Az 1. Szombathelyi Képregény Bazár – szervezői szemmel

Reggel nyolc. Kapunyitás. Előző este előkészítettük a helyszínt, asztalok felcímkézve és elrendezve. A hely talán elég lesz, elvileg mindenki el fog férni. Fullpara.

Páran már a könyvtár előtt várakoztak türelemmel, amint nyílt az ajtó szépen megindulnak a táskáikkal, dobozaikkal. Berogyadozok a majdhogynem kilencven kötetnyi Walking Dead-del, lerakom Tóni asztalára, és már fordulok is vissza. Amíg segítek becipelni a bedobozolt képregényeket sem aggódok azon, hogy mi lesz itt egy-két óra múlva. Üzenet: sajnálják, nem tudnak jönni. Nem gáz, kösz hogy szóltatok, majd legközelebb. Az asztal felszabadul, és azonnal be is foglalják. Szuper, jól néz ki a hely. Gyomorideg.

Még ki sem nyitottunk a vásárlók felé hivatalosan, már el is kelt a két album Blacksad amit a Pesti Könyvtől kaptunk. Kiváló ómen. De az ideg csak nem akar alábbhagyni. Lassan kilenc, és elkezdenek szállingózni az érdekelődők. Némelyikük nagyon gyorsan szintet lép, vásárlóvá válnak. Dávidnál egy kis hangszóróból jön a zene, betölti az első helyszínt. Hangulat +5. Beszélgetnek – egymással, látogatókkal – és elég kellemesen érzik magukat. Pulzus már csak a normálnak a duplája.

A belső teremben körbejárható asztalsziget. Körbe is járják. Mindent megnéznek, mindenkinél áll valaki, csendben szemlélődnek/kellemesen beszélgetnek, üzletek köttetnek. Egyre kevésbé hasonlítok egy bekólázott kolibrira. Nincsen kifejezetten nagy tömeg, viszont szépen, egyenletesen tele van a helyszín. Érdeklődőből folyamatossá vált az utánpótlás, szépen érkeznek. Előkerül a Fabulous Industries, elmondom a videóban is hogy bizony fel vagyok pörgetve. Meg hogy micsoda egy remek élmény.

Részleges omnipotenciára török – igyekszem mindenütt ott lenni. Nem megy, ezért inkább szaladgálok mindenhova. A belső teremből begyűjtök két asztalcédulát – van, aki egy szó nélkül nem jött el. Nem baj, a hely egyáltalán nem marad kihasználatlan. Közben folyamatosan jönnek a látogatók. Nincs nagyobb törés, szépen csordogálnak befelé. Egy ismerősöm rám bízza a standját egy rövid időre, belekóstolok, milyen a rendezvényünkön árulni. Jópofaság.

Újra máshol, éppen Dávid szavai csengnek a fülemben „…és az emberek is tök kedvesek” és már Váradi Gabi ölelget. Menniük kell, Szeged nem a szomszédban van. De imádta a rendezvényt. A helyüket is. Kapok egy adag X-Emböröket, hozzáteszem a könyvtárnak befutó felajánlásokhoz. Gábor ezzel valami elindított. Na nem a hazamenést, hanem a dicséreteket. Egyre több pozitív visszacsatolás érkezik. Elfelejtek aggódni, kezdem magam remekül érezni. Úgy igazán.

Giovanniék távoznak másodjára. Szerettek itt lenni, jönnek jövőre is. Mivel ezt már nem először hallom, fontolóra veszem, hogy esetleg tényleg megcsináltuk. Úgy tűnik, van jövője. Dávid táncol, Gyula éppen egy Világvég Meséket ad át egy vevőnek. Így lejtünk bele a délutánba.

Kettő után lassan megkezdődik a pakolászás. Olyan három magasságára majdnem mindenki összepakolt. Rengetegen ölelnek verbálisan (páran fizikailag is) a keblükre, köszönik a szervezést, a napot, az élményt. Vigyorgok. Állandósult.

A belső terem Miklós, az előtér Gyula terepe marad, mire elérjük a fél négyet. Az utolsó pillanatokban is akad vevő, még pakolás közben is gazdára talál ez-az. Segítek a dobozokkal, előttük áll még több mint 300 km. Könnyebbek lettek a dobozok, fürgébben megy majd az autó. Gyula távozik utoljára, több mint egy tucat VM talált gazdára. Ennél talán nincs reprezentatívabb mérce a rendezvény sikerességére.

Hazaúton már azon gondolkozom, hogy hol legyünk jövőre. Remek volt a könyvtárban, de pont elfértünk. Márpedig abból indulok ki, hogy többen leszünk. Remekül sikerült. Nagyjából háromszázan jöttek el. Felülmúlta az elképzeléseimet, és rácáfolt az aggályaimra.

Szenzációs volt. Köszönöm az élményt mindenkinek. Várlak titeket jövőre!

– Ezúton szeretném megköszönni a segítséget és a belém fektetett bizalmat többek közt: Bayer Antalnak, a Frike Comics csapatának,Pádár Ádámnak, Szebeni Péternek, Koska Zolinak – a 5Panels Magyar Képregényalkotó Bázis tagjainak , Simon Istvánnak a Pesti Könyvtől, Klopfer Dávidnak a Books & Stuff-tól, Breitenbaumer Lászlónak a Spawn magyar kiadójának, Váradi Gábornak és az ő különleges X-emböreinek, Szűcs Gyulának a háromfejű nukleáris Kaméleonok atyjának, Jákói „Grandmaster” Dávidnak és Szabó „minden megvan amit gyerekkorod óta keresel” Miklósnak. Illetve mindenkinek aki eljött, árult, vásárolt, nézelődött, és jól érezte magát.