Csak a teste

A kedves olvasók ezen oldal hasábjain megszokhatták – legalábbis tőlem – a közhelyes nyelvi paneleket és személyes hangvételt ötvöző írásokat. Ezért olvasnak oly sokan minket, mint képregényben a szóbuborék!

Rohanó világunkban a nemzeti történelmi megemlékezések különböző szinteken és színtereken játszódnak le. Beleélni magunkat a korabeli viszonyokba – mélyen beágyazott kortárs élményeink miatt – igazából csak elkötelezett történészeknek sikerül. A politikának marad a politika, a tömegeknek a tömegrendezvények, egyéni szinten pedig ki-ki különböző módon számol el magában ősei önfeláldozásáról, arról, hogy részben, nagyban nekik köszönheti, hogy bemehet egy Burger Kingbe bármelyik nemzeti ünnep alkalmával.

Általában a szereplőket idézem fel, október 6-án évről évre a közkatonák, névtelenek mellett megpróbálom emlékezetem vásznán megjelenteni a vértanúk arcát, nevét. Negyven éve mutatták őket nekem először, azóta mindegyikükről kicsit többet tudok, de lehetetlen mindegyiküket személyes ismerőssé tenni. Október 23-án az eseményekre figyelek, hol, mi történt, egy-két név, és a történések, mi mikor, pár napon át, november 4-ig és egy kicsit tovább.

Leinigen-Westerburg Károly gróf szép arcú fiatalember, a vértanúk között a legfiatalabb, 30 évesen, Aradon nyert kötél általi halált. Nyelvünk szép nyereménye. Sorsát tudomásul vette. Megelőző börtönidejéről igy ír feleségének, szerelmének, törökbecsei Sissányi Erzsébetnek:

„Ama kevés ember közt, kit igazán szeretek, te vagy az a nap, mely minden más érzést hevítve éltet és színez. – A távollétnek, a búnak egy éve még csak növelte szerelmemet. Boldogságom, bánatom, reményem mind benned központosul. – A csalódás keserű iskolája, melyen végigjártam, nem tett mogorvává és embergyűlölővé, ellenkezőleg, jellemem nyugodtabb, szelídebb, mint azelőtt. A börtön magánya arra késztet, hogy bensőnkbe pillantsunk. Megvizsgáltam magamat, fölfedeztem és megismertem hibáimat, és azon erős eltökélés, hogy forrásukat kikutassam és elnyomjam, jobb emberré fog tenni, mint voltam.”

Hogy miért halt meg ez a magyarul alig-alig beszélő, hesseni nemesi katona családból származó hercegi sarj?
Görgeynek igy beszélt erről:

„…megkérdezte, mi az oka, hogy én magyar részen vagyok. Őszintén megmondtam neki, hogy nem a lelkesedés vezetett ide, hanem a körülmények, és nem akartam elhagyni az ügyet, amikor éppen rosszul állt.”

Máshol: „… magyarországi birtokos vagyok, s ezt az országot kell hazámnak tekintenem.”

Ilyenek voltak akkoriban a kivételes (és szerelmes) emberek, tiszta elvekkel és következetességgel, a teljes felelősségvállalás természetességével. A mai korhoz képest jóval többen, s mire juthatott volna velük a haza, ha nem legtöbben korán a sírgödörben végzik.

„A körülmények…” – írja naplójában. S hogy mik voltak a körülmények?

Képregényes olvasatban megtudhatjuk a Mervorius álnevű író, a közismert rajzóló, Tebeli Szablocs aka Brazil és Kalyber Joe alkotójának, Pilcz Roland színezőnek a Nemzeti Múzeumban hivatalosan bemutatott kötetéből, a Hosszú az út hazáigból.

A Képes Krónikák Kiadó a magyar történelmi képregény pár éve még szerzői szinten feltűnt zászlóshajójaként menedzseli önmagát, mára személyes vagyon és pályázati támogatás is hátteret biztosít a nagyobb példányszámú, nagy alakú, igényes kivitelű, nemzetközi színtérre is szánt kiadványokhoz.

Nagyobb stáb állt a Hosszú az út hazáig elkészítésének szolgálatába, mondta el Mészáros János, a kiadó vezetője a bemutatón. Ez elsőre szembe tűnik, átlapozva a kiadványt az eddigi egyik legszebb magyar album van a kezünkben.

A bemutatóról szóló minibeszámolóban leírtuk a vizuális sík nagy dicséretét, Brazil és és Pilcz Roland együtt olyan képi síkot teremtettek, ahol minden képkockának átható hangulata van, a véges pillanat véges, a végtelen ég végtelen, minden a maga teljességében fejezi ki azt, amit ábrázolni, bemutatni kíván. Tebeli Szabolcs a kilencedik.hu discord szerverén szervezett élő rajzoláson ecsetelte, hogy imád belső tereket rajzolni, ehhez képest itt végtelen tereket és rengeteg földet kellett rajzolnia, az eredmény mégis magáért beszél. Egy kétoldalas tablóképen pedig az egyik leglátványosabb csatajelenetet láthatjuk, ami valaha megjelent.

A történetmesélés is kiváló. A két nyelvi sík, a narráció és a dialógusok egyaránt eltaláltak, az egyes karakterek nyelvi regiszterei eltérőek, profi munka, messze elkerüli azt a képregényben gyakran felmerülő hiányosságot, hogy mindenki ugyanúgy beszél, mint a másik.

A történet – Leiningen-Westerburg Károly holttestének hazahozatala, hogy méltóképp temettessék el, a másik idősíkon és szálon pedig Károly beilleszkedése a magyar világba, a valóságot regényes formában mutatja be: szinte semmi nem egészen így volt, de akár így is lehetett volna.

A történet – ahogyan azt a bemutatón Szilágy Andor színházi- és filmrendező elmondta – kiváló film alapanyag, vontatott vándorlás keserves, (ezt már én mondom) gyakran Liam Neeson-féle akciófilmbe illő események között, bemutatva a kor keresztmetszetét, igaz, némileg egyoldalúan, hiszen csak a magyar fél tud felmutatni pozitív karaktereket, az osztrákok, a románok, oroszok mind csupa gonoszok. Nehéz elhinni, hogy ebben a keservben ne lett volna egy jó ember, aki emberként ember, függetlenül attól, hogy hol van a nemzeti szíve.

A kötet bekerült az öt kiválasztott Alfabéta-jelölt közé, ahol egyre több a nívós történelmi vagy alternatív történet, reméljük, filmes vonalon is folytatódik ennek a nagy befektetett energiának a tovább áramlása.

Lénárd László

Cím: Hosszú az út hazáig
Szerző(k): Brazil, Mervorious
Kiadó: Képes Krónikák
Ár: 5900 5000 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 68 oldal
Megjelenés: 2022.12.10
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: