Zöld Lámpás – Filmkritikák

Mozinet.hu

[toc](Kránicz Bence) Noha Batman és Superman már régóta nem csak a képregényhősök, de a tömegfilm héroszai között is a tornasor élén állnak, komoly presztízst és üzleti sikereket hozva a DC kiadónak, közben ellehetetlenítik kevésbé ismert barátaik bemutatkozását a mozivásznakon. Amíg a Marvel épp Pókember elerőtlenedésével állíthatta csatasorba Vasembert és társait, a konkurencia hősfilmes reprezentációja még mindig a Sötét Lovag és az Acélember soros folytatását jelenti. A Zöld Lámpás feladata tehát, hogy kilépjen a két nagyfiú árnyékából, ezáltal megnyitva az utat a további versenyzők előtt (Wonder Woman a pálya szélén melegít). Kétségkívül alkalmas a feladatra: eredetijét a hetvenes évek társadalmi problémákat feszegető sorozata óta magasan jegyzik, a színvonal pedig a kétezres évekre sem csökkent. Martin Campbell rendező és írógárdája is a legfrissebb érából adaptál, a forrás Geoff Johns és Ivan Reis Secret Originje (más kérdés, hogy a képregény elkészítésekor már a levegőben volt a film ötlete).

A karakter ismeretében meglepő, a hollywoodi logika fényében már kevésbé, hogy ez a Zöld Lámpás a gyerekeknek lett kitalálva. A varázsgyűrűt ujjára húzó Hal Jordan igazi infantilis felnőtt, fényévekre a Marvel-csapat valós problémáitól (mint a pénztelenség vagy a folyamatos párkapcsolati küzdelmek): vagány playboy-ként és vadászpilótaként egyaránt a kiskamaszok példaképe lehetne. Nem kérte felvételét az intergalaktikus rendőrség a Zöld Lámpás Alakulat tagjai közé, de ha már így alakult, bedob néhány bájmosolyt, erkölcsi nevelésben részesíti évezredes tapasztalattal bíró feljebbvalóit, és legyőzi a Naprendszert fenyegető rémet, Parallaxot is. Ryan Reynoldsot csak dicsérni lehet: karizmájával, fesztelen alakításával egy személyben tartja össze a kapkodó, ezer sebből vérző történetet, miközben jobb sorsra érdemes partnereinek csak momentumok jutnak. Közülük Peter Sarsgaard emelkedik ki, neki egy-egy frusztrált pillantás is elég, hogy légből kapott figurájából taszító, de sajnálatra méltó kriplit faragjon. A lilafejű, irodistabajszú Mark Strong inkább a gagyi felé mozdítja a produkciót, kínos Star Trek-allúziókat keltve, a végefőcím előtti pálfordulása pedig érthetetlen és felesleges húzás.

Látvány tekintetében nincs okunk panaszra, bár a gyűrű erejével elővarázsolt autók, repülők és óriási bokszkesztyűk(!) a kisebbeket szórakoztathatják elsősorban, de legalább lendületesen, klasszikus kalandfilmes elánnal zajlik a móka. Gyerekfilmként tehát hellyel-közzel megállja a helyét a Zöld Lámpás – de kár, hogy a DC egyik legnívósabb karaktere kapta az óvóbácsi szerepét. (mozinet.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10