Arany KN 2009

A legjobb magyar gyűjteményes képregénykiadvány

Egy tágan értelmezett kategória, ahol antológiák, válogatások, gyűjtemények egyaránt megmérettettek a KN zsűrije előtt. Vegyes a kínálat, alacsony példányszámú, szerzői és fanzin-jellegű valamint könyvesbolti terjesztésbe is kerülő, sikeres kötetek is kaptak jelölést. E kiélezett mezőnyben az alábbi kiadványokat ajánljuk (személyes érintettség okán e kategóriában a Panel különszám #2 főszerkesztője, Szabó Zoltán Ádám nem adott le szavazatot):

A jelöltek:

Mi van, Dodó?

„Dodó, gondolj egy számra!” A hazai köztudatban lassan összefonódik a Rolling Stones klasszikusa Marabu bizarr, űrlényszerű bogarainak bájos idiotizmusával. A második gyűjteményes kötetben megjelent stripek legalább olyan jók, mint a világhírű, párkockás elődök, melyekkel itthon oly gyakran és fájóan tévesen azonosítják a teljes kilencedik művészetet. Már csak idő kérdése, mikor válhatnak a Dodók legalább olyan népszerűvé itthon, mint a cinikus, lusta macska vagy a filozófiai és etikai kérdéseken merengő kisfiú és az ő tigrise.
Marabu imádnivaló kreatúrái nem akarják megváltani a világot, csak állnak a dombon, és hülyék, úgy alapjáraton. A Mi van, Dodó? fogyasztása garantált agyzsibbadást és könnyes röhögést eredményez, ez a dodórgazmus, más néven SÖN!

Panel: különszám #2

A hazai képregényes szakirodalom tárlatát elemzésekkel, tanulmányokkal, kritikákkal gazdagító Panel szaklap 2009-ben ismét egy csupa, képregénnyel megtöltött különszámmal jelentkezett, mely az ügyes szerkesztői munkának, a szerencsés együttállásnak és végül, persze nem utolsó sorban a páratlanul tehetséges szerzőknek, alkotóknak köszönhetően az év egyik legemlékezetesebb kiadványává avanzsált. A füzet eredeti munkákat tartalmaz Braziltól, Emtrexxtől, Geektől, Tomstertől, Fekitől, Vass Róberttől és Kovács Pétertől, valamint a 2008-as Hungarocomixon megrendezett 5 órás képregényes minimaratonon született munkákból válogat Lakatostól, Pilcztől, Kemenestől, Lanczingertől és az így duplázó Braziltól. Az i-re a pontot Fritz comic speach-e teszi fel. A kellemesen változatos stílusú művészek külön-külön elkészített munkái remekül alkotnak művészi egységet 55 fekete-fehér oldalon, amely egyetlen üresjáratot vagy gyengébb pillanatot sem tartalmaz – ez az antológia műfajában a legnagyobb dicséret.

Pinkhell 6.

A Magyar Képregény Akadémia saját sorozatának 2009-ben csak egy száma jelent meg, ám az annál összeszedettebbre és emlékezetesebbre sikeredett. Ezúttal kijelölt tematika nélkül, mégis érezhetően összhangban készült hosszabb-rövidebb remekek majdnem mind „Abszurdisztánban” játszódnak, ott, ahol élünk, és ahol az elmúlt évben különösen nyomasztó közhangulat és negatív jövőkép uralkodott. Lakatos melankolikus teremtéstörténetétől eljutunk a Szabó-Fórizs-Haránt trió alkotta antiutópisztikus Budapestig, és az út olyan további izgalmas alkotásokkal van kikövezve, mint a Fórizs és Haránt által főzött Vadas, vagy a klasszikus filmtrilógia alapkonfliktusát új fényből megvilágító Nyuszi vagy, Mcfly! Geektől és Varga Zsolttól. Felvidéki Nonameje és Pernyéje – utóbbi Szabó Jenővel és Tikossal kiegészülve– régi jó ismerősként tesznek eleget a feszültségoldás kötelességének, Zorro és Graphit pedig a sorozatban megjelent leghosszabb terjedelmű, és talán legkomolyabban veendő képregényét adták át a rajongóknak. Az Akadémia ezzel a számmal többet bizonyított, mint valaha, hogy azonban egy jobban megfogható állítással is éljek, fellapozva a legutóbbi Pinkhellt, kiválóan megfigyelhetjük a strip műfaj két teljesen különböző, mégis egyaránt működőképes megközelítését Haragos Péter madarainak valamint Szabó, Zorro és Haránt Artúr mélytengeri, mélabús lényeinek tolmácsolásában.

Tomster: Kalandok hébe-hóba

Pásztor Tamás a strip műfaj egyik hazai jeles képviselője önálló kötetben gyűjtötte össze saját karakterének csíkokba foglalt kalandjait, egészen a kezdetektől az első cikluson át Henrik, a digitális kihúzó eljöveteléig. A füzet nagyrészét a „Sítábor-sztori” teszi ki, és ez is a csúcspont egyben. Eddigre ért be Tomster figurája; kellően szimpatikus, és szerethető, az összes, szándékosan ráruházott hibáival együtt. Pásztor karaktere az egyetemista srác típusfigurája, így mindannyian ismerjük egy kicsit, és könnyen azonosulunk vele. A szerző remekül leste el a stripkészítés csínját-bínját, és a külföldi receptet remek érzékkel adaptálta, hazai ízekkel egyedivé téve alkotását.

A díjat kapja, azaz…

Oldalak: 1 2 3