“Előbb üss, Béla” – Madarász Gergely: Majomdaráló 2
Madarász Gergely Majomdaráló 2-je a tizedik képregényfesztiválra jelent meg a Nero Blanco gondozásában, az őszinteségével és asszociációival elkápráztató Boulet-kötet (Jegyzetfüzet) és a hiperironikus Helene Becquelin-féle Angra Mum felkapja a vizet mellett. Illusztris társaságba került Madarász Gergely második képregénye, amely egyben az első, amely nem gerinctelen, amennyiben a kötet nem az otthoni (munkahelyi) nyomtató és tűzőgép segítségével készült.
A megjelenés egyben arra is kell, hogy bátorítson minden lelkes kezdő képregényrajzolót, hogy többet használják nyomtatóikat és tűzőgépeiket, és ne féljenek megmutatni egyedi ötleteiket. Egyedi ötletre viszont mindenképp szükség van: jelen esetben ide soroljuk az A-betűvel kezdődő neveket (Angéla, Alfonzka, Anyós); a zalagárokat, a Zalagán élő takonylényeket; az erkölcseinkre vigyázó Marika nénit, vagy a szupergonoszok és szuperhősök narratívájának játékos elbagatellizálását.
A rafináltan összekapcsolt epizódokból álló cselekmény komótosan hömpölyög, van idő és hely, hogy Angéla és a zalagárok óvodásokat megszégyenítve veszekedjenek, hogy Angéla elmarháskodja a dimenzióugrást (hogy irigyeljük ezért!), hogy Klári és Béla a sötétben rettegjenek, hogy az Anyós mutatóujját követve egy egész családregény b.o.n.t.a.k.o.z.z.o.n. ki, hogy Alfonzka anyauralta jelenéből megsejtsük Alfonzka anyauralta jövőjét. A lendület és a komótosság, az elfecsérelt élet és a pihent humor érzékeny egyensúlyáról van szó, melynek egy pontján simán belefér, hogy egy bús poéta férfi (amolyan kosztolányisan) az élet céltalanságáról panaszkodjon:
De az igazság nem szül nyugalmat.
A gondolkodás feltár sok bonyodalmat,És egy világban, hol a cél a túlélés,
Az igazságom metsző, túl éles.
Jó, tudom, hogy túlmutat egy képregénykritika keretein, de muszáj a fenti második sorhoz párként ideidéznem egy másik – egyelőre még – híresebb monológot az életről és a gondolkodás veszélyeiről:
-
Ekkép az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes színét
A gondolat halványra betegíti (…)
És akkor most egy kis (néma) csönd a váltáshoz – térjünk vissza a Majomdaráló 2-höz.
A cselekmény elemeinek és fordulatainak fenti felsorolásból – na meg a sokkal nagyobb számú fel nem sorolt mozzanatból – egy olyan kötet bontakozik ki, melynek minden paneljában képileg és szövegileg is ragyog az ártatlanság és a naivság: kisfiúnak kéne megmenteni a világot, Angélának kéne megváltani a zalagárokat, és nem, a szereplőknek soha nem görbül vagy törik el az a pipaszár nyaka, amelyen termetes koponyájukat egyensúlyozzák. Olyan kötetről van tehát szó, amelynek minden paneljában, minden oldalán ott van a lehetőség ennek az ártatlanságnak elvesztésére, ámde ezt az ártatlanságot sohasem sikerül elveszteni. Soha de soha. És ez benne a legjobb. Akármilyen kiszolgáltatott balek is ez a Béla, szeretjük. Akármekkora szőke is ez az Angéla, szeretjük. Akármennyire öntudatos sárkány is Alfonzka anyukája, őt szeretjük a legjobban, mert egy zseniális húzással leleplezi a képregényalkotó történetmanipulálási módszereit. Szintje látjuk magunk előtt a dorgálás hatására Alfonzka-típusúan elvörösödő és cipőorrát egyre érdekesebbnek találó szegény kisgyermeket szerzőt.
És a szerzőnek ez az erős jelenléte, az állandó kikacsintások, kommentárok, önreflexív gesztusok, melyek időről időre kizökkentik az olvasót a képregényvilágból, melyek a Majomdaráló 2 történeteinek és ábrázolásmódjának tudatosan vállalt naivságát árnyalják. Kedvencem ebben a tekintetben a 33-34. oldal, ahol Alfonzka anyukája kinéz a panelből és szembefordul az olvasóval – de az olvasót észre sem veszi! Vádlóan felemelt mutatóujját a szerzőre szegezi, és az ezt követő másfél oldalon a szerző szemén keresztül nézzük a megrajzolt képregényvilágot: hol adódik olyan karakter, melyet céljainkra felhasználhatnánk? Hol adódik olyan helyzet, melyet kiforgathatnánk? Isten vagy egy irakban bevetett drón nézőpontja ez egy száz példányban megjelent magyar képregényben.
Megj. egy: A majomdaráló blogon olvasható néhány a kötetben megjelent történetek közül.
Megj. kettő: Az idén Alfabéta-díjra is jelölt “Meriadán” a Műút online felületén olvasható.
Szép Eszter
-
Batman – Mi történhetett a köpenyes igazságosztóval?
Minden szuperhős életében eljön a pillanat, amikor meg kell halnia, akárcsak az embereknél. Az emberektől eltérően azonban ezt nem az idő dönti el, hanem a főszerkesztők, akik ez által...
Első a család, második Budapest: Fekete Özvegy
Jó egy évtizeddel azután, hogy Natasha Romanov felbukkant a filmvásznon, végre kapunk vele egy önálló filmet. Nem ő lenne az első karakter, aki bemutatkozása után nyomná szólóban, elég csak...
Képeslapok a Plútóról – 10.
10. számával jelentkezik kötetlen villámkritika / olvasónapló rovatunk. Lesznek itt krimik, indián rockerek, időutazás, cowboyvámpírok és természetesen egy hatalmas nagy adag Marvelság. The Seeds A világnak annyi. Ann Nocenti...
A tökéletes Pókember – Pókember halott, az olvasó meg élvezi!
2012 decemberében a Marvel valami olyat tett, ami annak ellenére, hogy rendszeresen megtörténik a képregények világában, mégis meg- és felrázta a Pókember olvasókat: megölték Peter Parkert. A dolog elsőre...
Pókember: Egy új nap hajnala (Nézzük hülyének az olvasókat 2.)
Pofán csaptak minket a Még egy nappal, eltörölték Mary Jane és Peter házasságát, belerondítottak bő 20 év történetébe, mi pedig válaszként háborogtunk, dühöngtünk, hitetlenkedtünk, és pokolba kívántuk az összes...