Képregénykultusz

Keretes írások:

A modern értelemben vett képregény 1896-ban jelent meg az USA-ban, s a nyelvet alig beszélő bevándorlókat célozta meg. A húszas években indult a képregényfüzetek dömpingje, rá egy évtizedre került a standokra az immár nemcsak gyerekeknek szóló kalandképregény. A második világháború idején politizáltak is a szuperhősök. 1941-ben egy Amerika kapitánya nevű figura címlapon jobbhorgozta Hitlert, másutt „sztahanovista” Superman biztatott háborús áldozatvállalásra: szabotőröket leplezett le, és mindenkinél gyorsabban vetette a búzát.

Az Egyesült Államokban viszonylag új kategória a független (szerzői) képregény: a Pulitzer-díjas, nálunk is nagy sikerű Mausban Art Spiegelman apja holokausztélményeit idézi fel – a nácikat macskaként, a zsidókat egerekként ábrázolva.


Az amerikai comics nagy hatással volt az európai képregényre. A második világháború idején először Olaszország tiltotta be az amerikai termékeket, majd a franciák. Ám megszületett mindenből a gall változat. Például Tarzanból Rahan lett – így szerepelt a kommunista párt által támogatott gyermeklapban, a Vaillant-ban.
A képregény francia nyelvterületen való népszerűségét az Asterix alapozta meg. A túlsúlyos hős kalandjai a hatvanas évek végétől milliós példányszámban jelennek meg. A francia értelmiség rájött: nem gyerektörténeteket lát, hanem társadalomkritikát.

A Magyarországon is népszerű, ám egyesek által durva és szexista képregényként elkönyvelt japán manga sztorija 1945 után kezdődött. Egy japán orvos Walt Disney hatására alkotta meg első művét, a Kimba, a fehér oroszlánt. A műfaj felvirágzott, ma már külön történetek szólnak lányoknak és fiúknak, nőknek és férfiaknak.

A sikeres darabokból rajzfilm, vagyis anime készül. A kereskedelmi tévék csomagokban veszik a sorozatokat, számukra evidens, hogy ami rajzfilm, az gyerekeknek szól. Pedig Japánban ez korántsem egyértelmű. Így fordulhatott elő, hogy idehaza pár éve az RTL Klubon bemutatott Dragon ball című sorozatot az ORTT a felnőttműsorsávba utasította.

Krug Emília
168 óra
2007. november 20.
2007. évfolyam, 47. szám

Oldalak: 1 2 3