MARVEL: EZ VOLT 2008

Konfettiszórás, pezsgőbontás és Marvel-összefoglaló az év első, kábulatban telő napjaiban! Indulhatna ennél jobban 2009? Mert bizony, jól érzitek, véget ért egy év, elkezdődött egy új, és mi más dolgom is lehetne nekem ezzel kapcsolatban itt, a KN-en, minthogy számba vegyem, hogy telt az elmúlt 12 hónap marveléknél. Persze többé-kevésbé számba vettük ezt minden héten, de most itt az ideje, hogy együtt vizsgáljuk meg azt a töméntelen képregény-mennyiséget, amivel a kiadó megörvendeztetett minket tavaly. Hogy miért? Természetesen azért, hogy kikiáltsuk az év legjeit! De nem ám csak a legjobbakat, nem, merthogy én egy roppant gonosz és cinikus ember vagyok, ezért a legjobbak vállon veregetése mellett csakazértis seggberugdosom a legrosszabbakat is. Legyen ez hálaadás és bosszú mindazokért, amik 2008-ban kellemes és unalmas perceket szereztek nekünk! Szóval, öveket becsatolni, bukósisakot felvenni, a következő oldalakon meginvitállak benneteket egy rázós utazásra a Marvel színes világában, ami tele van csodás hősökkel és hatalmas gonoszokkal, remekművekkel és képregénynek álcázott vécépapírokkal!

Először is, (egy második) bevezetés gyanánt: a felállított kategóriák teljességgel önkényesek, szabályok pedig… nos, nem igazán vannak. Eleinte úgy gondoltam, hogy mindenhol csak egy nyertes lesz, aztán úgy, hogy ez kevés, legyen inkább három, végül arra jutottam, hogy nem szorítom a dolgot korlátok közé. Ha valahol nincs három kiemelkedő képregény, nem tuszkolok bele még egyet csak azért, hogy a számok stimmeljenek, ha pedig több van, mint három, hát legyen több mint három. A sorrend nem számít (hacsak külön nem említem), a nyertesek abc sorrendben vannak.

Másodszor, mielőtt rátérünk a konkrét kategóriákra, megpróbálok egy valamelyest átfogó képet nyújtani a Marvel 2008-as (és, hozzáteszem: természetesen 616-os) évéről. Arról, hogy milyen irányt vett a Marvel Univerzum, mi történt a főbb szereplőkkel, csapatokkal, milyen győzelmek, tragédiák, konfliktusok határozták meg életüket ebben a 12 hónapban, mik történtek a főbb címekben, és mindezt úgy általában milyen színvonalon, mennyire koherensen sikerült előadni. A napokban pedig majd szót ejtek arról is, hogy mi minden várható 2009-ben. Előre hát, a következő oldalakon kielemezzük a 2008-as Marvelt (spoilerek természetesen lesznek), és ugyan milyen más képpel indíthatnánk mindezt útjára, mint az első olyan sorozat borítójával, ami sorozatszám változtatások nélkül elérte az 500. részt? Az összes fontos X-Men tagot, és az örök nemezist, Magnetót ábrázoló festett borító Alex Ross munkája (Uncanny X-Men 500).

A GONOSZ KIS (ÉS NAGY) ZÖLD EMBERKÉK

Mi mással is kezdhetnénk? Brian Michael Bendis falrengető eseménye már 2007-ben elkezdte éreztetni hatását, 2008-ban pedig szinte minden a skrull invázió körül forgott. És ha megnézzük az utóbbi évek crossovereit a Káosztól kezdődően, világossá válik, hogy a Marvelnek egyiket sem sikerült olyan jól kezelnie, mint ezt. A Secret Invasion megannyi, az efféle eseményeket a korábbi gyakorlatok szerint csúnyán felhígító tie-injei, vagyis kapcsolódó történetei meglepően koherensnek bizonyultak. Korántsem sikerült ugyan mindegyik jól, de összességében legtöbbjük képes volt ténylegesen hozzátenni valamit Bendis főminijéhez, vagy legalábbis (mint pl. a frenetikus Ms. Marvel esetében) pokolian jól szórakoztatni az olvasót. És ahol nem volt muszáj, ott az adott sorozat menetét sem zavarták meg, és inkább a barátságosabb minisorozat formátumot választották (mint az X-Men vagy a Thor esetében).

Ha pedig csak magát a minit, és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó két címet (Mighty Avengers, New Avengers), vagyis Bendis saját „történetmagját” nézzük, akkor az utóbbi évek egyik legügyesebben megszerkesztett, leginkább átgondolt képregényét kapjuk: a fő esemény a Secret Invasionben, az azt gondosan kiegészítő és elmélyítő háttérsztorik pedig a két Bosszú Angyalai füzetben futottak. Roppant hatásos és célravezető formátum, ami az év leginkább nagyszabású képregényét szülte. És ami magát az eseményt illeti… az olyan gigászi következményekkel járt (és ez kivételesen nem csak üres marketingduma), amik egyelőre szinte beláthatatlanok. Norman Osborn, az egykori Zöld Manó lett az ország egyik leghatalmasabb embere, aki a feloszlatott S.H.I.EL.D. utódját, a H.A.M.M.E.R.T.-t, és az új Bosszú Angyalait vezeti majd – és akkor az Initiative-et még nem is említettük. Nick Fury továbbra is rejtőzködik, és saját, a skrull invázió visszaverésére létrehozott csapatával igyekszik majd sakkban tartani Osbornt, Tony Stark pedig kegyvesztetté, és az állam első számú ellenségévé vált. Ilyen léptékű változásokra kevésszer volt példa a Marvel történetében, most már csak abban kell reménykednünk, hogy az írók és szerkesztők majd ki is használják a bennük rejlő lehetőségeket.

MUTÁNSOK SAN FRANCISCÓBAN

Az X-Men háza táján is komoly változások történtek. Vegyük sorra őket! A Messiah Complexben megszületett az első mutáns bébi a House of M óta, akivel Kábel a jövőbe menekült, nyomában az újszülöttet holtan akaró Bishoppal – mindezt egy rendkívül rosszul indult, de azóta egyre és egyre ígéretesebbé váló sorozatban kísérhetjük figyelemmel, miközben nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy az X-Factorban már úton van a második mutáns bébi (Szirén januárban szül meg). Öröm volt látni, hogy a House of M – Mutánsvilág sokáig következmények nélkül maradt „mutánstalanítása” végre tart valahová, és az íróknak konkrét elképzeléseik vannak mindezzel kapcsolatban – végre összhang van az egyes X-címek közt, ráadásul mindegyiknek megvan a maga saját funkciója. Szintén a Messiah Complex végén történt, hogy Xaviert fejbelőtték és Mike Carey remek X-Men: Legacyjában azóta is próbálja összerakni sérült elméjének darabkáit. Az író láthatóan próbál egy köztes utat találni a régi, makulátlan, talpig tisztességes apafigura, és az utóbbi években ábrázolt keményfejű, makacs, a cél szentesíti az eszközt elvét a kelleténél többször alkalmazó sunyi gazember között – ez pedig már önmagában dicséretes. Az egykori tanítványaitól eltávolodott Xavier történetében mindenesetre sok lehetőség van, és Carey eddig csodásan aknázgatta ki őket. Ami magát a csapatot illeti, az év közepén San Franciscóba költözött, ahol végre nem félig és üldözik, hanem tárt karokkal várják, és elfogadják őket (leszámítva persze a Hellfire Cult tagjait). Ez, akárhogy is nézem, nem kis dolog, ez egy bő negyven éves status quo részleges felrúgása – részleges, mert céljaik és küzdelmeik ugyanazok, és a mutáns probléma nem szűnt meg, de jó látni, hogy legalább közvetlen környezetük nem akarja keresztre feszíteni őket. Emellett Matt Fraction és Ed Brubaker tucatnyi mellékszálat indított útnak az Uncanny X-Menben (egy kellemesen nosztalgikus oroszországi kirándulás és egy jópofa hippisztori után), amik érintik Magnetót, a House of M-et, és egy rakás karakter múltját.

Fontos adalék az X-univerzumhoz az új csapat, a nehézfiúkból (és –lányokból) álló, az ellenséget könyörtelenül levadászó és lekaszáló X-Force, Küklopsz titkos „bérgyilkos” egysége. Mert bizony, a Messiah Complex eseményei után Scott Summers láthatóan keményebb, elszántabb, és kevésbé problémázik morális dilemmákon, mint korábban. Kicsit furcsa, de viszonylag jól kijátszott új tulajdonsága ez a karakternek, és ami a lényeg, hogy hiteles, tekintve a kihalás szélén álló faj helyzetét. Ami az egyéb címeket illeti, Joss Whedon Astonishing X-Menjében a csapat elvesztette Kittyt, aminek következményei máig érezhetők egyes karaktereken (Chris Yost Uncheerable című rövid sztorija Kolosszussról a Manifest Destinyben az év legbájosabb képregénye). A sorozat új írója, Warren Ellis még nem fejezte be első sztoriját, úgyhogy erről kissé korai lenne nyilatkozni. A Wolverine-ben érdekes, de jobbára csak töltelékként funkcionáló sztorik mentek (Mark Millar egy minit ír az ongoingon belül, hm…), a Wolverine: Originsben Daniel Way tovább rombolja a címszereplő múltját (a legújabb hülyeség, hogy akárcsak az ultimate univerzumban, Rozsomák itt is azért csatlakozott az X-ekhez, hogy megölje Xaviert), de legalább végre továbblépett Logan és Daken kapcsolatát illetően (ld. Original Sin). Ja, és van egy Young X-Menünk is. Erről elég ennyi. Összességében elmondható, hogy az X-Men a Marvel Univerzum legváltozatosabb, legösszetettebb szelete, rengeteg ígéretes történetszállal, csapattal és karakterrel – ugyanakkor továbbra is meglehetősen független az említett Univerzum többi részétől, és csak ritkán van köze egyéb eseményekhez.

Oldalak: 1 2 3 4 5