Ármánykodás, feszültség és barmóság – G.I. Joe: Megtorlás (Retaliation)

Ismerjük az elütés elvét? Arról szól, hogy valakit vagy valamit ilyennek, vagy olyannak látunk a környezetétől függően. Ugyanazt a szürke színt fehérnek látjuk fekete keretben és sötétszürkének fehér keretben. Filmes körökből leginkább Arnold Schwarzeneggert szeretem emlegetni, amikor tökéletességét kihangsúlyozandó, alacsony, ázsiai emberekkel vették körbe az Ikrek egyik jelenetében. Igen, az elütést szándékosan szokás előidézni, hogy jobbá tegyünk valamit. Például a ZZZ hetilap kiadója ugyanolyan sűrűséggel megjelenteti az YYY című hetilapot is. Ez utóbbi szándékosan rossz papíron, rossz újságírók által összelapátolva, béna tördeléssel és képekkel. No, ennek az árát lövik be a ZZZ hetilap árára és a ZZZ-t pedig magasabb árra. A vevő az YYY-t meglátva inkább veszi drágábban a zét.

Hogy jön mindez a G.I. Joe mozifilm második eljöveteléhez? Úgy, hogy a film nézése közben nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a sokat szidott Stephen Sommers egyszerűen egy zsák pénzt tett valaki zsebébe azért, hogy ezt a borzadalmat összehozzák. Ennek fényében a 2009-es G.I. Joe mozifilm nem csupán egy kellemes, agyatlan akciófilm, de egyenesen mestermű.

A Retaliation (Megtorlás) százezer és egy sebből vérzik. Ahelyett, hogy az alkotók végre fellélegezhetnének, hogy megszabadultak az eredettörténetek kínos protokolljától, kénytelenek voltak elmerülni abba, hogy megmagyarázzák az előző részben szereplő színészparádé hiányát. Megértem én, hogy az „international hero” felfogásból visszavedlettek „real american hero”-vá, és kiírtották a marokkói, francia és egyéb nemzeteket a csapatból. (Kivétel ázsia, mert a harcművészek kellettek.) Megértem én, hogy Dennis McQuaid, Rachel Nichols, Christopher Eccleston újbóli szerepeltetése legyőzhetetlen akadály, az időközben szuprsztár státuszra emelkedett Joseph Gordon-Levitt-ről és Channing Tatum-ról nem is beszélve. Ez utóbbi beugrik egy húsz percre, de csak azért, hogy az idei év legrosszabb hősi halálját bemutassa. S ha már itt tartunk, ezt a blődséget, hogy „no, akkor öljönk meg mindenkit” jobban átgondolhatták volna. A film innentől kezdve izzadni kezd és csak küszködik, küszködik, de se füle, se farka idiótaság lesz belőle.

Nem, az előző résznek sem volt oscar díjas forgatókönyve és mélylélektani története, de legalább stílussal csinálta, amit csinált. Ez meg itt agyatlanul összevágott akciójelenetek sora. Amelyben a legjobban még a minden filmben kanál Bruce Willis teljesít a legjobban. Die Hard 5-ből jövet, Red 2-be menet egy picit emelt a Retaliation fényén, de túl sokat nem tudott tenni érte.

Vannak szemrevaló pipik, de stílus nélkül. Van ármánykodás és feszültség, de aztán jön a barmóság, hogy Storm Shadow átáll és onnantól legyőzhetetlenek a hőseink. Van akció meg cégéi és mindez háromdében, csak nem tudom, hogy én érzem-e úgy, hogy ez kevés. A mozi fagyott volt. Háromszor nevettünk fel a beszólásokon és többen kimentek a vége előtt. (Ami nem jelent semmit, a Dark Knight filmekről is kimentek, pedig állítólag azt szerette a nép.)
G.I. Joe Dublin Cosplayers at G.I.Joe Retaliation premiere Nem tudom, hogy a generációmból, csak én voltam olyan, hogy amikor a piros, kék, fehér, fekete nindzsák ellepték az Ausztriából hozott videómagnókat és videokazettákat, akkor a kapucnit a fejemre összehúzva, alatta a számat sállal eltakarva éjszakánként árnyként lopóztam a kertünkben. Elvileg nem, hiszen a nindzsás filmek hatására nindzsásat játszó és egymás szemét kiverő gyermekek miatt volt maga a szó is tiltólistán az USA-ban. Ma már nincs, de kétlem, hogy a Retaliation hatására ma este ninjásat játszon akármelyik kisgyermek. Ám lehet, hogy minden rendben van, csupán annyi törént, hogy eme sorok írója megöregedett. Ennek csak egyetlen egy dolog mond ellent, hogy a már többször említett első részt akár ebben a percben is megtudnám még egyszer nézni. A ma látott folytatást pedig messze ívben el fogom kerülni.

Zárszóként annyit szeretnék felidézni, hogy a nyolcvanas évek kultikus rajzfilmjei azért készültek, hogy a boltban kapható kismillió játékfigurák eladását serkentsék. Mármost a G.I. Joe – Retaliationba annyi pénzt öltek, hogy egymilliárd játékfigura eladása sem hozná be az árát szerintem. Akkor meg minek. Vagy a CGI lett ennyire olcsó? Ki tudja. Egy biztos, hogy a mai este legszórakoztatóbb része nem a mozivásznon pergő akció volt, hanem a mindenütt ott lévő jelmezesek mini cosplay összeröffenése a mozi előcsarnokában.

darkplant.hu