Superman lerombolja fél New York-ot – Az Acélember (Man of Steel)

Az Avengers lerombolta fél New Yorkot, Superman meg a másik felét. Nincs ebben semmi meglepő. Nyugat annyira, de annyira kiégett már, hogy nem képes, de ha megszakad, akkor sem tud semmi eredetit felmutatni. Oké, a Mátrix Lázadás (vagy mifene volt a címe) óta tudjuk, hogy ha elég pénz van benne, akkor le tudják másolni „élő” emberekkel a Dragonball csatáit. Biztosan akadnak elvétve olyanok, akik látták a pár év előtt készült, harmatgyenge élőszereplős Dragonball filmet, és a világ végére kívánták annak alkotóit. Nos az ő titkos kívánságuk biztosan teljesült most. Emberszerű szereplők csapódnak földbe, járműbe, épületekbe, hegyekbe és karcolás nélkül élik túl, miközben törmelékké és homokká hullik szét minden, amivel ősebezhetetlenségük ütközött. Kis jellemhiba, hogy a film címe nem Dragonball Z, hanem Man of Steel.

Aztán biztosan vannak olyan, szigorúan nyolc éven aluli nézők, akik még nem hallottak szupermenről. Nem fújják kívülről, hogy a pusztulás szélén álló Krypton (másutt Kripton) bolygóról küldte a Földre még csecsemőkorában apja Jol-Er és anyja Lara. A mentőkapszula Kansasban ért földet, ahol egy igaz amerikai farmercsalád fogadta be. Felnőve aztán köpönyeget kanyarít magára (amelynek különlegessége, hogy a légüres térben is lobog, ezzel erősítve azok igazát, akik hamisnak kiáltják ki a NASA űrhajósainak Hold-fotóit, mert ott a zászló rudacskákra van feszítve), és ő lesz Superman.

Ezeknek a nyolc éveseknek biztosan nincs otthon kábeltévéjük vagy online sorozatcsatornájuk, ahol Lois és Clark vagy a Smallville megy orrba-szájba, esetleg a Superman, JLA vagy egyéb DC rajzfilm kitöltve a teljes reggeli műsorsávot. Aki pedig elmúlt nyolc, az meg biztosan látta már a Superman Returns (Szupermanó visszajön) vagy valamelyik régebbi Superman mozifilmet, és már elég a tudása ahhoz, hogy amikor a kb. 4500 füzetnyi Superman képregény valamelyikével találkozik, ne csak a rajzokat bámulja.

Szóval, hogy mi értelme volt újra egy mozifilmnyi költségvetést és időt elpazarolni arra, hogy újra elmesélik nekük Superman eredettörténetét, nem tudom. A legrégebbi szuperhősről beszélünk. Batman még csak kósza gondolat volt Bob Kane agyában, Stan Lee a Marvel-hősök atyja még csak kifutófiú volt, amikor Superman már megvetette a lábát az újságok hasábjain, majd – az akkori divat szerint – rádiójátékokban, hanglemezeken. Jerry Siegel és Joe Shuster már nyolcvan évvel megelőzve a mai trendeket, a minimalizmus jegyében alkottak örökkévalót. Egy, az amerikai zászló színeibe bujtatott, legyőzhetetlen lényt. (Hol volt ekkor még Amerika kapitány, kérem.)

És akkor most jönnek, azt mondják, a Superman Returns nem volt sikeres, kezdjük újra. Könyörgöm, azért nem volt sikeres, mert unalmas volt. Inkább volt tisztelgés a klasszikus Superman filmek előtt, mintsem valami izgalmas és új. No, most akkor újrakezdték és megmutatták. A sztori az unalomig ismert, fent vázolt eredettörténet. Az sem menti meg, hogy a posztmodern filmes fenegyereke Christopher Noal hozzányúlt és darabokra vágta, majd a maga módján összekeverve tette elénk. A Mementonál bejött, a szuperhős filmjeinél nem. Aztán ott az extra a történetben. Hősies apa, csúnya kryptoniak, élükön Zod generális, akikkel a főhősnek meg kell küzdenie és világrombolás… Ácsi, hiszen ez meg a Superman 2 (1980) története. Szóval ez sem új.

Próbálok nem igazságtalan lenni. A látvány – nyilván 2013 van – lenyűgöző. A légüres térben lobogó köpeny – nevetséges. A lens flare effektus már felettébb unalmas (lásd Star Trek Into Darkness), a légifelvételek közben rángatott, zoomolt kamera (a Battlestar Galactica találmánya) nagy vásznon kifejezetten émelyítő. A csaták epikusak (homéroszi értelemben, kedves mai fiatalok), de mint mondtam, Dragon Ballból és egyéb megalomán japán rajzfilmekből átvéve. A szereplőgárda parádés. Kifejezetten tetszett, hogy Lois Lane (Amy Adams) nem címlaplány, valamint, hogy még a mellékalakok szerepére is kiváló színészeket találtak. Továbbá azt hiszem, Clark Kent az első szuperhős, akinek két Oscar-díjas apja van. Egyébiránt Henry Cavill testben nyilván a mai tinilányok térdeit megremegtető tesztoszteron-sztár, de arcvonásai néha nagyon emlékeztetnek Cristopher Reeve Supermanjére.

Azzal kezdtem, hogy az Avengers lerombolta fél New Yorkot, Superman, Zod, Faora-Ul meg a másikat. Nyilván nem, hiszen ebben a filmben (akárcsak a Dark Knight Rises esetében) New York tornyai maguk is csupán szereplők: ott Gotham-et, itt Metropolist alakítják. Ám nem is ez a mondatom lényege, hanem a rombolás. Ebben a filmben, ugyan izzadság, gyűrődés és lihegés nélkül, de mégis erőlködve, pátosszal aprítják egymást és a tereptárgyakat. Míg a gaz ellenség filmjében (számomra) stílussal és humorral. Ahogyan eddig sem, ezután sem leszek DC hívő, ezt nem tudom elégszer leszögezni. Próbálkozom, adogatom az esélyt nekik, de nem megy. Ott van például a teherautó LEXCORP felirattal. Halovány utalás Lex Luthor, a befolyásos metropolisi szuperagy személyére. De ez még messze van azoktól a jelenetketől, amikor Wolverine (F*** off) vagy Hawkeye 1 percre feltűnnek egy olyan filmben, amelyben egyáltalán nem szereplők. Gyerünk már! A DC-nek ugyanolyan univerzuma van, mint a Marvelnek. (Sőt, de ebben itt ne menjünk bele.) Akkora nagy dolog lett volna Ryan Reynolds Green Lanternjét, vagy Christian Bale Batman-jét egy pillanatra szerepeltetni?

Tudom én, hogy hurráoptimizmus meg minden és a marketing diadalaként ez a film nyilván sikeres lesz és Cavill elég fiatal, hogy jópár folytatásban szerepeljen. De engedtessék meg akkor is, hogy ne örüljek egy ezredik eredet-filmenk. Arra ott vannak a képregények. A mozivászon legyen valami nemesebbé, magasztosabbé, színesebbé, érdekesebbé.

darkplant.hu