Képregényes Evolúció – A Papírmozi története

Az első nekifutás

Megjelent a Papírmozi Képregényantológia első kötete, mely lényegében ott folytatta, ahol a Fekete-fehér fél ével korábban abbahagyta. Van benne európai és amerikai, egy pici magyar és ázsiai, ezekhez kapcsolódó rövid cikkek, no és persze tudósítás képregényfesztiválról vagy pályázatkörkép. A Fekete-fehérhez hasonlóan próbált nemcsak ismeretterjesztő, hanem aktuális is lenni, de a fősodorbeli képregények (Batman, Frank Miller) talán kevésbé voltak hangsúlyosak. Aki ugyanis szuperhősökre, mangákra vagy európai albumokra vágyott, már kedvére válogathatott a meghízott hazai kiadások között. Az Eduárd Fapados Képregényújságtól örökölte azt a rossz szokását, hogy korcsmáros-képregényeket is közölt. Új magyar képregényt viszont csak elvétve. A két kiadvány között eredetileg lett volna valamiféle munkamegosztás, de a koncepciót nem sikerült következetesen megvalósítani, az Eduárd nem tudta eltartani magát, a Papírmozi pedig a 3., másfélszeresre duzzasztott szám után köszönt el, még ha csak ideiglenesen is, hogy megpróbálja újra kitalálni magát.

Megint az átmenet

Mivel a Papírmozi sem bővelkedett magyar alkotók munkáiban, a 2. és 3. szám között a Képes Kiadó elindította az Eduárd Bemutatja sorozatot is, aminek minden egyes füzetében magyar alkotók egészestés képregényeivel találkozhattunk. Ez 4 megjelenést élt meg, 2008 óta nem jelent meg újabb füzet. Az Eduárd Bemutatja mellett 2007 végétől 2010 végéig futott a Nero Blanco Comix, ami ugyancsak magyar alkotók szerepeltetését tűzte ki célul, több-kevesebb oldalon keresztül. A Nero Blanco Comix (ez nem csak az újságnak, hanem a kiadónak is a neve) gondozásában továbbá megjelentek különféle egyedi kiadványok is (Hidegbéke, Nukleáris Baromfi, stb.), melyek lényegében az Eduárd Bemutatja utáni űrt töltötték be. A még a Papírmozival egyidőben indult Buborékhámozó képregényes szaklap is 2010 végéig húzta, hogy aztán beleolvadjon a megújuló Papírmozi 4. számába.

Sok szó esett eddig a magyar képregényről, és arról, hogy ezek a kiadványok miként próbálták ösztönözni a lelkesebb alkotókat. Nem ezek persze az egyedüli próbálkozások, a Pinkhellről, a Rohamról, Kalyber Joe-ról,a ZAP!-ról vagy a több tucat non-profit fanzine magazinról viszont azért nem beszélünk itt, mert nincs közük a Papírmozihoz. Az Fekete-fehér Képregényantológia, az Eduárd Fapados Képregényújság és az Eduárd Bemutatja sorozat, majd a Nero Blanco Comix és a Buborékhámozó mind-mind közvetlenül vezet a Papírmozimai formájához. A képregényes közéletben jártas embereknek persze nincs ebben semmi meglepő, hisz mindegyiket Bayer Antal szerkeszti, a Míves Céh, a Képes Kiadó vagy éppen a Nero Blanco Comix nevében. Az ő neve azonban nem csak átvezető kapocs, hanem meglepő mód egy fejlődés folyamat ívét is kirajzolja előttünk. Azt, hogy a képregényes ismeretterjesztést elsősorban a jó képregények és híres alkotók közlésével szándékozó képregény-antológiának miként kellett újraértelmeznie önmagát, s változott mára egy kis példányszámú, sokkal több magyar képregénnyel és ismeretterjesztő cikkel operáló non-profit kiadvánnyá.

A második nekifutás

Hosszú szünet után 2011 tavaszán tehát a 4. számmal folytatódott a Papírmozi, de ez már nem ugyanaz az antológia, amit annak idején megismertünk. Az azóta megjelent két szám már kisebb formátumban köszön vissza, kicsit vékonyabbak is, és csak 150-125 példányban nyomják őket. A Képes Kiadó emblematikus figurája, Eduárd sem emeli már kalapját a borító jobb felső sarkában. Olyan, mintha gerincet adnánk három Nero Blanco Comix-nak és egy Buborékhámozónak, miközben néhány oldalon visszaköszönne a Fekete-fehér Képregényantológia azon törekvése, hogy külföldi alkotókkal ismertesse meg a közönséget, csak ezúttal messze áll tőle a fősodorból való szemezgetés. A megboldogult sorozatok logójával sem véletlenül találkozunk a tartalomjegyzékben. Világos, hogy a Papírmozi ma már annak a szűk rétegnek készül, akik eljárnak a börzékre, beszélgetésekre, és a képregény úgy általánosságban is érdekli őket. Ettől függetlenül bátran ajánlható mindenkinek, aki egy parányit is érdeklődik a műfaj iránt.

Bibliográfia

Fekete-Fehér Képregényantológia #1-6
2005. Március – 2006. Október / Kiadó: Míves Céh
Eduárd Fapados Képregényújság #0-8
2006. Március – 2007. Február (+9. szám 2007. Szeptemberében) / Kiadó: Képes Kiadó
Eduárd bemutatja #1-4
2007. Október – 2008. Március / Kiadó: Képes Kiadó
Papírmozi Képregényantológia #1-
2007. Márciusától / Kiadó: #1-3 Képes Kiadó, #4- Nero Blanco Comix
Buborékhámozó #1-10
2007. Március – 2010. December +Különszám Dargay Attiláról 2010. Májusában / Kiadó: #1-4 Képes Kiadó, #5-10 Nero Blanco Comix
Nero Blanco Comix #1-8
2007. December – 2010. December / Kiadó: #1-8 Nero Blanco Comix

Dani Áron | 2012.03.20 | prae.hu

Oldalak: 1 2