Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát – Filmkritikák

Vox.hu

[toc](Tóth Csaba) Amíg Gérard Depardieu képes magára erősített műhájjal lábra állni, addig garantáltan lesznek újabb meg újabb Asterix-filmek. A többi karakter itt nem számít, Cézártól a másik címszereplőig mind könnyedén lecserélhetők, és nem is szoktak habozni a váltással. A filmekhez ráadásul René Goscinny és Albert Uderzo képregényei hosszú távon is biztosítják az alapanyagot, de valljuk be, nem egyszerű ráérezni a két francia szerző humorára! A Kleopátra-küldetésben valahogy összejött a dolog, és a sok szóvicc a túlpörgetett sztorival együtt imádnivaló elegyet alkotott, de a többi Asterix-mozi nem tudott mit kezdeni a feladattal. Sajnos az Isten óvja Britanniát sem találja a megfelelő hangot. Hiába beszélnek fordított szórendben (Jó napot helyett Napot jó stb.) és angol kiejtéssel a brit figurák, nem tudjuk megbocsátani, amikor már tizedszer is azon kellene röhögnünk, hogy mennyire vicces dolog ez az ötórai teázás. Az eddigi részekhez képest mintha kissé spórolósabbra vették volna a látványvilágot is, a bárd Kishippix modern utalásai pedig nem nagyon találnak utat a nézők rekeszizmaihoz. Van azonban egy pont, amiben filmünk legalább annyira erős, ha nem erősebb, mint az elődei. Az unatkozó apukák kényeztetésére Laetitia Casta és Monica Bellucci után most a topmodell Charlotte Le Bon-t szerződtették, akinek mesés domborulatai és arca láttán még majdnem azt is elhisszük, hogy egy jó filmet láttunk. (Vox.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6