Batman: Terror – Rettegő félelemkeltők

„Ugyanaz a félelem lapul minden mögött.”

A félelem ural mindenkit. Ha csak tudat alatt is, de az határozza meg létünket, cselekedeteinket, de még mindennapjainkat is. És ez még azokra is igaz, akik sötét maskarát húznak magukra, és a rettenthetetlenség álarca mögött vadásznak másokra az éjszakában. Sőt. Rájuk különösen igaz. Bár a két történet megjelenése közt eltelt egy évtized, Doug Moench a Terrorral ott folytatja, ahol 1991-ben a Prédaval abbahagyta. Visszatérnek a már ismert szereplők és konfliktushelyzetek, visszatér a rajzoló, a magyar származású Paul Gulacy, és visszatér az őrület, a fojtogató múlt és a rémálmok világa is. Moench pedig az évek alatt érezhetően érettebb, tapasztaltabb író lett, aki itt már jobban meg tudja ragadni Batman karakterének lényegét, amihez tökéletes eszközre talált egyik fő ellenségének, Madárijesztőnek a személyében.

A halottnak hitt Hugo Strange egy kegyetlen gyilkossággal üzeni meg visszatérését a Sötét Lovagnak. Célja mit sem változott: az őrült pszichiáter mind pszichológiailag mind fizikailag a denevér vesztét akarja, de mivel tanult régi hibáiból, ezúttal másokkal kívánja elvégeztetni a munkát. Kiszabadítja az Arkhami Elmegyógyintézetből az elmeháborodott Jonathan Crane-t, másnéven Madárijesztőt, és tökéletesíti félelemgáz-keverékét. Csakhogy elszámítja magát: a Madárijesztőt nem lehet bábként használni, és ezt Strange a saját kárán tanulja meg. Így azonban Batman talán egy még veszélyesebb ellenséggel néz szembe, akinek legyőzéséhez az ügybe belegabalyodó Macskanő segítségére is szüksége lesz.

A Préda élvezetes, korrekt képregény volt, bár a szokásos szuperhős-máz alatt Moench több érdekes témát is érintett úgy, hogy egyikre sem fordított komolyabb figyelmet – s így végül mindegyik elsikkadt. A Terrorban már nem követi el ezt a hibát. A hős és a gonoszok harcának egyetlen, a címnek megfelelő aspektusára koncentrál: a félelemre. S minthogy Madárijesztő karakterének ez az érzelem az alapja, ezúttal Batmant is ebből a szemszögből látjuk, és így von Moench párhuzamot kettejük közt (ahogy pl. Alan Moore Joker és Batman közt az őrület mentén vont). Mindketten gyermekkoruk egy-egy rémképét használják fel, hogy félelmet keltsenek másokban, és mindketten saját félelmeikkel vívják legnagyobb csatájukat.

A Sötét Lovag megszállottsága mögött ugyanis szintén félelem áll: félelem attól, hogy szülei értelmetlenül, céltalanul haltak meg, és ezen még akkor sem tud változtatni, ha denevérnek öltözve próbálja megakadályozni, hogy ezt a tragédiát másoknak is át kelljen élniük. Ebből következik az a döntése is, hogy a Wayne alapítvány kiterjesztésével Bruce Wayne-ként is szembeszáll a bűnözéssel – egy alteregó a megelőzésért, egy a megfékezésért. Apróság, és a történet szempontjából semmi jelentősége, de roppant jó látni, hogy Moench ilyesmire is gondolt – abszolút következetességről árulkodik.

Erre az alapmotívumra egy egyszerű, de hatásos történet épül rá, ami stílszerűen egy elhagyott, kísérteties ház sötét kulisszái közt éri el csúcspontját, egy villámokkal szaggatott, esős éjszakán. Még ha ez sablon is (márpedig az), hangulatteremtésből bizony akkor is jeles jár. Ahogy azokért az apró kis fogásokért is, amikkel Moench még a történet elején érzékelteti, hogy bár valós időben csaknem 10 év eltelt a Préda óta, a képregényben (a Legends of the Dark Knight sorozat koncepciójának megfelelően) még mindig Batman pályafutásának elején járunk (lángszórós affér a fegyverkereskedőkkel). És végre komoly szerepe van a Macskanőnek is – kalandor tolvajként az események hol a Sötét Lovaggal szembe, hol mellé állítják, de bármelyikről legyen is szó, sosem hagy fel a denevérrel való pimasz és erotikus kacérkodással.

A rajzokat ezúttal Paul Gulacy Jimmy Palmiottival vállvetve szállította – stílusát tekintve persze a Préda nyomdokain járnak, már amennyire a tíz év alatt megváltozott szuperhős-képregény trendek ezt lehetővé teszik. Realisztikus vonások, szép, sötét színek, kékes, szürkés, barnás hátterek, uralkodnak (szerencsére már Macskanő jelmeze sem lila), talán az egyetlen negatívum, hogy mintha az árnyékokban rejlő lehetőségeket nem használnák ki teljesen.

Ellenben a Képes Kiadó makulátlan munkát végzett. A 3000 Ft ugyan nem kevés egy öt részt tartalmazó kötetért, de a kiadás minősége tökéletes.

Olórin, 2008. április 6.

8/10
Megjelenés: 2001, Legends of the Dark Knight 137-141 (Magyarul: Képes Kiadó 2008 és Eaglemoss 2021)
Történet: Doug Moench
Rajz: Paul Gulacy, Jimmy Palmiotti