Képregényfilmek a Marvelen túl

Azonban a DC-nek a 2000-es során volt még két nagy dobása, a V mint vérbosszú és a Watchmen – Az őrzők. Mindkét esetben egy Alan Moore képregényt adaptáltak filmvászonra, és ezzel el is érkeztünk az alkotói képregényfilmekhez. A 2000-es évek során három képregényíró műveit adaptálták rendre filmvászonra: Alan Moorét, Mark Millarét és Frank Millerét.

Johnny Depp A pokolból

Alan Moore nevével az egyszeri mozinéző már a 2001-es A pokolból című filmnél találkozhatott Johnny Deppel, Heather Grahammel és Ian Holmmal a főszerepben. Már ez a film előrevetítette Moore és Hollywood kapcsolatát, az író ugyanis meglehetősen elégedetlen volt azzal, hogy a művét lebutították, és mogorva főhősét egy abszintfüggő piperkőccé tették.

A pokolból azonban minden téren egy korrekt adaptációnak számít a 2003-as A szövetséghez (The League of Extraordinary Gentlemen) képest. A szövetség egy olyan buta, zavaros katyvasz volt, ami egyebek mellett elvette a kedvét Sir Sean Connerynek attól, hogy újra filmben szerepeljen. Az alapmű minden élét és műveltségét kidobta az ablakon, és ostoba, családbarát elemekkel helyettesítette. A legnagyobb probléma azonban mégis csak az volt, hogy Mina Murrayt, a képregény legprominensebb alakját nagyvonalúan háttérbe söpörte.

LOEG

Mina Murray a képregényben egy talpraesett, határozott, makacs nő volt, aki egyszerű zongoratanárnőként állta a sarat olyan alakokkal szemben, mint a szörnyeteg Edward Hyde vagy a technokrata kalóz Némó, emellett romantikus kapcsolatba kezdett az idős Allan Quatermainnel. Ezzel szemben itt egy mellékszereplő, aki nem vette vissza lánykori nevét, ellenben Drakula valóban vámpírrá tette. Tehát, foglaljuk össze, a hollywoodi producerek szerint egy természetfeletti lényt sokkal jobban befogad a nézőközönség gyomra, mint azt, hogy egy nő is lehet vezető, vagy legalábbis egyenrangú fél.

Ugyanis hiába érveltek a készítők azzal, hogy Sir Sean Connery mellett úgysem rúghat senki labdába, így neki kell a vezetőnek lennie, attól még nyugodtan megírhatták volna Minát egy, Quatermain és a csapat szempontjából is fontos szereplőnek. Ehelyett azonban inkább behozták Tom Sawyer karakterét Quatermain tanítványának, aki nem is szerepelt az eredeti képregényekben, és ha hűek a forrásanyaghoz, akkor neki bizony már élemedett öregúrnak kellene lennie a XIX. század végén. Pont ezek az ostoba döntések teszik A szövetséget iskolapéldájává, hogy Hollywoodban bizony él és virul a szexizmus – ami ellen Moore egyébként világéletében aktívan küzdött.

Mina

Hozzátartozik, hogy a filmet megjelentető 20th Century Fox úgy tett szert a jogokra, hogy Moore-t plágiummal vádolták meg, és pert varrtak a nyakába (állítólag náluk is volt elfekvőben egy viktoriánus irodalmi hősöket szerepeltető forgatókönyv). Ez a tapasztalat elég volt Moore-nak, hogy innentől kezdve elzárkózzon az adaptációitól.

V for Vendetta

A 2006-os V mint vérbosszú már csak a rajzoló, David Lloyd nevét tünteti fel a stáblistán. Mindegyik adaptáció közül a V mint vérbosszú lett a legnépszerűbb, noha Moore szerint a készítők amerikanizálták a történetét, és a fasiszta-anarchista szembenállást liberalizmus-konzervativizmus szembenállásra cserélték. A változtatások ellenére azonban a V mint vérbosszú gördülékenyen viszi vászonra a történetet, és sokat köszönhet egyebek mellett Hugo Weavingnek és Natalie Portmannek (az előbbi úgy vállalta el a szerepet, hogy egyszer sem látjuk az arcát).

Watchmen

A 2009-es Watchmen – Az őrzők film olyan hűen követi a képregényt, amennyire csak lehetséges, akkor is, ha az alapanyag voltaképpen nem egy filmet, hanem egy egész minisorozatot igényelne, vagy legalábbis két részt. Ugyanakkor Zack Snydernek a film intrójába sikerült egy egész világot belesűrítenie, amivel öt perc alatt ötven év történetét meséli el. Természetesen ennél a filmnél is csak Dave Gibbons neve van feltüntetve.

Constantine

Szintén valamennyire Moore nevéhez fűződik a 2005-ös Constantine, a démonvadász, elvégre ő találta ki a karaktert, akinek kinézetét Stingről mintázta, és akit az olyan elitmágusok antitézisének szánt, mint Dr. Strange. A film meglehetősen vegyes fogadtatásra lelt, és ezen az sem segített, hogy Keanu Reeves semmiben sem hasonlított a képregénykarakterre.

Wanted

Moore-ral szemben Mark Millar mindig is előszeretettel lovagolta meg az adaptációit övező felhajtást, akkor is, ha az ő műveit sem adaptálták sokkal hűebben vászonra. A Wanted képregény például arról szól, mi lenne, ha szupergonoszok átvennék a világ feletti uralmat. A Wanted film ezzel szemben misztikus bérgyilkosokról szól, akik valójában a Sors ügynökei. Még a főhős (James McAvoy) eredetében is van egy csavar a képregényhez képest.

Kick-ass

A 2010-es Ha/ver (puristák kedvéért: Kick-Ass) már sokkal hűebben követi az alapanyagot Matthew Vaughn rendezésében, aki néhány fordulatot beáldozott a kicsit kidolgozottabb karakterábrázolás kedvéért. 2013-ban követte a folytatás, amit már Jeff Wadlow rendezett. Ugyanakkor szintén Vaughn vitte filmre a Kingsman: A titkos szolgálatot, és előre láthatólag ő fogja rendezni a folytatást is. Vaughnra jellemző, hogy a részletek terén előszeretettel bánik nagyvonalúan, ugyanakkor tartja magát az eredeti szellemiségéhez, amit kicsit azért könnyedebbé tesz.

Sin City

Frank Miller főleg a Robert Rodriguez által közösen filmre vitt 2005-ös Sin City miatt vált híressé, ami megvalósításában szinte kockáról kockára követi a képregényt. 2014-ben követte a folytatás, a Sin City: Ölni tudnál érte, ami már kisebb népszerűségnek örvendett, holott továbbra is a rendezőpáros jegyezte.

300

Frank Miller másik képregényadaptációja a 2007-es 300 volt, ami nagyon-nagyon szabadon ábrázolta a thermopülai csatát, egy meglehetősen stilizált fantasy filmként. Érdekesség, hogy a filmet ugyanaz a Zack Snyder rendezte, aki később a Watchment és az Acélembert. 2014-ben ennek is a mozikba került a folytatása, 300: A birodalom hajnala címmel. 2008-ban Frank Miller egyedül próbálkozott a rendezői székben filmre adaptálni Will Eisner Spiritjét, kevés sikerrel.

Red

A többi képregényíró közül meg kell említenünk Warren Ellis Redjét, amit 2010-ben vittek vászonra, és nyugalmazott CIA ügynökökről szól, akik kénytelenek visszatérni egy konspiráció miatt. A színészek között olyan nevekkel találkozunk, mint Bruce Willis, John Malkovich, Morgan Freeman és Helen Mirren. A folytatása 2013-ban került bemutatásra.

Velük szemben a képregények világán belül és túl is népszerűnek számító Neil Gaimannek egy képregényét sem adaptálták még filmvászonra, noha 2007-ben egy illusztrált regényéből, a Csillagporból a már említett Matthew Vaughn rendezett filmet. Ugyanakkor ez talán változni fog a jövőben, ugyanis készülnek filmre vinni a Sandman című sorozatot.

Oldalak: 1 2 3