Egy szelet zöld kaland – Zöld Lámpás: A Kezdet Titka (Tikos eredet)

A Zöld Lámpás mozifilm egyetlen érdeme – még ha nekem gyerekfilmként nézve nem is voltak vele különösebb fenntartásaim –, hogy az alapjául szolgáló képregényt itthon is kiadták. A rossz hír, hogy miként a film, úgy a képregény sem lett túl sikeres – úgyhogy nem ered sem a Sin City, sem a Sötét Lovag nyomába, akik korábban ügyesen hangolták össze a megjelenést a mozipremierrel. Pedig a Cartaphilus Kiadó mindent megtett, még Ryan Reynoldsot is rárakta a borítóra!

Ezzel a filmre adaptált könyveknél már megszokott marketingfogással – miszerint a film plakátját a könyv újranyomásánál is felhasználják – eddig nem találkozhattunk idehaza képregényeknél. A megoldás nem túl ízléses, de célratörő, ráadásul ez azon ritka esetek egyike, amikor a filmes plakát valahogy még passzol is az eredetihez – talán mert mindkettő zöld. Egy kicsivel kevesebb felirat (Ryan Reynolds bevezetőjével? Ki az?), és akkor nem úgy nézne ki, mint egy szórólap. De nem is lovagolnék többet a külsőségeken, vessünk egy pillantást a belbecsre is.

Geoff Johns 2004-ben vette át a Zöld Lámpás sorozat írását, vagy pontosabban fogalmazva, újrakezdte azt. Az itthon olvasható kötet ennek a sorozatnak (Green Lantern vol.4) a 29-35. számait tartalmazza, Johns ekkor érezte elérkezettnek az időt, hogy felelevenítse egy kicsit a Smaragd Lovag eredettörténetét. Az ismétlésre elsősorban azért került sor, hogy saját, kibontakozó félben levő Zöld Lámpás eposzának tükrében, néhány apróságot átírjon a karakter keletkezés történetében, így nem csak összehúzta a lámpás több évtizedes múltját, hanem kicsit fel is frissítette azt.

Káosz és rend – mely szélsőségek között az univerzum mozog. Előbbi jön magától, utóbbinak fenntartására ezúttal az ún. Őrzők esküdtek fel, akik megalapították, s a mai napig irányítják a Zöld Lámpások alakulatát, a maguk szigorú szabályai szerint. Hal Jordan, a vakmerő vadászpilóta egyszer csak önakaratán kívül, a semmiből csöppen bele ebbe a számunkra eddig ismeretlen, „intergalaktikus rendfenntartó” erőbe, s csakhamar el is fogadja küldetését. Miként a legtöbb DC karaktert – bár ez mára közhellyé silányult, és korántsem igaz –, a Zöld Lámpást is isteni mivolta teszi kevésbé emberközelivé, hisz az ő dolga a világ feletti őrködés és a béke fenntartása. Ezt orvosolni kívánandó, Johns kerít néhány magánéleti konfliktust választott hősének – az űr sötétjében készülődő gonosz erők mellet szembe kell nézzen gyermekkori traumájával, családi konfliktusaival, és személyes indíttatású ellenségeivel is. Így Hal nem csak a taglalt fogalmak távoli végpontjai, hanem a világegyetem konfliktusai között is cikázik. Mert ugye van egy parányi ellentmondás abban, hogy a rendet szabad akaratú egyének igazgassák, s ebbe hősünk csakhamar bele is fut, hisz a jó, az igazság vagy az erkölcs fogalma relatív. Valami nincs rendben ezekkel az Univerzum Őrzőivel, akik – csak hogy az extremitások számát gyarapítsuk – épp olyan alacsonyak, mint amilyen hatalmasak.

Mindazonáltal a Zöld Lámpástól – szerencsére – távol áll bármiféle moralizálás és filozófiai kérdésfelvetés. A kisrealista magánéleti problémák, esetleg aktuálpolitikai felhangokkal bíró mesélés pedig szintúgy nem kenyere Johnsnak. Klasszikus szuperhőstörténettel van dolgunk, ami alapvetően az akcióban bontja ki cselekményét, azzal a különbséggel, hogy ezúttal sokkal szövevényesebb, és nagyobb volumenű történetet ígér, az öncélú ökölharcokat pedig inkább kerüli. Az bunyónak most még nincs akkora tétje, egyenlőre még senki sem akarja elpusztítani a Földet (nem úgy, mint a mozi verzióban), az izgalmat inkább a sűrűsödő titkok és kérdések, egy-egy panelben nyitva hagyott történetszálak biztosítják, oldalról oldalra.

Mindehhez remekül asszisztál Ivan Reis, aki ugyan nem bír olyan rögtön felismerhető – de azért még bőven közönségbarát – stílussal, mint Steve McNiven, Mike Deodato vagy David Finch (mindnyájukkal találkozhatunk az Új Bosszú Angyalai kötetekben), de messze az egyik legszebb látványvilággal dolgozó és legszínvonalasabb rajzoló a DC-nél. S bár ezt általában csak akkor említi meg az ember, ha baj van vele, most a páratlanul érzékeny színezése miatt kell szóba hoznunk Randy Mayor nevét is.

A Kezdet Titka (Titkos Eredet) csak egy szelete ennek a hatalmas történetfolyamnak, ami ügyesen elhúzza előttünk a mézes-madzagot. Mi lesz William Handellel? Miként következik be Sinestro pálfordulása? Mi az a Legsötétebb Éj? Hogyan alakul Hal és Carol kapcsolata? Mi a sárga szín titka? Ezekre a kérdésekre nem most kapunk választ, de a kötet így is teljesíti feladatát: sikeresen lefektette a Zöld Lámpás-univerzum alapjait, amiben megismertük a fő-, és mellékszereplőket, ellenségeket, illetve helyszíneket. Annál szomorúbb tehát, hogy itthon nem folytatódik a sorozat.

A magyar Zöld Lámpás-kötet – hőséhez hasonló – magánnyal áll be az olyan címek mögé, mint a Grimm meséket újragondoló Fabulák, a Bosszú Angyalainak alternatíváját kínáló Különítmény, a Grant Morrison tollából származó Új X-Men, illetve a megszűnt Panini lapokat folytatni kívánó Újvilág: X-Men kötet, vagy személyes kedvencem, a szinte már elfeledett Torony – Egy kacsa szíve, esetleg a motorosokról szóló Joe Bar Team. Mindegyik sorozatban gondolkodott (vagy legalábbis gondolkodhatott volna), de nem jutottak egynél tovább. Talán majd legközelebb.

Dani Áron 2012.05.02, Prae.hu

Zöld Lámpás: A Kezdet Titka (Cartaphilus 2011)
Írta: Geoff Johns
Rajzolta: Ivan Reis és Oclair Albert
Fordította: Polyák Béla
Zöld Lámpás: Titkos Eredet (Eaglemoss 2017)
Írta: Geoff Johns
Rajzolta: Ivan Reis és Oclair Albert
Fordította: PP Press Kft