Éljen a lengyel szabadság, éljen a telep!

A Szépirodalmi Figyelő kiadó legújabb képregénykötetének fülszövege sokat ígér, „A közismert Produkt havilapban megjelent képregényciklus a kiadvány emblematikus sorozatának számított, remekműnek, amely egyszer és mindenkorra megváltoztatta a lengyel képregényt.” „Ha arra kérnének, hogy nevezzem meg a századforduló legfontosabb lengyel képregénysorozatát, egy pillanatig sem tétováznék, a Szabadság lakóteleppel semmi nem veheti fel a versenyt” – írta Michal Wojciech Orlinski újságíró.

Hogy hogyan változtatta meg a lengyel képregényt, nehéz elképzelni. Homályos benyomásunk alapján, mely a hazánkban megjelenő lengyel kiadványokból, megrendezett képregényes eseményekből, kiállításokból, ismerősi körből szerzett beszámolókból áll össze, a magyar szcéna a lengyeltől évtizedekre van lemaradva, piacukat magas fejlettség és diverzitás jellemzi mind az intézményrendszert, támogatásokat, kiadványokat és befogadói oldalt tekintve.

Több szociálisan érzékeny szerzői jellegű képregény jelent meg ezután? Hasonló szellemű képregények garmadája követte a Szabadság lakótelepet? A karakterközpontú proliábrázolás origója lett a kötet? Talán egy fesztiválbeszélgetésen megtudjuk valamikor.

A SZIF előző lengyel képregénye, Anna Krzton Szedd össze magad! című munkája, szintén a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával jelent meg. Az alapítvány hat éves működése alatt több, mint hetven kötet megjelenését támogatta a legszélesebb palettán, igényes és népszerű kisgyermek-foglalkoztatótól fiatalokat célzó komoly képregényeken át komoly történelmi tanulmányokig. Az intézmény az alapítás szellemében a két nép közös vagy egyedi kultúráját közvetíti a másik fél felé magas színvonalon.

A Szabadság lakótelep történetei a világ bármelyik lakótelepén játszódhatnának, nem kell annak kelet-európainak lennie, lehet kelet-közép-európai, nyugat-európai, észak- vagy dél-amerikai vagy bármilyen. Lakótelep pedig lehet egy kertváros, négyemeletes házak, két- vagy nyolc, esetleg húszemeletesek, lényeg a telepi hangulat.

Közösségek korcsoportonként, együtt homokozó óvodások fiatal anyukákkal, idős, megbecsült pletykás, károgó mamák, fiatalok bandái, idősödő terjesztők, tanárok, mérnökök, bolti eladók, a videotékás, buszsofőrök, semmittevők, a közepe és az alja, aztán a legalja. Guy Ritchie brit suttyói, Kevin Smith new jersey-i magatehetetlenjei, a Rocksztár leszek, mama rokkerprolijai rémlenek fel Michał Śledziński képregényét elolvasva.

Vaskos, szép kiállású puhaborítós kötet. Kétszáznyolcvan oldalon tizenhat, részben egybefüggő epizódot tartalmaz, a Produktban megjelent részeket. Nem könnyű olvasmány, az aprólékos rajz és a sok szereplő mellett különleges, töredezett, vagy inkább jazz-szerű, egyszerre körkörös és rapszodikus dinamikája van, bár ebből így keveset érteni. Önéletrajzi sejtetésű fiktív-kisrealista, időnként szimbolikusba átmenő, nagynéha szürreális, a társadalom teljes tablójából, és a szereplők életéből is egy-egy szeletet bemutató képnovellák sorát tartalmazza a kötet.

A Szabadság lakótelep (a zártságot, eleve elrendelést és szabadságot is hordozó címétől eltekintve) nem példabeszéd, mint – ha már filmes példáknál maradunk – a Gyűlölet vagy az Isten városa, inkább a környezet sivárságát általában finom, időnként durva humorral oldó elbeszélésmóddal bír, mint a Stop Shop. Popkulturális utaláshálója is ez utóbbira rezonál, zamata öt hangyányit dramatikusabb, keserédesebb. Ha már lengyelek, a bandatagok közti szolidaritás természetesen elsődleges. A fordítás gördülékeny, időnként magyar utalásokkal helyettesíti az eredeti szöveget.

Szerpentin, Mackó, Fürtös, Gyászos, mintha lóversenyen lennénk, persze ezek a szereplők becenevei. Nagyjából ezerkilencszáthetvenötben születtek, és sose nő be a fejük lágya. A kétezres évek elején, amikor a kötet nagy része megjelent, huszonéves koruk közepén épp olyanok voltak, mint tizenhat évesen. Hogy szerzőjük hagyja őket így lógva, az öröklétbe, álló időbe mártva őket, vagy tényleg megálltak a fejlődésben, hogy menyire dokumentarista a dokument, és mit mutat be a lengyel/magyar/európai társadalom kétezres állapotáról a ma olvasójának a Szabadság lakótelep?

Ha a cseheket kifejezi az Alois Nebel, a lengyeleket kifejezi a Szabadság lakótelep? Franciákat az Asterix?

Ki mondja meg? Sok olvasót kívánunk, és még több ilyen minőségű képregényt.

Lénárd László