Iron Man: Execute Program – Vasember, a börtöntöltelék

Múlt által kísértve, és új, bizonytalan jövő elé nézve: Daniel és Charles Knauf ott veszik fel a Vasember történet fonalát, ahol elődjük, Warren Ellis elejtette az Extremissel – sok motívum visszaköszön abból a sztoriból, bár Knaufék szintén hatrészes Execute Programja már izzig-vérig egy klasszikus stílusú szuperhős-képregény, mind történetét, mind rajzát tekintve. A közvetlenül a Civil War eseményei előtt játszódó sztoriban Tony arrogánsabbá és agresszívebbé válik, míg végül Nick Fury kénytelen megvádolni egy személyes bosszúhadjáratnak tűnő gyilkosságsorozattal. Tony persze ártatlan, és ezt az olvasó is tudja, de hiába vonul börtönbe, hogy ezt bizonyítsa, hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy valaki az agyába férkőzött, manipulálja őt, és végül egy pusztító küzdelemben saját, mintegy önálló életre kelt páncéljaival kell szembeszállnia.

Knaufék nagyrészt a bizonytalanságra játszanak rá, ami az egyébként igen egyszerű történet ellenére hajlamos továbbolvasásra sarkallni az embert: mi van az események hátterében, miért történik mindez, és ki van olyan intelligens és rendelkezik olyan kifinomult eszközökkel, hogy képes manipulálni Tonyt, a Föld egyik legnagyobb futurista zsenijét? És ez egész szépen működik is, annak ellenére, hogy a jó öreg, sablonos bosszú-dolog van a háttérben. De hogy az érdeklődést még inkább fenntartsák, érzékeltessék a játszma tétjét, és növeljék az epikus látószöget, a hat rész alatt tiszteletét teszi a Fantasztikus Négyes, és a Bosszú Angyalai is, Rozsomákostul, Pókemberestül, Amerika Kapitányostul. Ez azonban kissé visszaüt az utolsó részben, amikor világossá válik, hogy a többi hős csak azért van jelen, hogy kihangsúlyozzák Tony, a Legyőzhetetlen Vasember kétségbevonhatatlanul hatalmas hősiességét, intelligenciáját és rettenthetetlenségét. Merthogy ő az egyetlen, aki az ámokfutásba kezdett, brutálnagy páncélját képes megállítani, miután az a teljes Bosszú Angyalaiból (ami normál esetben ennél tízszer veszélyesebb ellenféllel is elbánik) salátát csinált. Ez pedig kisség buta és tisztességtelen (bár a Marvelben a kelleténél ennek ellenére sajnos jóval többször eljátszott) módja a főhős nagyságának kiemelésére.

Nade szerencsére vannak itt nekünk még más pozitívumok is, egész szép számmal. Az első rész például pompásan sikerült: Knaufék a Crimson Dinamóval vívott csata során nagyszerűen (és humorosan) érzékeltetik, hogy az extremis hatására mennyivel komolyabb ellenfél vált Vasemberből, ahogy a félvállról vett, és úgy is izzadság nélkül megnyert küzdelem közben virtuálisan jelen van egy vállalati ülésen, egy tudományos fejlesztésen és egy árverésen is. Kicsit ugyan túlzó és öncélúan cool, de ezzel a könnyed hangvétellel végülis sikerül lenyomni az olvasó torkán. Plusz szerencsére az írók továbbviszik az Ellis által feldobott témákat, így továbbra is előkerül Tony fegyverkereskedő múltja, és annak máig jelenlévő következményei, illetve meglebegtetik a túl nagy, esetlegesen korrumpáló hatalom kérdését is – igaz, csak felszínesen. Viszont az utolsó oldal már afféle kapcsolódási pontot jelent a Civil Warhoz. Tony az ártatlan életekbe került manipulációnak köszönhetően a regisztráció fontosságán elmélkedik, dacára annak, hogy korábban meglehetős vehemenciával ellene volt. Ha ez a későbbi eseményeknek megágyazó véleményváltozás kívánt lenni, annak kicsit hirtelen (mind a történet, mind a képregényben való lereagálás szempontjából), a nagy crossover felé való előrekacsintásnak meg túl direkt – de annyi baj legyen. Knaufék számára ez úgyis csak afféle bevezető volt, hiszen a Vasembernél eltöltött idejük legédesebb gyümölcse az egy hónapja véget ért Mandarin-sztori.

A rajzokat Patrick Zircher, a szép emlékű Cable & Deadpool egyik állandó közreműködője követte el, és több mint tisztességesen helytállt. Az arcok markánsak, a hátterek kidolgozottak, az akciók dinamikusak, a pusztítást pedig igen részletesen sikerül ábrázolnai. És ami a színezőt illeti, a korábban már említett problémákkal küszködő finálé az ő sötét, fekete-vörös árnyalatainak köszönhetően válik igazán élvezetessé és látványossá. Az Execute Program nem egy olyan sztori, ami bármilyen szempontból a nagyok közé emelkedhet, de egy szórakoztató, lendületes olvasmányként gond nélkül helytáll.

Megjelenés: 2006 (The Invincible Iron Man 7-12)
Történet: Charles és Daniel Knauf
Rajz: Patrick Zircher

Olórin, 2008. május 25.