Jon Sprunk – Az árny fia

Robin Hobb óta menők az orgyilkosok a fantasy műfajában, körülbelül ugyanúgy, ahogy Tolkien óta menők a tündék, vagy Martin óta menők a mocskos politikai játékok. Egy szép kis alzsáner alakult ki e koránt sem tisztességes szakma űzői köré, akik nem egyszer természetfeletti képességek birtokában vannak. Képességek, melyek az egyszeri embereket rettegéssel töltik el, így hőseink hallgatnak ezen adottságaikról, mivel nem akarják máglyán végezni.

Caim, Jon Sprunk antihőse pontosan egy ilyen karakter. Egyrészt képes parancsolni az árnyaknak, másrészt van egy kísértetfruska barátja, akit csak ő lát. A hölgyet Kitnek hívják, és fejébe vette, hogy a maga módján óvja Caimot a rá leselkedő veszélyektől. Ezek közé tartozik amúgy árnyakkal kapcsolatos képessége, ugyanis Caim nem kapott tisztességes képzést, hogy mestere legyen e természetfeletti hatalomnak, inkább csak afféle „természet vadvirágaként” fordítja ezt az adottságot a maga javára, mikor szorul a nyaka körül a hurok.

Márpedig hamarosan istenesen szorul a nyaka körül a hurok, ugyanis Caim elvállal egy megbízást, ami túl jól fizet és túlságosan is sebtében kell végrehajtani. Caim ugyan először ódzkodik elvállalni – bizonyára hallott róla, hogy járt Hadrian és Royce egy hasonló esettel –, de aztán mégis beadja a derekát. Így ismerkedik meg Josephine-nel, akinek az apját lett volna hivatott megölni. A szóban forgó édesapa azonban már holtan hever, mikor Caim rálel, és nem, határozottan nem tűnik balesetnek. Mivel azonban a titokzatos elkövetők Josephine-nel is végezni akarnak, hősünk kénytelen a fiatal csitri őrangyalává átavanzsálni. Könnyen megy neki, ugyanis a szíve huszonnégy karátos arany, habár ezt nem veri nagydobra.

A másik meghatározó nézőpontkarakter Josephine, barátainak csak Zefi, egy jólelkű, de széltől is óvott és elkényeztetett amerikai középosztálybeli nemesi családból származó leányzó. Neveltetéséből fakadóan sem a fegyverforgatásban nem jártas, sem az utcákon nem ismeri ki magát. Az azért túlzás, hogy hősünk nem veszi semmi hasznát, lévén jó párszor Zefi megmenti pártfogója életét, ettől eltekintve azonban mégis egy Bajba Jutott Nő, akire így vagy úgy, de igényt tart:
a) az egyház vezetője
b) Caim orgyilkos riválisa
c) az árnymágia egy szakavatottabb ismerője
d) Josephine barátnőjének tenyérbe mászó jövendőbelije.

Talán nem is az a baj, hogy szoros a hurok, hanem hogy sokan rángatják.

Persze, hősünket nem kell félteni. Egyrészt, mivel akadnak szövetségesei a nép érdekeiért küzdő nemes ficsúrok vagy aranyszívű madame-ok személyében. Másrészt, mert Az árny fia ízig-vérig egy szórakoztató regény, olyasmi, amit az emberek a strandra visznek magukkal, márpedig az ilyen történeték arról szólnak, miként győzi le a főhős a rá váró akadályokat. Azt persze nem árulom el, hogy Caim életben marad a végére, viszont Az árny fia egy trilógia nyitódarabja, szóval, mindenki ez alapján tegye meg a tétjeit.

Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy ne lennének sötétebb, mocskosabb részei a regénynek. Othir ugyanis egy-az-egyben a középkori Rómán alapul, és ennek megfelelően tele van intrikával, korrupt tisztviselőkkel, mocsokkal, nélkülözéssel, utcalányokkal és zavargásokkal. Sprunk ugyan sosem megy olyan mélyre a mocsokban, mint Martin vagy Abercrombie, de azért az a mocsok ott van. Így ha valakit eltalálnak nyílvesszővel, az jó eséllyel helyben elvérzik, a városőrök pedig nem annyira védelmezni akarják az ifjú leányok erényeit, semmint elvenni. Ettől függetlenül senki ne várjon martini nyomort vagy Abercrombie-ra jellemző kíméletlen, cinikus gúnyt.

Inkább készüljön fel egy pörgős, akcióban és fordulatokban gazadag regényre, ami a maga 300 oldalával nem akar egy hatalmas, egész világot alapjaiban felforgató, gigászi eposzt elregélni – mindössze egy szórakoztató, komorsága ellenére könnyed történettel lekötni az olvasóját egy esős délutánon vagy egy hosszú vonatúton.

Ezt az ígéretet pedig Az árny fia maradéktalanul teljesíti is.

A kötet megvásárolható a Fumax kiadó webáruházában: fumax.hu