Lee van Cleef, a fejvadász

Az árnyékánál is gyorsabban tüzelő, folyton cigarettázó vadnyugati pisztolyhős kalandjai immáron negyven éve olvashatóak magyarul. Az évfordulóról nem csak a 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon tartott beszélgetéssel emlékezett meg a sorozatot jelenleg kiadó Pesti Könyv, hanem az egyik legjobb epizód, A fejvadász magyar nyelvű kiadását is erre az eseményre időzítették.

A Lucky Luke képregények története szinte mesébe illő: az első képregényt 1946-ban jelentette meg egy akkor még viszonylag ismeretlen belga rajzoló, a Morris álnevet használó Maurice de Bevere. A westernekért rajongó alkotó a debütálást követően hat évre Amerikába tette át székhelyét, hogy az egykori vadnyugat helyszíneit bejárva gyűjtsön anyagot még jobb és hitelesebb történeteihez. Ironikus módon éppen a tengerentúlon, több ezer kilométerre otthonától találkozott az éppen munkát kereső francia humoristával és íróval, René Goscinny-vel. Goscinny eredeti tervei szerint a szerencséjét igyekezett megcsinálni Amerikában: a Walt Disney-nél kívánt elhelyezkedni, ám mivel a dolgok nem alakultak jól, más munka után nézett. Kettejük barátsága Európába való visszatérésük után is folytatódott, így a humoros jelenetek szakértőjének számító író társult Morris mellé: ketten együtt 1955-től egészen Goscinny 1977-ben bekövetkezett haláláig több, mint negyven Lucky Luke-albumot adtak ki, melyek szinte mindegyike zseniális humorral, nagyszerű ötletekkel teli képregények, a műfaj megkerülhetetlen mérföldköveivé váltak.

A Pesti Könyv sorozata is többnyire ezekből a történetekből válogat. A fejvadász című, most megjelent albumot például eredetileg 1972-ben adták ki, néhány évvel azután, hogy Sergio Leone újraértelmezte a vadnyugati filmeket, melyeket ez a sorozat előszeretettel figuráz ki. Igazi ”all ages” képregényről van szó, nemtől és kortól függetlenül bárki találhat benne érdekeset: a gyerekek a humoros fordulatok és a színes, nagy gonddal megrajzolt figurák miatt kedvelik a sorozatot, western-paródiaként értelmezve pedig a felnőttek, illetve az idősebbek nosztalgiával teli ifjúkorát idézi meg. A fejvadász borítóján szereplő alak például nem valószínű, hogy a mai gyerekek számára sokat mondana: az ő karakterét a rajzoló ugyanis Lee van Cleef-ről, rengeteg vadnyugati film, köztük A jó, a rossz és a csúf szereplőjéről mintázta. A van Cleef által „játszott” Elliot Belt gátlástalan fejvadász, aki munkájából kifolyólag a legkisebb pénzjutalmat érő bűnözőket is hajlandó felkutatni. A meglehetősen profitorientált önjelölt igazságosztó akkor keveredik nagy bajba, amikor a telepesek és a cheyenne indiánok közt köttetett törékeny békeszerződést veszélyeztetve ellenséges területen kezdi meg munkáját. A busás haszonnal kecsegtető lótolvaj kézre kerítése azonban nem bizonyul könnyű falatnak, pláne ha a becsületes, és a váltságdíjat megvető cowboy, Lucky Luke tör borsot antihősünk orra alá.

Goscinny és Morris közös képregényei mindig is a zseniális gegekről voltak híresek, de ez az epizód mintha az átlagosnál is humorosabbra sikeredett volna. Elliot Belt karaktere már önmagában rengeteg lehetőséget rejt, a vadnyugat sajátos törvényeit kiaknázó fejvadászt ugyanis mindenki gyűlöli: a bűnözők érthetően nem szívlelik, de munkájának jellege miatt még a csapos, vagy az átlagpolgár is megveti. Ő viszont ezzel mit sem törődve dolgozik tovább, halad a célja felé, ami rendre egy újabb törvényenkívüli beszolgáltatása – természetesen a neki járó pénzösszeg fejében. Ahogy Joker is említette a Sötét lovag című filmben: ha valamiben jó vagy, ne csináld ingyen. A fejvadászban helyet kapó kis visszaemlékezésből kiderül, hogy ezt a szólást Elliot Belt már kisgyerek korában életfilozófiájául választotta.

A fejvadász egyértelműen a Morris-Goscinny kettős együttműködésének egyik csúcspontja, melynek humora negyven év távlatából is lehengerlő.

Farkas Dávid

A cikk egy rövidített változata megjelent a Zalaegerszegi7Nap 2014. 06. 20-ai számában.