kilencedik.hu / DC Comics / HETI DC 08/42

HETI DC 08/42

2008. október 22. | |  
Megoszts

Ave! A Heti DC új kiadása íme máris a tiétek. Erőszak, árulás, csók: a Batgirl mini 4. részéhez érkezett. Robin: A dinamikus duó jelenleg dinamikusabbik fele igyekszik takarítani a káoszban, amit Batman hagyott rá, de Morrisonék okoztak. Jimmy Olsen csöndes, kedves, tisztelettudó fiú, azonban itt az idő, hogy Superman haverja végre a sarkára álljon: Superman’s Pal Jimmy Olsen Special. Will Eisner örök klasszikusa, a The Spirit lassan két éve futó ongoing a DC-nél, ideje hát ennek a címnek is a körmére nézni. Wonder Woman-t lefárasztja Hollywood, Gail Simone pedig minket fáraszt. De mindezek előtt kicsit belepislantunk a nagyon gusztusos borítóval megáldott Joker HC-ba. Egy kis előzetes, klikk:

Majd megzavarodok az izgalomtól, annyira várom az október végén megjelenő Joker kötetet. Biztos nem vagyok ezzel egyedül, de aki nem tudja miről is van szó, íme némi ismertető és előzetes:

Vadiúj, kemény borítású képregénykötet jelenik meg október 29.-én az USÁ-ban, melynek címe nemes egyszerűséggel: a Joker.
Az író az Eisner-díjas Brian Azzaerllo, akinek neve főként a 100 Bulletsből lehet ismerős számotokra. a lélegzetelállító rajokért pedig többek között a Hellblazer borítóit jegyző Lee Bermejo a felelős. A két alkotó Nolan új Joker-adaptációjának hatása alatt kezdett el dolgozni egy minisorozaton Joker főszereplésével, aztán a miniből kötet lett, de üsse kő, lényeg, hogy itt van. A hype a lehető legsötétebb és legzavarbaejtőbb ábrázolásmódot ígéri, a történet központjában pedig természetesen Gotham legveszélyesebb embere, maga a címszereplő, Joker áll. Miután “hősünk” kiszabadul az Arkhamból, sajátjának tekintett városát maffiózók és kosztümös bűnözők irányítása alatt találja. A Bűn Bohóchercege azonban nem az a fajta srác, aki hajlandó osztozkodni, így minden eszközt bevet, hogy ismét saját uralma alá hajtsa a várost, hogy újra ő lehessen az egyetlen kakas a szemétdombon. Ahhoz, hogy ezt elérje, szembe kell néznie Gotham többi őrültjével és szörnyetegével; Kétarc, Rébusz, Gyilkos Krok, a Pingvin, Harley Quinn mind az útjába állnak, és természetesen az ősi nemezis, Batman is megpróbálja megakadályozni Joker királyságát. A kiadó azt ígéri, ilyen erőteljes Joker-sztorit a Killing Joke óta nem olvastunk, ezt semmi pénzért ne hagyjuk ki. De hát nem is fogjuk, ugye?


Batgirl #4

Az első HETI DC-ben írtam már erről a miniről, és akkor csupa pozitív tulajdonságát emeltem ki Beechen bosszútörténetének. A színvonal azóta sem változott jelentősen; az új szám továbbra is hemzseg a hibáktól, valamiért mégis szórakoztató és lebilincselő. Kifejezetten allergiás vagyok a tőmondatokban pufogtatott közhelyes belső monológra (ezzel a kifejezőeszközzel igazán csak Miller tud élni), Batgirlnek mégis jól áll ez a fajta férfias-macsós attitűd, miközben egyszerre tud elveszett kislányként viselkedni és reagálni az eseményekre. Beechen egyszerűen ráérzett arra, hogyan kezelje ezt a karaktert, sikerült elérnie, hogy szimpatizáljunk, és együtt érezzünk Cassandrával. Az író jól osztja el az eseményeket a 6 füzetre, végre megtudtuk, kicsoda is Cain célpontja, továbbá ahogy azt reméltem, a sebtében alakult Batgirl-Marque-Ravager trió is feloszlott, igazából már nem is egy cél vezérli őket, a módszereik mindig is különböztek, egymás sorsát viszont még várhatóan keresztezni fogják Ez már csak azért sem baj, mert a Beechen legkúlabb alkotása a vérszomjas és szexi Marque. Lenyűgöző nézni, ahogy az oldalakon át tartó csatában milyen élvezettel vágja át a Cain-nővérek torkát. Aki ellen a 4. felvonásban küzdeni kell, az a szuperintelligens, kétlábonjáró gyilkológép Deathstroke. Wilson egyedülálló képességit jól ismerjük, de Beechen mintha nem lenne tisztában a karakter kvázi legyőzhetetlenségével. Hogy ne nyomja le néhány kiscsaj, Slade inkább felrobbantja a kiképzőbázist, a katonákkal együtt. Szinte beígérte az író, hogy ezt el fogja magyarázni a későbbiekben, hát kíváncsian várom. Nem kételkedem a képességeiben, inkább a felkészültségében, és a karakterismeretében. Valamiféle üzenetközvetítés végül Cassandra randiján éri az olvasót; akor járunk a legjobban, ha erőszak formájában adjuk ki magunkból a feszültséget. A nehéz gyermekkor agressziót szül, és ezt csak azok érthetik, akiknek sosem volt gyerekszobájuk, mert az élet nehezebb sorsot szánt nekik. Engem ez meggyőzött. Amiért érdemes elolvasni ezt a minit az a frissesség, ami csak úgy árad az oldalakról, a feszült cselekményvezetés és a remek akciók. Egyszerűen jó látni ennyi vérszomjas és gátlástalan karaktert egy komikban, Batgirlel az élen. Califiore viszont leeresztett, az arcok nem elég kifejezőek, a mozdulatok műviként hatnak, és a háttér is elég kidolgozatlan sok panelen. Ezért az összhatás valamivel gyengébb, mint eddig, én viszont továbbra is bírom Cassandra Cain bosszúhadjáratának krónikáit.


„Ajánlott irodalom”

Írta: Adam Beechen
Rajzolta: Jim Calafiore
Borító: Andy Clarke

Robin #179

Kinek ajánlanám Robin ongoingját? A válasz egyszerű; mindazok, akik szeretik Bendis tini-pókember meséit, de nem rettennek meg a kicsit sötétebb hangvételű megközelítéstől, nem fognak csalódni Nicieza sztorijában sem, ami egy pizsamás tinihőst ígér, aki az utcákon a szervezett bűnözést, az iskolában pedig a lányokat igyekszik becserkészni. Tim Drake végre szerethető Robinként, így a Search for a Hero című sztori e havi epizódjának olvasása közben azon kaptam magam, hogy a magánéleti szál több élvezetet nyújtott, mint az akciók, amik azért még mindig túlsúlyban vannak. Gotham Batman hiányát szenvedi, kezd elhatalmasodni a káosz, Tim azonban elismerésre méltó kitartással küzd az elé gördülő akadályokkal szemben. Nicieza kellemes, rejtélyekkel tűzdelt sztorit kanyarintott, a cselekményt azonban nem valami újszerűen meséli. Egyre több gonosztevő nehezíti meg Robin életét, folyamatosan ugrálunk jelenetről jelenetre, ahogy halad a nyomozás. Az író már megtalálta, hogyan kezelje a karaktereket, még annyit várnék tőle, hogy fedezzen fel olyan történetmesélési eszközöket, amellyel még inkább egyedivé, de legalább is izgalmasabbá teszi számunkra az olvasást. Az akciók piszkosul feszek és kellően dinamikusak, Nicieza arra használja ezeket az oldalakat, hogy előre vigye a történéseket. Második Freddie E. Williams pedig csak hálás lehet, hiszen azok a rajzok a képregény gyenge pontjai, ahol semmi nem robban fel, és egyik kosztümös szereplő sem gyepálja a másikat. Ez kár, hiszen General hosszú monológja alatt sem unatkozunk, mégis van időnk arra a megállapításra jutni, hogy Williams nem mestere a kifejező arcok, mozdulatok megalkotásának. Szívesen látnék másik ceruzást a Robin háza táján, mert az író nagy formában van. „Eisenhowernek ott volt Rommel, Batmannek pedig Joker”- General pályázik egy leendő Robin-nemezis szerepre, ha ilyen dumája lesz továbbra is, erre minden esélye megvan, hiszen Nicieza a humort és találékonyságot nem spórolta ki címszereplőjének jelleméből. A felnőtté válás azonban még komoly feladat Tim számára; Batman nélkül is úgy tűnik, egyre több barátra támaszkodik. Sosem lesz belőle igazi magányos hős? Olyasvalaki kezében van a cím, akitől nem vitatom, hogy a legjobb döntést fogja hozni ez ügyben. Na, de hova lett Jason Todd?


“Ajánlott irodalom”

Írta: Fabian Nicieza
Rajzolta: Freddie E. Williams II

Oldalak: 1 2

Kategóriák: