Mi marad Zöld Íjászból, ha elvesszük a Robin Hood-áthallásokat? Egy mezei idióta, aki nyíllal veszi fel a harcot a gépfegyverek és golyóálló mellények világában. De hát a Marvelnek is kellett egy íjász, ha már a DC-nek volt egy, és azért csak egy bizonyos szintig koppinthatott. Így Tell Vilmos utánzatot mégsem kaphattunk, helyette lett hát egy lila ruhás fószer, csiricsáré álarcban.
Sokáig nem is lett olyan népszerű, mint regiment társa, és ebben benne lehetett az is, hogy nem igazán volt a karakternek egy markáns hangulata, ami nem kis hiányosság ebben a szakmában. Így hát az ember azon gondolkozott, hogy nem hátráltatja a tegez a mozgásban, illetve mi lesz, ha kifogy a nyílból? Az, hogy Fenegyerek botja hányszor pattogathat körbe a szobában, mi mindent bír ki Amerika Kapitány pajzsa és konkrétan mennyi háló is fér be Pókember tárolójába, részletkérdés volt, hiszen ha egy karakter magával ragad minket, akkor mit érdekelnek bennünket a fizika törvényei?

(Igen, tudom. Akkor is)
Csak hát aztán Sólyomszem szerepet kapott a Bosszúállók filmben, így hát csak úgy illett, hogy a Marvel kicsit előtérbe helyezze. Erre pedig felkérték Matt Fractiont, hogy David Aja segítségével leheljen életet a karakterbe. Ezt pedig olyan hozzáértéssel tették, hogy Sólyomszem hamarosan az egyik legnépszerűbb Marvel hőssé nőtte ki magát.
A recept valójában roppant egyszerű volt: a képregény egyszerre legyen könnyed és földhöz ragadt. Feltörölhetik hősünkkel a padlót, de a történet mégsem válik soha mocskossá és komorrá. Ha a hetvenes évek utcai hősei sokat merítettek a kor akciófilmjeiből, akkor az új Sólyomszem évtizedek távlatából azt emeli át ebből az érából, amit szerettünk a tévésorozataiban, a könnyed, laza, de mégis elegáns játékosságot. Szinte halljuk a főcímdalt is.
Persze Sólyomszemnek – civilben Clint Barton – segítségére van ifjú tanítványa, a tehetős családból származó Kate Bishop. A kettőezertízes évek volt az az időszak, amikor a Marvel rájött, hogy talán nem ártana némi vérfrissítés, így sorra jelentek meg az úgy nevezett hagyatékkarakterek, akiknek feladata nem behelyettesíteni, hanem kiegészíteni volt a népszerű hősöket. Kate is ezek egyike volt, aki fiatal fruskaként előszeretettel emlékezteti mentorát, mennyire is ciki tud lenni olykor.
A köztük levő kémia viszi előre a sorozatot, meg a mellékszereplők, mert a Marvel újra rájött arra, hogy megannyi idegen invázió és hősök közti összecsapásnál is többet ér, ha szerethető hétköznapi emberek veszik körbe bajnokaikat. Mindezt kedvesen, humorosan, nem riadva vissza a kísérletezéstől. Mintha egy olyan Warren Ellis képregényt olvasnánk, aminek van szíve, ami tényleg törődik a hőseivel, és nem csak frappáns egysorosok puffogtatására használja őket, vagy arra, hogy az író szócsövei legyenek.
A Bubi Bolt gondozásában megjelent eddigi két kötet négy-négy füzetet tartalmaz, és többnyire mindegyik egy különálló történetet mesél el, a negyedik és ötödik rész kivételével, amelyek összefüggő egészet alkotnak. Így a külföldi kötetekkel szemben a hazai éppen egy cliffhangerrel ér véget, de akinek tetszik ez a stílus, annak érdemes beruházni amúgy is mindkettőre. Már csak azért is, mert a fordítás kifejezetten kellemesre sikerült, ami minden erőlködés nélkül adja vissza az eredeti szöveget. Tényleg jó olvasni, na, ami nem utolsó szempont a képregények világában.
A Sólyomszem 1-2 iskolapéldája annak, hogy nincs rossz hős, csak rossz megközelítés. Úgyis mondhatnám, hogy stílszerűen telitalálat.
Pusztai Dániel
| Cím: | Sólyomszem: Barton és Bishop 1. |
| Szerző(k): | Matt Fraction, David Aja, Javier Pulido |
| Kiadó: | Bubi Bolt |
| Ár: |
|
| Formátum: | puhafedeles kötet |
| Terjedelem: | 92 oldal |
| Megjelenés: | 2022.11. |
| Megvásárolható: | Közvetlen a kiadótól |
| Online vásárlás: | bubibolt.hu |