Nincs otthon a denevér…

A kissé erőltetett játék a közismert szólással talán giccses, de tökéletesen passzol Fabian Nicieza habkönnyű történetére, a The Cat and the Bat-re azzal a különbséggel, hogy egércincogás helyett itt egy Macska és egy másik Denevér harcát kapjuk.

A képregény a Batman Confidential sorozat korai szakaszában jelent meg, ami a Legends of The Dark Knight pótlékaként indult útjára, és bár nem kényeztetett minket annyi legendássá vált történettel, azt az űrt, amit ez utóbbi sorozat hagyott maga után, tökéletesen betöltötte. A Confidential célja egy olyan sorozat létrehozása volt, ahol vér- és békebeli (értsd: a fősodortól messze álló, korai években játszódó) Batman-sztorik lelhetnek otthonra, amibe belefér némi természetfeletti para is a nyomozósdi mellett, ahogy a karakter szuperhősi oldalát is kiemelheti egy-egy történet. Az alkotók is elég vegyes képet mutatnak, a címen eddig szinte mindenki megfordult, akinek neve van a szakmában: Nicieza mellett írt ide Peter Milligan, Andy Diggle és Sam Kieth, e cikk születésekor pedig a rettenetes Mark Guggenheim riogatja a rajongókat.

A The Cat and The Bat a Confidential 17-21-ig tartó számait öleli fel, és csak néhány hónappal ezelőtt jött ki a DC-nél gyűjteményes kötet formájában. A habkönnyű, ártalmatlan élvezettel egyenértékű képregényhez keresve sem találhattak volna a szerkesztők jobb írót Fabian Niciezánál. Az argentin származású író karrierje során megfordult már a Marvelnél, a DC-nél, illetve volt szabadúszó is, de leginkább arról híres, hogy instant klasszikusokat, intelligensen szórakoztató képregényeket kis túlzással bárhol és bármikor képes kiötleni. Elég csak arra gondolnunk, hogy Rob Liefeld-del karöltve a Marvelnek ő találta ki Deadpool karakterét, de neki köszönhetjük Kábelt is, illetve azt, hogy a zseniálisan vicces (és egy percig sem unalmas!) Cable and Deadpool sorozatában összeugrasztotta az első ránézésre kicsit sem összeillő párost. Batman mítoszát Azrael, illetve Red Robin oldaláról építgeti, de akkor az igazi, amikor szabad kezet kap, a Confidentialnál pedig senki sem kötötte gúzsba.

A The Cat and The Bat-ben, ahogy a címe is mutatja, ismét egy párost ugraszt össze. Jóllehet Kábelnél és Deadpoolnál jóval indokoltabb a Batgirl és Macskanő párosítás, ám pont a kézenfekvő volta miatt rejt nagyobb buktatókat. Szerencsére a két markáns karakter legjobb tulajdonságait sikerült az írónak megtalálnia, és azokat ütközteti szinte végig az öt füzet alatt.

A történet abba az időszakba vezet vissza minket, amikor Barbara Gordon még nem mint Orákulum, hanem gyakorló szuperhős, mint kezdő Batgirl tevékenykedett. Selina Kyle már akkor is rossz kislány volt, tökéletes ellentétje a még esetlen, de egyre öntudatosabb Barbarának. A történet szerint Barbara egyik este édesapja, Gordon felügyelő titkos írással (!) telerótt jegyzetfüzetét próbálja meg értelmezni, amely vélhetően egyes bűnözőkről tartalmaz fontos információkat. Ám a könnyed esti programba hiba csúszik, Macskanő meglovasítja a füzetet, innentől pedig kezdetét veszi a rohanás: mint egy klasszikus Looney Tunes rajzfilmben, úgy szaladgálnak fel-alá Selináék Gothamben, és a jegyzettömb hol egyikükhöz, hol pedig másikukhoz kerül.
Öt füzet elsőre talán soknak tűnhet ehhez az ötlethez, de Nicieza okosan keveri a kártyákat, és mindig újabb és újabb színt visz az üldözősdibe. Mire körülbelül negyedszerre cserél gazdát a jegyzetfüzet, mi már túlestünk egy gegekkel teli látogatáson a gothami Hedonista Klubban ruha nélkül (!), annak rendje és módja szerint szóba kerül az orosz maffia, plusz megjön a jó öreg Bruce Wayne is. Játszi könnyedséggel lépünk jelenetből jelenetbe, amelyek bár pofonegyszerűek, baromi szórakoztatóak. A fő antagonista, Rébusz eközben szinte észrevétlenül kerül a képbe, és bár megjelenését követően ő lesz a történet fő mozgatórugója, Nicieza látványosan nem tud mit kezdeni vele. Az arkhami jelenetben Rébusz például funkció nélkül van jelen, kissé karakteridegen módon tör borsot a főszereplő páros orra alá, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a lényeg egyáltalán nem rajta van, hanem a Macskán és a Denevéren, illetve a köztük kialakuló, és a történet során százszor változó viszonyon.
Nicieza nagyon pontosan képes a két nő fejében lejátszódó változásokat kifejezésre juttatni, ugyanis szinte kizárólag monológokra támaszkodik, néhány kivételtől eltekintve végig a két nő belső gondolatait olvashatjuk. A kezdeti utálkozás az ötödik füzet végére valami eszméletlenül szép ívet leírva torkollik egy egészen különös kapcsolatrendszerbe, a köztes időben pedig az érzelmek rendkívül széles spektrumát tapasztalják meg. Ahol a nőiesség kell, hogy domináljon, ott az is dominál, ahol gyerekcsínyhez hasonlóan ártalmatlan (és komolytalan) jelenet kell egy újabb héj lehámozásához, ott bizony ezt is meglépi az író.

Hogy ennyi szép után is legyen még miről írnom, arról természetesen a rajzokért felelős Kevin Maguire gondoskodott. Quitely nagy rajongójaként nem állhatom az imposztorokat, de Maguire néhány fejtől eltekintve szerencsére csak megidézi a … rajzolót, saját stílusa szemet gyönyörködtető. Olyan rajzokkal töltötte meg az oldalakat, amelyek eredetileg is jól nézhettek ki, de a végeredmény a színezéssel együtt egészen elképesztő lett. A pasztell uralkodik, de néhol harsányabb árnyalatok is megjelennek, még mikroszkóppal sem találnánk olyan hibát, ami rontana az összképen.
Nicieza és Maguire The Cat and The Bat című története a Batman-família modern klasszikusa, a Confidential sorozat gyöngyszeme: egy könnyed vígjáték a lehető legjobb fajtából.

Fdave

The Cat and The Bat (Batman Confidential #17-21) [DC Comics]
Történet: Fabian Nicieza; Rajz: Kevin Maguire