Endangered Species – Mutáns odüsszeia

Csaknem két év kellett az X-Men franchise-nak, hogy magához térjen Brian Michael Bendisnek a mutánsok status quo-ját alaposan felrázó, 2005-ös, House of M című crossoveréből. A 8 részes minisorozat végén Wanda Maximoff, a Skarlát Boszorkány az egész Marvel- multiverzumból kitörölte a mutáns gének több mint 99%-át, így a populáció sok millióról pár százra csökkent. Dolga végeztével Bendis távozott saját Avengers-címeihez, ráhagyva sztorijának következményeit a többi íróra. Megfelelő ötlet és reakció hiányában ők leginkább azon erőlködtek, hogy mindezt figyelmen kívül hagyják, és folytassák saját, korábban megkezdett történeteiket. Hogy mindezért mennyire hibáztatható Bendis, és mennyire a többi író, azt mindenki döntse el maga, de tény, hogy így egy olyan groteszk helyzet állt elő, amelyben az X-Men történetének egyik (ha nem a) legradikálisabb eseménye hosszú ideig megfelelő utózöngék nélkül maradt (leginkább csak Peter David foglalkozott vele az X-Factorban).

Így ment ez 2007 nyaráig, amikor is az aktuális írók végre összefogtak, és nekiálltak tisztességesen lereagálni a két évvel korábbi eseményeket. Először született pár sztori, ami a mutánsok erővesztéséből (Decimation) származó, új fenyegetéseket mutatta be (ld. Supernovas), majd a House of M óta eltelt időszak egy nagy logikai hézagát betömő Endangered Species-zel megkezdődött az utóbbi évek legizmosabb crossoverének, a Messhiah Complexnek (MC) a felvezetése.

Az aktuális X-füzetek „bónusztörténeteként”, 5 hónap alatt lefutott ES kissé furcsa benyomást tett, mert olyasvalamit mesélt el gyorsan, zanzásítva, amivel rögtön a House of M után foglalkozni kellett volna. Ez pedig Bestia kutatása az erővesztés visszafordítására, mielőtt a mutáns faj végleg kihal (hiszen Wanda varázslata óta új mutánsok sem születtek). Szerencsésebb lett volna ezt afféle háttértörténetként, mellékszálként vezetni az aktuális sztorikkal párhuzamosan – mivel azonban ez nem történt meg időben, Christos Gage-nak, Christopher Yostnak és Mike Carey-nek nem nagyon volt más választása, mint hogy a MC előtt ily módon varrják el a történetüknek még többé-kevésbé útjában álló szálakat.

És eltekintve a nem éppen szerencsés formátumtól, az ES szállítja, amire vállalkozik, és amit dramaturgiailag szükséges volt szállítania: minden lehetőséget elvág az erővesztés problémájának tudományos vagy éppen mágikus megoldására, egyetlen lehetséges kaput hagyva, ami majd az MC elején nyílik ki. Az írók pedig ügyesen, logikusan veszik végig a lehetőségeket, és pipálják ki egyiket a másik után. Bestia felkeresi a Föld összes nagy koponyáját, konzultál ellenségeivel is, szövetkezik az Apokalipszis korából való, gonosz önmagával, megvizsgál volt és jelenlegi mutánsokat, a párhuzamos világokat, nem kerüli el figyelmét az idő előtt lelőtt Weapon X sorozatból megismert mutáns haláltábor, Neverland és a Mutáns növekedési hormon nevű drog sem, vagyis megpróbál mindent a faj megmentése érdekében. Zárásként pedig szembesül a múltját látszólag tudatalattijába száműzött Skarlát Boszorkánnyal, amivel a kör teljessé válik. Jól átgondolt, ha nem is falrengető történet. A pozitívumok sorába tartozik a szemet gyönyörködtetően realisztikus és részletgazdag rajz (különösen Perkinsé), aminek kapcsán külön érdem, hogy az egymást váltogató illusztrátorokat sikerült úgy kiválasztani, hogy nagyjából hasonló stílust képviseljenek, így kicsit sem zavaróak az egyes részek közti eltérések (az MC-ről ez már kevésbé lesz elmondható).

Tekintve, hogy az ES pusztán egy nagy crossover előtti szálelvarrás, könnyen a „szükséges rossz” kategóriában végezhette volna, de az írók szerencsére azzal a színvonallal dolgoztak, ami az utóbbi másfél-két évben az X-franchise történetének egyik legnívósabb időszakát eredményezte (persze ha elfeledkezünk a katasztrofális Rozsomák-füzetekről).

Megjelenés: 2007
Történet: Mike Carey, Christos Gage, Christopher Yost
Rajz: Scott Eaton, Mark Bagley, Mike Perkins, Andrea Divito

Olórin, 2008. február 2.