MARVEL: EZ VOLT 2008

ÍRÓK

Legjobbak:
Ed Brubaker (Daredevil, Captain America, Messiah Complex, Immortal Iron Fist)
Dan Abnett & Andy Lanning (Nova, Guardians of the Galaxy
Dan Slott (Avengers: The Initiative, Amazing Spider-Man)

Messze ez volt a legnehezebb kategória. Vérzik a szívem, hogy ki kell hagynom J. Michael Straczynskit (Thor), Matt Fractiont (Thor one-shotok, Immortal Iron Fist, Invincible Iron Man), Warren Ellist (Thunderbolts), Christos N. Gage-t (Thunderbolts, Avenegers: The Initiative), Mike Carey-t (Messiah Complex, X-Men: Legacy), Peter Davidet (She-Hulk, X-Factor) és Brian Michael Bendist (New Avengers, Secret Invasion), de ugye mindenkit nem lehet legjobbnak kikiáltani. Végül úgy döntöttem, hogy a minőség mellett a mennyiséget, és az adott cím lehetőségeit, nehézségeit is figyelembe veszem. Így az első helyen kétségkívül Ed Brubaker (kép fent) áll, még akkor is, ha az Uncanny X-Mennel mostanság csalódást okoz – viszont övé a Daredevil és a Captain America, márpedig ezek évek óta a Marvel legjobb sorozatai. És akkor még ott van a hangulatos, ötletes és fordulatos Immortal Iron Fist, és a Messiah Complexben vállalt szerepe. Az Abnett-Lanning páros azzal érdemelte ki a helyezést, hogy szinte egyedül tartja kézben a kiadó űrrészlegét, és két fantasztikusan színvonalas sorozatot visz, Dan Slott pedig azzal, hogy hosszú idő után visszaadta a hitünket a Pókemberben (New Ways to Die), és úgy mozgatott kéttucatnyi szereplőt egyszerre az Avengers: The Initiative-ben, hogy mindnek volt jól meghatározható jelleme, célja, értelme. Márpedig ilyen teljesítményt nem sok író mondhat magáénak.

Legrosszabbak:
Marc Guggenheim (Young X-Men, Amazing Spider-Man)
Jeph Loeb (Hulk)
Daniel Way (Wolverine: Origins, Deadpool)

A képregényrajongó és –kritikus kicsinyes bosszúja következik, hehe. Ezek az úriemberek keserítették leginkább comicos életünket az elmúlt egy évben. Hogy miért? Loebre már nem akarok sok szót vesztegetni, finoman szólva is tragikus volt (vagy komikus, attól függ, honnan nézzük), amit 2008-ban művelt. A Hulk vitán felül az év legostobább képregénye, aminek egyetlen célja, hogy cool bunyókkal és beállításokkal legyen tele – és még e téren is kudarcot vallott. Mintha egy olyan Mark Millar írta volna, aki már nem csak az értelmet és a karaktereket hagyja teljesen figyelmen kívül, de az akciókhoz és a „menőzéshez” való érzékét is elveszítette, ráadásul mindehhez alig élvezhető rajzok dukálnak Ed McGuinnes túlzó rajzfilmes stílusának köszönhetően. De Daniel Way bizonyos szempontból még Loebnél is rosszabb. Nem elég, hogy, izzadságszagú múltbeli tragédiák giccses, melodramatikus sulykolásával következetesen tönkrevágja a Marvel egykor legizgalmasabb és legérdekesebb karakterét, és mindezt egyszerűen pocsék írói érzékkel és dinamikával, csapnivaló dialógusokkal és karakterrajzzal teszi, de 2008-ban ráadásul sikerült feltalálnia a humor nélküli fekete komédiát is (heh, méghogy a Marvelnél nem létezik kreativitás…). Merthogy a Deadpoolban jó, ha részenként van egy enyhe mosolygásra késztető poén, és akkor már sokat mondtam.

De a kontár írók fődíját Marc Guggenheim kapja (körözési fotó fent), és úgy dukál, hogy ennek alkalmából új bekezdésbe kezdjek. Nem azért, mert olyan sok mondanivalóm van, nem, sőt, nagyon is rövidre fogom a dolgot. A minősíthetetlen Young X-Men és a rettenetes Pókember-sztorik (az ég óvjon minket még egy olyan karaktertől a következő 20 évben, mint Menace…) világos bizonyítékai a ténynek: Marc Guggenheim nem tud írni. Nincs poén, vicces alázás és cikizés, ennyi a lényeg. Guggenheim nem való írónak. A civil waros Wolverine: Vendetta nyilván véletlenül sikerült jól.

RAJZOLÓK

Legjobbak:
Olivier Coipel és Marko Djurdjevic (Thor)
Leinil Francis Yu (Secret Invasion)
Michael Lark & Stefano Gaudiano (Daredevil)

A legjobb rajzolók kiválasztása sem volt könnyű. A Marvel tele van korrekt, de nem kiemelkedő iparosokkal (és, mint látni fogjuk, néhány igen nehezen szerethetővel is), akik hónapról hónapra hoznak egy átlagosan jó színvonalat, de azért vannak páran, akik bizony nagyon is kiemelkedőek. Közülük most kimaradt többek közt Steve Epting (Captain America), David Aja (Immortal Iron Fist), Mike Choi (Uncanny X-Men, X-Force), Mike Deodato (Thunderbolts), és Adam Pollina (Angel: Revelations) is, de ugye valamit valamiért. Márpedig senki nem tagadhatja, hogy amit Leinil Francis Yu művelt a Secret Invasionben, de főleg a hetedik részben, az szinte emberfeletti teljesítmény egy olyan rajzolótól, akiről pedig kevesen gondolták volna, hogy képes tisztességesen levezényelni egy ekkora crossovert (kissé szögletes, nyers vonásai nagy jóindulattal is alig nevezhetők kommersznek). Michael Lark és Stefano Gaudiano párosa szintén magabiztos befutó: egyszerű, szimpatikus, pózolásoktól és tipikus szuperhősös beállításoktól mentes, az érzelmeket fantasztikus erővel megjelenítő képei épp olyan emberközelivé teszik a sorozatot, amilyennek Brubaker történetei megkívánják. És végül, de nem utolsósorban, Olivier Coipel (fotó jobbra) is említést érdemel a varázslatos fantasy hangulatért, amivel a Thorban kényezteti az olvasókat – de a hetedik és nyolcadik részt még nála is gyönyörűbben rajzolt Marko Djurdjevicet is tapsvihar illeti.

Legrosszabbak:
Travel Foreman (Immortal Iron Fist)
Ariel Olivetti (Cable)
Larry Stroman (X-Factor)

Szinte hihetetlen, de volt három olyan rajzoló is tavaly, akik gondoskodtak róla, hogy Ed McGuinnes vörös és zöld Micheline babáinak képileg (is) ötlettelen öklözése ne jusson be a legrosszabbak közé. Travel Foremannek különösen nehéz dolga volt az Immortal Iron Fistnél, hiszen a remek David Aja nyomdokaiba kellett lépnie – de minek? Élettelen arcai, borzalmasan elnagyolt vonásai, üresen hagyott hátterei, pocsék emberalakjai maguk alá temetik Duane Swierczynski derekas próbálkozásait arra, hogy belenőjön elődjei cipőjébe. És bizony rájár a rúd, mert a Cable című soroztában Ariel Olivetti (fotó balra) szinte valószínűtlenül dinamikátlan képei ugyanezt művelik vele. Tehetség kell hozzá, hogy valaki új ábrázoljon egy akció közepén, gyors mozgásban lévő karaktert, mintha az csak egy beállított próbababa lenne. És Larry Stroman? Talán vele kellett volna kezdenem. Rajzai már akkor sem voltak élvezetesek, amikor a ’90-es években működött közre az X-Factorban, és mostanra színvonaluk csak romlott. Nem akarok sok szót pazarolni rá, aki olvasta bármelyik közelmúltbeli X-Factort, az tudja, miről beszélek: Stromannél annyira ronda minden, a tárgyaktól az arcokon és alakokon át a hátterekig, hogy az ember már hajlik rá, hogy ezt egy tudatos koncepciónak tudja be. Ez esetben viszont ez nem tehetségtelenség, hanem emberiség elleni bűntett, aminek súlyát növeli, hogy a rajzoló egy egyébként remek sorozatban követi el.

A LEGJOBB BORÍTÓK

A számtalan borító közül nehéz kiválasztani pár igazán kiemelkedőt, de megkísérlem. A fő szempont nem is az, hogy mennyire szép a rajz vagy festmény (úgyhogy nem, nincs Alex Ross a nyertesek közt), hanem inkább az, hogy mennyire ötletes, és kifejező.

Daredevil 106 (Marko Djurdjevic)
Sok ehhez hasonlót láttunk már, mégis, ez a borító fantasztikusan jól kifejezi a történet és a hős lelkiállapotának lényegét – Matt arca, az eső, a színek, a póz, az elmosódott fények… minden tökéletes.

Ms. Marvel 27 (Greg Horn)
Kétségkívül az év legdögösebb borítója. Hajrá, Carol, zúzd a skrullokat! Hát nem imádnivaló? (A borító. Is.)

Thunderbolts 124 (Billy Tan)
Norman Osborn a Lincoln emlékmű előtt, ugyanabban a pózban, mint az egykori elnök, kezében a Manó maszkkal (zseniális a zöld szín használata, illetve kiemelése)… kell többet mondanom? Ja, igen… még előremutató is a kép, most már tudjuk.

Uncanny X-Men 497 (Mike Choi)
Hippik, lazaság, mámor, zene, mutánsok, béke…fantasztikusan hangulatos borító. Mindig öröm látni, ha valakinek van egy ötlete, és nem csak rutinból odamázol egy támadásban lévő, muszklis szuperhőst.

X-Force 8 (Mike Choi)
Tökös, macsós, férfias, és persze egyszerű, mégis roppant hatásos. A Vanishernek nincs jó napja.

AZ ÉV KÉPE

Thunderbolts 125, első oldal (Fernando Blanco)

Amerika gonosz népi hőse Amerika zászlajával döfi le Amerika ellenségét Amerika egyik szimbolikus épülete előtt, Amerika egyik leghíresebb fotójára rímelő pózban. Mi lehetne ennél gonoszabb, cinikusabb, brutálisabb, viccesebb, kreatívabb és szatirikusabb? Nekem semmi nem jut eszembe…

Nos, hát ennyi lett volna. Remélem ti is jól szórakoztatok, mert én bizony igen. Először is, kommenteljetek bátran, lehet egyetérteni, és vitatkozni, kíváncsi vagyok, nektek mik voltak 2008 legjobbjai és legrosszabbjai marvelék világában. Másodszor, tiszta szívből köszönöm, hogy velem tartottatok tavaly, hogy olvastatok, véleményeztetek, dicsértetek, kritizáltatok, és minden szépet és jót kívánok nektek az újévre! És persze tartsatok velem idén is, és ne rejtsétek véka alá a véleményeteket sem! Vagy különben…

Olórin, 2009. január 2.

Oldalak: 1 2 3 4 5