“Előbb üss, Béla” – Madarász Gergely: Majomdaráló 2

Madarász Gergely Majomdaráló 2-je a tizedik képregényfesztiválra jelent meg a Nero Blanco gondozásában, az őszinteségével és asszociációival elkápráztató Boulet-kötet (Jegyzetfüzet) és a hiperironikus Helene Becquelin-féle Angra Mum felkapja a vizet mellett. Illusztris társaságba került Madarász Gergely második képregénye, amely egyben az első, amely nem gerinctelen, amennyiben a kötet nem az otthoni (munkahelyi) nyomtató és tűzőgép segítségével készült.

Majomdaralo2cimlapA megjelenés egyben arra is kell, hogy bátorítson minden lelkes kezdő képregényrajzolót, hogy többet használják nyomtatóikat és tűzőgépeiket, és ne féljenek megmutatni egyedi ötleteiket. Egyedi ötletre viszont mindenképp szükség van: jelen esetben ide soroljuk az A-betűvel kezdődő neveket (Angéla, Alfonzka, Anyós); a zalagárokat, a Zalagán élő takonylényeket; az erkölcseinkre vigyázó Marika nénit, vagy a szupergonoszok és szuperhősök narratívájának játékos elbagatellizálását.

A rafináltan összekapcsolt epizódokból álló cselekmény komótosan hömpölyög, van idő és hely, hogy Angéla és a zalagárok óvodásokat megszégyenítve veszekedjenek, hogy Angéla elmarháskodja a dimenzióugrást (hogy irigyeljük ezért!), hogy Klári és Béla a sötétben rettegjenek, hogy az Anyós mutatóujját követve egy egész családregény b.o.n.t.a.k.o.z.z.o.n. ki, hogy Alfonzka anyauralta jelenéből megsejtsük Alfonzka anyauralta jövőjét. A lendület és a komótosság, az elfecsérelt élet és a pihent humor érzékeny egyensúlyáról van szó, melynek egy pontján simán belefér, hogy egy bús poéta férfi (amolyan kosztolányisan) az élet céltalanságáról panaszkodjon:

De az igazság nem szül nyugalmat.
A gondolkodás feltár sok bonyodalmat,És egy világban, hol a cél a túlélés,
Az igazságom metsző, túl éles.

Jó, tudom, hogy túlmutat egy képregénykritika keretein, de muszáj a fenti második sorhoz párként ideidéznem egy másik – egyelőre még – híresebb monológot az életről és a gondolkodás veszélyeiről:

Ekkép az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes színét
A gondolat halványra betegíti (…)

És akkor most egy kis (néma) csönd a váltáshoz – térjünk vissza a Majomdaráló 2-höz.

madarász2aA cselekmény elemeinek és fordulatainak fenti felsorolásból – na meg a sokkal nagyobb számú fel nem sorolt mozzanatból – egy olyan kötet bontakozik ki, melynek minden paneljában képileg és szövegileg is ragyog az ártatlanság és a naivság: kisfiúnak kéne megmenteni a világot, Angélának kéne megváltani a zalagárokat, és nem, a szereplőknek soha nem görbül vagy törik el az a pipaszár nyaka, amelyen termetes koponyájukat egyensúlyozzák. Olyan kötetről van tehát szó, amelynek minden paneljában, minden oldalán ott van a lehetőség ennek az ártatlanságnak elvesztésére, ámde ezt az ártatlanságot sohasem sikerül elveszteni. Soha de soha. És ez benne a legjobb. Akármilyen kiszolgáltatott balek is ez a Béla, szeretjük. Akármekkora szőke is ez az Angéla, szeretjük. Akármennyire öntudatos sárkány is Alfonzka anyukája, őt szeretjük a legjobban, mert egy zseniális húzással leleplezi a képregényalkotó történetmanipulálási módszereit. Szintje látjuk magunk előtt a  dorgálás hatására Alfonzka-típusúan elvörösödő és cipőorrát egyre érdekesebbnek találó szegény kisgyermeket szerzőt.

madarász3a

És a szerzőnek ez az erős jelenléte, az állandó kikacsintások, kommentárok, önreflexív gesztusok, melyek időről időre kizökkentik az olvasót a képregényvilágból, melyek a Majomdaráló 2 történeteinek és ábrázolásmódjának tudatosan vállalt naivságát árnyalják. Kedvencem ebben a tekintetben a 33-34. oldal, ahol Alfonzka anyukája kinéz a panelből és szembefordul az olvasóval – de az olvasót észre sem veszi! Vádlóan felemelt mutatóujját a szerzőre szegezi, és az ezt követő másfél oldalon a szerző szemén keresztül nézzük a megrajzolt képregényvilágot: hol adódik olyan karakter, melyet céljainkra felhasználhatnánk? Hol adódik olyan helyzet, melyet kiforgathatnánk? Isten vagy egy irakban bevetett drón nézőpontja ez egy száz példányban megjelent magyar képregényben.

Megj. egy: A majomdaráló blogon olvasható néhány a kötetben megjelent történetek közül.

Megj. kettő: Az idén Alfabéta-díjra is jelölt “Meriadán” a Műút online felületén olvasható.

Szép Eszter

madarász