Öregszünk

Nyilván. Csakhogy nem csak egyénenként, hanem mi is mint keményvonalas képregényrajongók közössége. A börzén ücsörögve tűnődtem azon, hogy az átlagéletkor egy kevéskével lehet a saját életkorom alatt. Ám ugyanezt éreztem akkor is, amikor 17 éve először pakoltam ki a feleslegessé vált cuccaimat. Ez természetesen csalóka, hiszen az ismerős arcok, barátok mélyebb nyomot hagynak emlékeinkben, mint a hömpölygő massza. Jó lenne, ha számokkal, mérésekkel lehetne a szubjektív észrevételeinket ütköztetni. A képregényes piac sem 15 éve, sem most nem akkora, hogy azt sokat mérnék, így szinte lehetetlen összehasonlítani mai és múltbeli metszetképeket. Egész véletlenül mégis találtam egy kapaszkodót!
2008-ban oldalunk (ekkor még Kepregeny.net) Szavazófülke rovatában rendszeresen tettünk fel olvasóinknak kérdéseket. Ez ott virított a nyitóoldal egy föltűnő helyén, ám a szavazás már a fórumon történt regisztrációval. E megkötés ellenére is több százan szavaztak minden alkalommal, és tekintve, hogy oldalunk sava-borsa a fórum volt, az nem volt egy hatalmas szűrő. A Kepregeny.net akkoriban az egyedüli tájékozódási forrás volt képregények terén. Igaz, hogy az internet elérés és tájékozódási készség akkoriban még tényezőnek számított, így nem mindenkit ért el, mégis ez volt az az egyedüli csatorna, ahonnan meg lehetett mozgatni a rajongókat. Tehát olvasótáborunk és a keményvonalas képregényrajongók között akkoriban nem volt nehéz egyenlőségjelet tenni.
2008. szeptember közepén egy rettentő egyszerű kérdést tettünk fel: „Mennyi éves a korod?”, melyre október 8-12-ig kb. 340-en válaszoltak. Az eredmény a mellékelt ábráról leolvasható.
A mai állapotok jellemzésére más forrás híján a Facebookhoz folyamodom. Mondhatjuk, hogy minden generációs kordivat ellenére a tömegtájékoztatás megkerülhetetlen ura. Szerencsére lehetőségem van kinyerni a legnépesebb képregényes csoport (Magyar Képregényesek, képregénykedvelők – 3 ezer tag), legnépesebb oldala (Kilencedik.hu, 2,4 ezer kedvelő) és egy másik, viszonylag népes csoportjának, a Magyar Képregényesek…-hez képest „szakmaibb” csoport (MKSZ Képregényblog, 1,3 ezer) demográfiai adatait. A Facebook más korcsoportsávokat határoz meg, mint mi anno (ráadásul elég hülyén adtuk meg a fölső korlátokat), így a mi adatainkat átkonvertáltam, hogy egy grafikonban ábrázolhassam a kettőt. Íme:

A 13-17 éves korcsoport adatait nem érdemes komolyan venni, hiszen ekkor még nem alakult ki a gyerekekben a tudatos internetezés. (Éppen ennek tükrében figyelemreméltó a Kepregeny.net viszonylag magas népszerűsége ebben a korcsoportban.) A gyerekeim közül ketten fönt vannak a Facebookon, olvasnak, kedvelik a képregényeket, de egész biztosan nincsenek egyetlen csoportban sem. És jól is teszik. Az idősebb olvasóknál is óvatosan kell kezelni az összehasonlítást. Ez esetben éppen a facebookos adat kezelhető jobban, hiszen az elmúlt 10+ évben rendkívüli mértékben „demokratizálódott” a net, a Facebook kifejezetten népszerű a nyugdíjasok körében. Ugyanez nem volt elmondható hazai netes közösségekről az ezredfordulót követő években.

A görbék könnyen értelmezhetőek, de azért kiemelném a legfontosabbakat:
Oldalunk közönsége a 18-24 évek korosztálynál csúcsosodott, nem sokkal elmaradva a 25-34 éves korosztály. A Kilencedik.hu facebookos követői nagyjából lekövetik a többi képregényes csoportokét, azonban náluk valamivel fiatalabbak. A legnépszerűbb képregényes csoport ma a 35-44 éves korosztálynál csúcsosodik, ahonnan nem marad el sokkal a 25-34 éves csoport. A mai görbék hasonló alakúak, mint a 2008-as, azonban durván annyi évvel hátrébb tolódva, mint amennyi év eltelt 2008 óta.

A Vatera az MKSZ-szel karöltve készített egy részletes mérést 2019-ben. Nem hiszem, hogy a részletes adatok megosztására jogosult lennék, így az ábrára nem rajzoltam be, de annyit elárulok, hogy a görbe alakja, maximumhelye megegyezik a facebook csoportokéval, azzal, hogy valamivel erősebben teljesít a csúcscsoportokon kívül, azaz az idősebbek és a fiatalabbak körében is.

Néhány következtetés és gondolat
Fogalmazhatunk úgy is, hogy a 2008-as rajongóközönség, a 90-es évek semices „Pókember generáció” (© Kertész Sándor) elutazott 2021-be, hogy legyenek képregényrajongók, mert az időközben felnövő generáció nem termelte ki.
A hazai képregényes közösség azzá vált, mint amit már egy-két évtizede láttunk amerikai jelentésekben, és amin oly sok helyen szeretnek azóta is gúnyolódni („negyvenes pocakos marvelzombi”).
A 2008-as Kepregeny.netes adatokat mérvadónak tartom minden hibája ellenére. Az teljesen természetes, hogy a kétezres években a képregényes keménymag leginkább a 18-34 közötti korosztályból tevődött, hiszen ők azok, akik az 1990-es években váltak önálló képregényrajongókká, amikor is megtörtént itthon a nagy átrendeződés. Ők azok, akik 2003-2005 között kikövetelték maguknak a változásokat, hogy legyen valami az akkori semmi helyén. A problémát ott látom, hogy a fiatal rajongói tömeg nem képződött újra.
Amennyiben ez nem egy pillanatfelvétel és 10 év múlva is hasonló görbét látnánk (vagyis a görbe nem tolódik tovább), akkor még egészségesnek is mondhatnánk a jelenlegi képet. A fiatalokat még kéne így is hízlalni, de az nem rossz, ha egy olvasóközönség a 25-44-es korosztályra csúcsosodik. Ez ugye merőben ellentétes azzal a kissé megkopott (innen nézve talán nem véletlenül) képpel, miszerint képregényeket leginkább gyerekek olvasnak, és vannak akik gyerekek maradnak és továbbra is olvassák őket. Az egy magasról induló fokozatosan csökkenő görbe lenne. Egy ilyen demográfiai megosztásban a piacon több érett munkát, pezsgő szellemi életet vizionálok. Csak hát félő, hogy az átlagéletkor tovább fog kitolódni, és a piac öregedni fog, amire nyugaton már évtizedek óta figyelmeztetnek. Velük ellentétben azonban nálunk 10-15 éve kifejezetten fiatalnak számított a keménymag. A kérdés az, hogy azért öregszünk, mert nem tudjuk „olvasóvá nevelni” a fiatalokat, velünk hal ki az egész, vagy azért mert a képregény egésze mint médium érik?
Ez a jelenség egyben választ is ad arra, hogy mi hiányzott a 2010 előtti hullámból, miért most aratnak sikert a képregénykiadók? Mondhatjuk, hogy akkoriban sokkal nagyobb erőfeszítést és áldozatot tettek azért, hogy megdolgozzák a piacot, mégsem sikerült meghaladni az évenkénti egy-kétszázas kiadványszámot. Ma pedig már évek óta túltermelésről, dömpingről, soha nem látott választékról, luxuskivitelű albumokról beszélünk és csak várjuk, hogy a lufi kipukkadjon. De az csak nem akar! Akik 10-15 éve anyukájuktól kellett, hogy kérjenek képregényre pénzt, ma legfeljebb eltitkolniuk kell a gyerekei anyukájától a költéseket. Az ízlésük, ha csak a mainstream felszínét nézzük, akkor nem sokat változott, tekintve, hogy a hullámot még a szuperhős képregények generálták 25-30 éve, így könnyen lehet rájuk építeni, de ez sem egészen igaz, mert ezek mellett megjelentek más műfajú érett munkák is.

Szabó Zoltán Ádám