Nem tudom, az olvasók közül hányan vették/vetették meg szüleikkel újságárusnál annak idején az első Bucó, Szetti, Tacsit ezerkilencszáznyolcvanötben. Biztosan vagyunk páran. Gyerekkori berögzült képregény-pillanataim közé tartozik, ahogy észreveszem a szögletes, zöld újságosbódé homlokzatának egyik sarkában a fehér, tiszta borítót, rajta egy nagy könyvvel, kutyákkal, rókával, patkánnyal. Eleve egy olvasásrajongó gyereknek telitalálat, mai napig egyik kedvenc borítóm. A páratlan finom rajz, az akvarelles kifestés, a szabályos, hibátlan beírás mellett a történet izgalmas és újszerű (könyvtárban kezdődik!), a karakterek beleélhetők, hirtelen mélyülnek, mint egy folyó, gyorsan szerethetővé válnak.
Ez az epizód annyira magasra tette a lécet, hogy utána sajnos mind leverte. Vagyis feltettek egy új lécet, amit a legtöbb átvitt. Még bírtam pár részt, a gördeszkásat, formaegyeset, tutajosat, de jöttek-mentek az évek, új rajzoló, új színek, új beírás, és még mindig az első tetszett legjobban. Viszont már akkor éreztem, hogy erre a sorozatra annyi erő jut az első rész erejéből, hogy ha tartják magukat az eredeti szellemiséghez, arányokhoz, akkor örökké élhet majd. Brand lehet – még azt se tudtam, mi ez a szó, de ezt éreztem – így utólag. Társas, póló, kártyanaptár, mozi-rajzfilm, matrica, mindent beleláttam. Nem így lett. Vagyis, ki tudja?
A Képregény Kedvelők Klubjában idén februárban tartott bemutató beszélgetésen a sorozat két senior rajzolója, Haui József és Verebics János, és a főnix-történet írója, Kiss Ferenc bemutatták, hogyan, miért készült új epizód a legendás címből, a Bucó, Szetti, Tacsi (és most már Micike is) kalandjaiból. Szűcs Gyula biztosan ír róla cikket. Nekem annyi jutott, hogy egykori benyomásaimat összevessem az új részről gondoltakkal. Ez a képregény eleve nagyon egyszerű. Van három kutya (már négy), akik barátok, és vannak ellenfeleik, a Banda. Egy rókavezér, K. O. bulldogverőlegény, még egy kutya, Umbi és a sapkás patkány, Patkány. Először a Banda tagjai inkább felnőttek voltak, aztán az évek során már iskolatársak lettek, de mindig az a lényeg, hogy a kutyák csinálnak valamit (általában valami közösségi programot), emezek meg belepiszkolnának, de mindig pórul járnak. Ilyen egyszerű szerkezethez jó alapkarakterek és stílusos írásmód kellenek.
Nagyon élveztem az új részt. Természetesen az első rész még mindig a legjobb, de egy jó erős epizódot sikerült kitalálni, megírni, megrajzolni, kiszínezni, egyáltalán összefogni és életre kelteni a Drónok harcával. Méltó az elődökhöz, többön túl is tesz/mutat. Egyaránt élvezhetik gyerekek, és Verebics János aktuális ötletének (drónharc végig a rakparton a lágymányosi BME-től a Parlamentig), Kiss Ferenc több, mint harminc évnyi rutinjának, friss, ötletes forgatókönyvének, egyedi hangú fordulatainak, felnőttesebb beszólásainak, és Haui József ugyancsak sok évtizedes rutinnal hozott helyes rajzainak, vendégszereplőinek (egy corteggianis Piftől Ágostonig legalább tíz képregényes figurát számoltam meg) köszönhetően felnőttek is jól szórakozhatnak rajta.
Érdekesség volt, Koska Zoltán is felvetette nekem, hogy Haui József időnként semmit nem hátterezik, mégis működnek az egy-több szereplős panelek csak a háttérszínnel. Feltűnt, és nem tudom, hogy nem a perspektívák és arányok több évtizedes használata teszi-e, hogy ilyen könnyedén megoldja, de tényleg működik. A másik, ami érdekes, hogy a nagy (óriási) tömegjeleneteknél, teljes plánoknál látszik, hogy azok kicsinyített képkockák. A rajzoló jóval nagyobban rajzolhatta meg eredetileg, annyira részletgazdagok, hogy akár egy, de két oldalas poszterképek is lehetnének, mégis egy hatpaneles oldalon egy-egy kisebb panelről van szó. Mégse zavaró. Pedig ilyenkor mások a kontúrok, éles lehetne az ellentét a közeli képekkel, de nem lesz az, hanem végső soron jó hatást keltenek.
Egy dologra kíváncsi lennék. Egy tévés beszélgetésből kiderült, hogy többen ajánlkoztak, hogy írnak, rajzolnak Bucó, Szetti, Tacsit. Sejtésem, senki nem mondta, de úgy érzem, Lakatos István esetleg szeretett volna. Ha így lenne, nagyon megnézném, nála biztosan jó kezekben lenne, mert minden megnyilvánulása tiszteletről árulkodik ennek kapcsán.
Rendes poszter is van benne. Köszönöm a szerzőknek, hogy összehozták.
Lénárd László
A Drónok harca kapható lesz a 34. Képregénybörzén.