Amerika Kapitány: Az első bosszúálló – Filmkritikák

Filmzone.hu

[toc](Kovács B. Ádám) Íme, elérkezett a film, amely már a legtöbb szuperhős után epekedő ember szívében ott lapult. Az a film, amely bemutatja Steve Rogers, egy alig ötven kilós fiatalember életének egy viszonylag rövid szakaszát, mégis azt, ami már sok képregény fanatikus agyában megfordult. Igen emberek, ez Amerika Kapitány.

Akkor kezdjük is el! A filmnek közel hetvenévnyi képregényes alapja van, amely időnként megváltozott, de a fő vezérfonalát mindig megtartotta. A történet Steve Rogers amerikai állampolgár amerikai szuperhőssé való átváltozását kíséri végig. Ő lenne Amerika Kapitány. Természetesen nem szeretnék a hős későbbi cselekedeteiről beszélni, hiszen a film sem erre tér ki. A film története a legnagyobb hangsúlyt Steve Rogers egyszerű átlagemberből, egy tökéletes emberré való átalakulására fekteti. Mi sem bizonyítja jobban, mint egy a rendezővel (Joe Johnston) elkészített interjú egyik megjegyzése: “„Steve Rogers olyan, mint bármelyikünk, és ettől tud népszerű lenni immár 70 éve. Nincsenek szuperképességei, azt tudja, amire egy emberi lény képes, de mindez tökélyre van fejlesztve benne. Ez fogott meg a sztoriban: a satnya, alig félmázsás emberkéből pár perc alatt tökéletes példány lesz. Persze ebből mindenféle fizikai és lelki baja származik, ennek kibontásáról is szól ez a gyors és akciódús mozi.”

Hát igen. Ez egy nehéz helyzet. Egy olyan filmet kellett készíteni, amely a legtökéletesebben mutat be egy ilyen szélsőséges figurát. Ez nehéz dolog. Még nehezebb egy olyan színészt keresni hozzá, aki megfelelően játssza el ezt a személyiséget és még külalakra is hasonló adottságokat tud felmutatni. Ez egy nehéz, hosszú és fárasztó munka. Chris Evans már régóta kerülgette a szuperhősökre osztott szerepeket, elég csak Johnny Storm/Fáklyá-ra gondolni. Mialatt a listán szereplő nevek egyre csak fogytak, volt egy név, amely mindig rajta maradt: „Mind szerettük Christ, és vicces, hogy válogatás közben tettünk egy jó nagy kört, és visszatértünk hozzá – mondja Feige, a film producere. – Mint amikor az ember erdőt irt, és végül meglátja a középen álló fát.” – vette át a szót a rendező. „Rájöttünk, hogy Chris minden elvárásnak megfelel. Kisfiús bája van, de rettenthetetlen vezért is meggyőzően alakít. Pont úgy néz ki, mint aki most lépett elő a képregény lapjairól.” Miután Chris-t felkeresték és tájékoztatták a karakter jelleméről, történetéről és különböző adottságairól a színész egy ideig hezitált, hiszen egy ilyen szélsőséges jellemet nagyon nehéz rendesen előadni. „Mindenképpen el akartam játszani ezt a kék-fehér-pirosba öltözött fickót. Klassz dolog volt a pajzsával püfölni a rosszakat, de az a helyzet, hogy Amerika Kapitány fizikai lehetőségei jócskán eltörpülnek a többi szuperhős képességei mellett. Van azonban pár alapvető dolog, ami rendkívül vonzó hőssé teszi őt: szívesen mész vele a csatába, és örülsz, hogy ő a vezéred, de nem elsősorban azért, mert olyan bátor és erős, hanem mert tudod, hogy jó ember, és oldalán győzelmet aratsz. A karakter felépítésekor leginkább azokat a képregényeket néztem meg, amelyek az átalakulásával foglalkoznak. A hős megszületése jóval azelőtt kezdődik, hogy fölveszi a jelmezét és megragadja a pajzsot.”

Miután megtalálták a megfelelő embert a főszerepre, elérkezettnek látta a filmkészítő csapata, hogy a többi szerepre is megfelelő embert kerítsenek. Ez természetesen meg is történt. A filmben új arcok és a már régebbi korosztályt is képviselő színészek jelennek meg, amely igazán változatossá tette a színészgárdát: Hugo Weaving formálja meg Johann Schmidtet/Vörös Koponyát (a HYDRA vezetője), az Oscar-díjas Tommy Lee Jones játssza Chester Phillips ezredest, Stanley Tucci dr. Abraham Erskine, az Újjászületés Projekt kiötlője, Hayley Atwell szerepe pedig Peggy Carter, Amerika Kapitány katonai összekötője. A Marvel filmeket ismerve számíthatunk rá, hogy feltűnik egy-két szereplő más „szuperhősös történetekből (hiszen az egész Marvel egy világban játszódik). „Természetesen itt is oda kellett figyelni a karakterre: magyarázza Markus (forgatókönyvíró). – Például Howard Stark iparmágnás fontos karakter a filmünkben, ő pedig ugyebár Tony Stark, a Vasember apja, tehát óvatosan kellett bánnunk vele.” Egyébként a filmben szereplő karakterek és a színészek közötti kapcsolatról csak annyit, hogy Tommy Lee Jones ekképpen nyilatkozott karakteréről: „Az Ezredes afféle érdes modorú katonatiszt, aki az Amerika Kapitányt előállító részleget irányítja. Ilyen karakter mindig van a szuperhősös filmekben, de Kevin és Joe ezúttal valami egyedivel akartak előállni. Ez képregényből készült mozi, de szemmel látható, hogy az alkotók a hazafiasság témájával is kezdeni akartak valamit. Persze nem akarták túlzásba vinni a pátoszt, inkább rövid, vicces futamokkal próbálkoztak, én pedig mindig is jól rezonáltam az ilyesmire. Az volt a dolgom, hogy ordítozzam emberekkel, parancsokat osztogassak jobbra-balra, és rendszeresen benyögjek valami vicceset. Jól szórakoztam.”

Akkor hát térjünk is rá a filmre! 1942-ben Amerika belépett a második világháborúba. A mindenféle betegséggel megáldott Steve Rogers folyamatosan csalódik a szolgálatait visszautasító hadseregben. Hirtelen minden megváltozik, amikor Dr. Erksine, a már említett Újjászületés Project-be beválasztja. A film humoros és néhol drámai jelenetek keretein belül kíséri végig, miként képes egy ilyen botlábú, nyeszlett fiú rendkívüli bátorsága és lelkiismeretes odaadása révén keresztüljutni a kiképzésen, amelynek végső állomása az a rész, amikor keresztül kell mennie a kísérleten, amelynek révén a sovány fiúból egy izompacsirta szuperemberré válik. A kísérlet sikeres befejezése után Dr. Erksine-t (a project fejét) meggyilkolják egy náci ügynök által, hirtelen sürgősebbé válik a kapitány sorsának megoldása. Először úgy gondolják, nem veszik hasznát, hiszen eddig csak úgy gondoltak rá, mint egy kísérleti nyúlra, majd miután elkapja a professzor gyilkosát, mindezt egy városnyi ember szeme láttára, a parancsnok a tömeg éljenzését látván úgy dönt “cirkuszi bohócot csinál belőle”, hiszen a háborúnak, ha kell egy szimbólum, amit az emberek csodálhatnak, akkor az inkább legyen “Amerika Kapitány”. Miután Rogers meggyűlöli szerepét, és újra haszontalannak gondolja magát, csak egy jelre vár, hogy újra mozgásba lendüljön.

Ezzel párhuzamosan bemutatja a Vörös Koponyát, vagyis Johann Schmidttet. Karakteréről elég annyit tudni, hogy az olvasók 1941-ben találkozhattak a nevével először. A már fentebb említett professor az Újjászületés Projekt keretein belül beadta Schmidt-nek is a szérumot, csakhogy amíg Rogersből Amerika Kapitány lett, a kegyetlen és hatalomvágyó Schmidtet visszataszító, undorító elmebeteg szörnyeteggé változtatta át. Úgy gondolja, hogy a HYDRA csoport keretein belül a náci fegyverek fejlesztésével és a különleges Tesseract-al (amely pusztító és elképesztő energiával rendelkező fegyverek készítésének alapanyaga), olyan újféle „hadiipart” képes nyújtani a nácik, de elsősorban a saját maga számára, minek hatására nem lesz ellenfele. Miután Rogersnek elrabolják a legjobb barátját a nácik (HYDRA), fittyet hányva a parancsnok és csinos tanácsadójára, Peggy Carter-re (aki a Stratégiai Tudományos Részlegnél dolgozik, amely új, hatékony technológiai eljárásokat fejleszt ki az ellenség legyőzése érdekében) nekivág, hogy kiszabadítsa barátját és a többi elrabolt katonát.

Ez olyan jól sikerül, hogy miután visszatér, a parancsok elhatározza, hogy számolják föl az összes létező HYDRA állomást. Végül legjobb barátjával és néhány új társával felveszi a harcot a Hydra ellen.

Konklúzió: A film nagyszerű szereposztása mellett a látványelemek is kimagaslóak. A történet realisztikus megfogalmazása és a képregényhez hű stílusa miatt nem lehet rá panasz. Egy biztos: ez a film biztosan nem lesz a Marvel Studios rosszabb filmjei közé tartozók egyike, akár létezik ilyen, akár nem. (filmzone.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10