Batman visszatért. Elvégre egy igazi szuperhősnek holmi vacak kis gerinctörés igazán nem probléma, ráadásul Superman egyenesen a halálból támadt fel. Szóval Gotham köpenyes igazságosztója ismét munkába lendül – vagy mégsem? Bruce ugyanis úgy érzi, még nem áll készen, és ebből persze lesznek is bonyodalmak szép számmal. A 12 részes Prodigal a jó 80 részes Knigtfall sztori utózöngéje, illetve epilógusa, ami a főhős végleges visszatérését meséli el, egy kis kitérővel, és egy újabb, helyét ideiglenesen átvevő ál-Batmannel. Utóbbi szerep ezúttal az első Robinnak, Nightwingnek jut, aki eleinte ugyan megrogyni látszik kicsit a köpeny súlya alatt, és kétségek gyötrik küldetésével kapcsolatban, idővel belerázódik a feladatba, és még korai karrierjének legnagyobb, Kétarcúval kapcsolatos kudarcát is sikerül félig-meddig helyrehoznia. És bár a történet középpontjában az egykori, megtébolyodott államügyész utáni hajsza áll, az új Batman, és társa, Robin, jópár másik szupergonosszal is összetűzésbe keverednek, mire Bruce visszatér, hogy végre véglegesen visszavegye a köpenyt, és az azzal járó felelősséget.
A Prodigal tehát elsősorban az immár felnőtt Dick Grayson, vagyis Nihgtwing története, az ő kétségeire, félelmeire, bizonytalanságára és Batmannel való, „szakításuk” óta nem éppen zökkenőmentes kapcsolatára épül a cselekmény, amelyhez a szupergonoszok elleni küzdelmek általában csak keretként szolgálnak. Vagyis sok mindent el lehet mondani a DC ’90-es évek eleji mániájáról a szuperhősök minden addiginál mélyebb vízbe dobásáról (és sokan el is mondják, olyan szavakat emlegetve, mint az olcsó, a szenzációhajhász és az öncélú), de tény, hogy a Batman írói keményen dolgoztak rajta, hogy a lehető legtöbbet kihozzák a koncepcióból, és még ha ez nem is mindig sikerült nekik, célkitűzéseik minden esetben értékelendőek. Ugyan, mint a korábbi részekben, innen is erősen hiányolható Bruce szembenézése a gyerekkori traumából adódó megszállottságával, az alkotók minden más téren kitettek magukért. A sztori összességében meglehetősen epizodikus (Kétarcút már nagyjából félúton elfogják), viszont a karaktereket illetően végig határozott irányt követ, és méltó lezárását képezi egy hihetetlenül (és túlságosan is) hosszú Batman crossovernek.
Van tehát két (egy egykori és egy jelenlegi) Robinunk. Sokak szerint egy Batman képregénybe egyetlen Robin is túl sok, de az írók meglepően szépen alakítják Dick és Tim kapcsolatát, két olyan fiatalét, akik mentoruknak köszönhetően oly sokban hasonlítanak, mégis, oly kevéssé ismerik egymást. Bruce és Alfred távollétében egyedül tartják fenn az egész Wayne-kúriát, és persze együtt portyáznak Gotham utcáin is. Egy olyan sötét sztori után, mint a Knighfall, különösen szívderítő látni, hogy a két Batman-növendék milyen szoros köteléket formál, és milyen ütőképes, dinamikus duót alkot. Az oldalakon valósággal tapintható egymás iránti szimpátiájuk és tiszteletük, és kapunk pár kellemes elmélkedést is „apjukról”, és mellette betöltött szerepükről (nameg a jelenlegi, kissé furcsa helyzetről). Ennél is érdekesebb azonban Dick és Bruce nagyjelenete a sztori végén. A két karakter kapcsolata ekkor már évek óta lógott a levegőben, hiszen az írók sosem varrták el igazán Robin távozásának szálait. Ezt most (a történetet tekintve soha jobbkor) végre megteszik. Bruce fiának nevezi Dicket, aki pedig elmondja, hogy akár meg is halna érte – és bár az ilyesmi könnyen giccsbe fordulhat, Chuck Dixon itt nagyon ügyesen eltalálja a szükséges hangévelt, Phil Jimenez rajzoló pedig a kellő szemszögeket és panelelrendezést. Ezután pedig már csak Batman visszatérése van hátra, méghozzá egy korábbinál sötétebb kosztümben – ami nagyszerűen mutat a Prodigal utolsó oldalán.
A sztori fő erénye tehát kétségkívül Nightwing karaktere, és a többi szereplővel való kapcsolatának kibontása, de meg kell említeni az akciójeleneteket is, amik mind dinamikusak, látványosak és erőteljesek, emellett éppen a megfelelő arányban vannak jelen a történetben – és a megfelelő helyeken, merthogy dramaturgiailag bizony nagyon ügyesen van összerakva a Prodigal. Ha nem is egy mérföldkő, de mindenképpen élvezetes Batman-képregény, amiben Batman maga alig szerepel – és mégis, pont ettől lesz érdekes.
Megjelenés: 1994-1995 (12 rész: Batman 512-514, Shadow of the Bat 32-34, Detective Comics 679-681, Robin 11-13)
Történet: Doug Moench, Alan Grant, Chuck Dixon
Rajz: Graham Nolan, Ron Wagner, Joe Rubinstein, Bret Blevins, MD Bright, Lee Weeks, John Cleary, Phil Jimenez, Mike Gustovich, Romeo Tanghal
Olórin, 2008. június 19.