Ennek a cikknek a címe lehetett volna csak annyi, hogy “Q”…
…az érdekes lett volna, viszont rövid, ezért hosszabb kellett neki!
Mindig van kit felébreszteni – nem a Mátrix Morpheus-szától származik az idézet, hanem ebben az egy mondatban rögzültek benyomásaim Hudra Móni és Oravecz Gergely Q képregénymagazinjáról.
A hetvenes évek vége ugrott be, a punk, a nyolcvanasok, a kilencvenes legeleje, a new wave, poszt-punk, aztán a hatvanasok legvége, általában az ellenkultúra lenyomata sejlett a benyomásban. Nem maguk a konkrét megjelenítések, a zenekarok, költők, hiszen ezek valóban punkok és poszt-punkok (és Kassák, az egyetemes művészet egyszemélyes előőrse), hanem az egész.
Hogy hiába van benne viszonylag új könyvre is hivatkozás, ez a magazin tényleg ott lehetett volna a szamizdat és fanzin-korszakban, a DIY-aranykorban a nyugatinál lévő legendás könyvesboltban, vagy valamelyik kazetta- és képregénybörzén, ahol annyi a csúnya nyolcvanas évekbeli pattanásos kamasz, a sarokban The Cure-t másolnak kétszeres sebességgel BASF-ről Maxell-re. miközben Robert Smith a hálóját szövi a plafonon, a másik sarokban meg egymást finoman taperolva smárol három kevert és négy sör után két gyönyörű lány. Ja, ez utóbbi már egy pincehelyiség, koncert közben. Az előtérben girhes, tarajos fiúk hánynak. A fülüket maguk szúrták ki gyufa lángjával fertőtlenített ziherejsztűvel. Bőrdzsekijükön kitűzők, öngyújtófémekkel szegecselve. Lábukon húszsoros Martens. Punkok, skinek, ska-sok, gruftik.
A falakon feliratok, NO FUTURE, Anarchia, A pénz beszél, téged meg +b*5zn@k a politikusok.
Egy másik benyomás, hosszú kabát, száraz ősz, valaki sétál a parkban. Aztán beül egy kávézóba előbb egy halvány bőrű lánnyal, kavargatja a kávét, miközben egy szalvétára firkál. Szavakat, képeket. Ezt írja: „Kezdetben vala az ige, aztán jött a képregény, végül „csak képeket hagyunk magunk után.” Társaság érkezik, sört isznak, sokat beszélnek és hallgatnak. Benyomások.
De mit keres egy ilyen benyomást keltő magazin kétezertizenkilencben?
Mit ad egykori lázadók panoptikumának bemutatásán és néhány örök érvényű féligazságon (hiszen a jelmondatok szélsőségesek, sosem tükrözik a teljes életet, ahogy csak a teljes élet tükrözi azt) kívül?
A Q formailag sok elidegenítő elemmel él. Az olvasást nehezítő formai megoldások formailag teljesen hétköznapinak mondható képregényekkel és illusztrált kép-szöveg montázs oldalakkal váltakoznak. Dolgozz meg a katarzisért, olvasó! – ha már mi megdolgoztunk érted. Ha már mi nem úgy szólunk hozzád, ha már nem ugyanazt mondjuk neked, mint kétezertizenkilencben mások.
Igen, ezt néhányan évtizedekkel ezelőtt éltük meg, szinte teljesen ugyanebben a formában.
Közösséget hirdetve – egyedül, mindenkinek háttal.
A kispolgári életforma, a fogyasztói társadalom, a pénzuralom elutasítása a punk jellemzői (nyilván mindenki tudja, hogy üzleti érdekből született, de ennek mégis jó hozadéka lett). A poszt-punk jellemző vonása a melankólia. Egyfelől lázadás, másfelől a szomorúságnak az a fajtája, ami külön szót érdemel, annyira különleges.
A Q biztos, hogy nem divatos olvasmány. A sablon gondolkodás ellen működik, a művészi szabadság, a mindenkori ellenkultúra konzerválásának kísérlete. Manifesztumnak, sokat olvastam már, csak félrehajtott fejjel, kancsítva tudom tekinteni. Lehet-e új, amit már mondtak attól, hogy elmondják negyven évvel később? Egy újszülöttnek minden kísérlet új? Volt valami új korszakhatár, amit csak a fiatalabbak vettek észre?
Oravecz Gergely nálam a „feltétel nélkül elismerem minden megjelenését”-kategória. Biztos nem szeretné ezt, hiszen mindig mindennek ellent kell mondani, mindent meg kell kérdőjelezni, még azt is, hogy mindent meg kell-e kérdőjelezni, és miért is ismerjünk el valakit, csak azért, mert ő valaki, és nem is azt írtam, hogy szeretem minden megjelenését, de tudom, hogy komolyan és profin csinálja, amit. Mindig. Ebben sosem csalódtam.
Ők Hudra Mónival most azt mondják, folyamatosan az emberek szemébe kell mondani.
És hogy mindig van kit felébreszteni. Ezt úgy mondom, mintha ébren lennék.
De hát hogy lehetne Twin Peaks-ben ébren maradni?
Rácz Misi?
Lénárd László
Q #1 Szerzők: Hudra Móni, Oravecz Gergely Szerzői képregény Megjelenés: 2019. május
-
Képeslapok a Plútóról – 5.
Feltételezhetően mindenki több képregényt olvas mostanában, mint szokott. Helyes. Mi ezeket olvastuk el, ezeket a sorozatokat fejeztük be, kezdtük el. X-men 1-7 / Marauders 1-8 / Excalibur 1-7 Nemrégiben...
Nyilván csak egy másik őrült bízna a Zöld Manóban! – NMK: Ostrom
Az Ostrom a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény második olyan darabja, melyet már nem a Kingpin kiadó stábja gondozott át magyarra (tudjuk, hogy nekik ez nem munka, hanem szerelem), hanem a...
Képtelenségek a képregény körül (Jel-Kép 1986/2)
Egy nemrégiben megtartott konferencián a képregény magyarországi helyzetével foglalkoztak a résztvevők. Az alábbiakban Rubovszky Kálmánnak, a tanácskozás igazgatójának összefoglalóját közöljük, s helyet adunk néhány hozzászólásnak is. Tartalom: Rubovszky Kálmán...
Az olvasó jegyzetei az Asterixről, a képregényről… (Magyar Szó 1975)
KULTÚRÁNK MINTHA BOJKOTTÁLNÁ EZT AZ ÚJ MŰFAJT A Fórum kiadásában nemrégiben a Képregénytár első füzeteként megjelent ASTERIX, A GALL HŐS című regény, elővetette A képregény története című, ugyancsak 1975-ben...
Maksa Gyula: Brüsszel és képregény – Egymást alakító közegek?
A képregény média francia nyelvű kulturális változatairól gondolkodva több várost is érdemes megemlíteni. Nem véletlen, hogy a közelmúltban kiadtak képregényes Párizs-útikönyvet, de érdekes lenne például a képregény születési helyeként...
FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: