A tizenöt éves, nemes szépségű és különlegesen példás neveltetésű, ám a világ nagy dolgaiban még tétova Paul Atreides pár száz oldal alatt eljut a szimbolikus felnőtté válás teljesen új létállapotáig, meglehetősen rövid idő alatt egy új megváltó bábozódik ki az alapkötet burkából.
A Dűne kamaszfiúknak ideális irányadó mű, nem verekszenek benne annyit, mint Vu Cseng Nyugati utazásában vagy a Dragon Ball-ban, Paul nem a tanára szexualitásán és a kacsák hiányán mereng a Central Parkban, mint a tizenhat éves Holden Caulfield (Zabhegyező/Rozsban a fogó), hanem mint később egyik alteregója, kiválasztottként kihámozza magát a látszatvalóságból, mint Neo a Mátrixból.
És mennyi minden még a Dűne. Bemutatja a természettel együtt élő, a világ húrjához közeli egyszerre szelíd és vad társadalmat, az életellenes diktatúrát, a profithajszoló árnyékot, a kereskedőligát, egy boszorkányszektában a női erő éber állapotát, történelmi, társadalmi, háborús, diplomáciai, vallási rendszereket. Rezonál a földi múlttal és jelennel, ökoregény, a sivatag és a víz könyve. Élettelen főszereplője a titokzatos, szimbólumként is többféleképp értelmezhető Fűszer.
Emellett bájosan romantikus a barátságokkal, generációs családi kapcsolatokkal, az egymás iránt érzett felemelő szeretettel kapcsolatban.
(És az egyik legfontosabb, a fantázianyelv, az igazi játék. Az ember kimondja magában, Trantor, és megborzong. Galadriel, Barad-dűr, és kinő képzeletéből a szereplő, a helyszín. Egy könyvet részben a jól kitalált nevek adnak el, legyen az bármilyen olvasmány, unalmas vagy bántóan hangzó nevekkel megette a fene.)
Frank Herbert, hasonlóan a hatvanas évek íróihoz, rendkívül jól csengő, és jellemző betűsorokat, hangsorokat teremtett. Caladan – a tengerbolygó, neve is mint a szelíd hullámzás. Arrakis, a sivatagbolygó, csikorog, mint a homok. Atreides – különlegesen csillogó, angolszász-görögös hangsor, Harkonnen – dübörgő, kemény, germános, skandináv hangzás, kwisatz haderach – sémi szertartásra emlékeztető betűsor, sarkaudar – törökös hangzás (jó, akkor sürküüdür lenne, de…).
Az alapkönyv viszonylagos rövidsége és összetettsége lehet az oka, hogy minden igényt kielégítő adaptáció még nem született belőle. Egy dugába dőlt, Jodorowsky-é, de legalább hasznosult egy jó dokumentumfilmként. David Lynch filmje az egyik, melyet velem együtt az összes ismerősöm szeret. A három részes tévésorozat, mely terjedelménél fogva szöveghűbb, kedvelt darab, de sok hiányossága van.
Két számítógépes játék, melyből az egyik a Dune 2 legendás, műfajteremtő valós idejű stratégia, és dizájnban talán eddig a leginkább eltalált – mert egy vizualizált sci-finél a dizájn az alfaómega. Olvasás közben nem olyan fontos, hogy néz ki egy űrhajó, úgyis a világon a képzeletünkben néz ki a legjobban, de egy játékban, vagy a vásznon, ott kapni kell a maflást. Lásd a Prometheust, aminek a vágott verziója egy nagy zagyvaság volt, de az űrhajó, a díszlet… Pompás.
Mivel Frank Herbert az egyre bővülő Dűne-univerzumot nem tudta folytatni/befejezni, fia, Brian Herbert és a nálunk is jól ismert Kevin J. Anderson megtették helyette, ahogy az eredeti könyvet, a „sima Dűnét” is ők írták át képregényre, melyet a tavalyi premier után nálunk idén hozott ki gyönyörű külcsínnel a Gabo kiadó.
Bill Sienkiewicz borítórajzolóként vett részt jelen képregényadaptáció elkészítésében, az elsőt, mely Lynch filmjét három füzetben mutatta be, ő rajzolta jó harminc éve.
Nehéz írni arról, mi a kötet ereje, és mi a hiányossága. Épp az a hiányossága, ami az ereje. Ezt az egyensúlyt próbálhatták meg a szerzők a vállalásukkal, miszerint úgy készítenek képregényt az eredeti műből, ahogy eddig még nem készítettek (mert hogy nem is készítettek még belőle), hasonlóan Villeneuve-höz, aki épp így készít filmet. Szöveg- és történethűen, kevesebb sűrítéssel. Három kötetnyi terjedelemben.
Az ötletgazdák ehhez a projekthez vállaltan a komótos előadásmódhoz passzoló, eurorealista stílusban alkotó párost kértek fel Raúl Allén és Patricia Martín személyében.
A franko-belga történelmi albumokéira emlékeztető, szabályos elrendezésű oldalakon realista rajzok és visszafogott színpaletta látható, a szerzők az érzelmeket, gesztusokat és mozgásokat nem túldinamizált (karikatúraszerű) vagy szimbolikus megvalósítással, színváltással mutatják be, hanem az emberi arc és alak valós torzulásait ábrázolják a normális határokon belül.
A leíró részeket képek helyettesítik, és természetesen sűrítve van a Békési András és Tamás Gábor által fordított szöveg.
A kötet ereje a képek és a szöveg egységében van. Mivel vállaltan ilyen a rajz, a képregény az eredeti regény (első harmadának) grafikus lejegyzéseként értelmezhető. Nem művészi illusztrátor-jellegű rajzolók, mint Bill Sienkiewitz, Cam Kennedy vagy a fénykorában lévő Denys Cowan a választott irány, hanem az elbeszélő jellegű előadásmód.
Miben különbözne ez és az az ösvény?
Hangulati és érzelmi hatásban.
A grafika önmagában hangulat. Van, aki ízléstől szinte függetlenül képes rendkívül mély hangulatot létrehozni képi technikával, például épp Sienkiewicz vagy Sean Murphy, Dave McKean. Érzelmi hatást pedig fel tud erősíteni mindenféle megoldás.
Jelen adaptációban rengeteg akarat és munka érződik, és világos a szándék: azáltal létrehozni egy önálló művészeti alkotást, hogy vállaltan nem művészeti alkotást hozunk létre, hanem egy szövegadaptáció-kísérletet, a képzelt eredeti szellemben. Ha Frank Herbert képregényre írta volna a Dűnét, azt mi ilyennek gondoljuk – gondolhatják a szerzők. Szerintünk így hiteles.
Ha valaki jól ismeri a Dűnét, bár nem rajongói mű született, tetszeni fog neki a kötet; ha nem, jó kiindulópont, hogy megismerje.
Lénárd László
Cím: | Dűne – 1. kötet |
Szerző(k): | Frank Herbert, Brian Herbert, Kevin J. Anderson |
Kiadó: | Gabó |
Ár: | 5990 Ft |
Formátum: | keménytáblás kötet |
Terjedelem: | 176 oldal |
Megjelenés: | 2021.05.31. |
Megvásárolható: | Könyvesboltok és Képregényboltok |
Online vásárlás: | kepregenymarket.hu |