó és átlagos, vagy éppen átlag feletti, mint mi.

Annak, hogy Busiek nem az eredeti, hanem egy alternatív Supermannel teszi mindezt, elég egyszerű okai vannak, egész pontosan kettő. Az egyik – és talán ez a fontosabb- , hogy a 200 oldalas mini egy egész életet ölel fel, amire a végtelenségig futó sorozatokban nyilván nem lenne lehetőség, a másik pedig hogy mivel a történet sokkal inkább az átlagemberről szól, ezért a fantasztikus elemek is minimálisra csökkennek. Nincsen már felrobbanó kriptonit és furfangos gonosztevők, egyedül Clark Kent van, aki egy nap Superman erejét fedezi fel magában, és ezenkívül semmi olyanról nem esik szó, ami ne lenne teljesen átlagos. Átlagos, a szó, melytől úgy irtózunk, a Secret Identity-t végigolvasva mégis azzal szembesülünk, hogy ez az átlagos milyen izgalmas és sokszínű tud lenni, milyen könnyű átérezni és megérteni.

Itt persze meg kell említeni a képregény legnagyobb gyengeségét, miszerint a már említett négy témakörön – tehát a hozzájuk tartozó aggodalmakon – kívül rengeteg olyan kérdést hagy érintetlenül, amelyek hasonlóan nagy horderejűek – ez a Superman az átlagosnál azért egy kicsit mégiscsak szerencsésebb. Az egyik, hogy mivel megvan a szuper ereje az íráshoz, Claknak nem kell kiadókkal tökölni, mindenki kapkod a tehetsége után, és mindenki értékeli is azt – bárcsak a valóságban is ilyen könnyen menne mindez, és nem kellene fiatalkori depresszióval küzdenie minden második embernek (ezt most csak úgy hasraütés szerűen mondom, de legtöbbünknek igenis nagy trauma a hátunk mögött hagyni a felsőoktatást). A másik, hogy ez a Superman szerelmi gondokkal sem küzd, mert már elsőre megtalálja élete szerelmét, és azért ez sem sikerül sok embernek. Az meg csak hab a tortán, hogy még a feleség is kivételesen sikeres abban, amit csinál.

Oldalak: 1 2