A magasság nem számít – Love*Com #8

Számtalan vicces jelenet kiindulópontja lehet, ha a történet főszereplője az átlagosnál magasabb lány. Japánban ez hatványozottan igaz, ismerve a szigetország jellemzően alacsony lakosságát, így nem meglepő, hogy a közelmúltban kettő, az imént vázolt alaphelyzetet hasznosító sorozatba botlottam.

Az egyik a Japánban kultikus státusznak örvendő (94 évesen is aktív) képregényrajzoló, Shigeru Mizuki feleségéről szóló tévésorozat (Gegege no Nyobo), aminek – főleg eleinte – szinte állandó témája a magassága miatt férjhez menni képtelen Fumie kálváriája, a másik pedig a Mangafan által kiadott, elsősorban a tizenéves lányokra szabott képregény, a Love*Com. Míg előbbinél a hangsúly valójában a Japánban közismert történet fontosabb állomásainak felelevenítésén van, utóbbi egy vérbeli romantikus komédia, ami a magas lány kliséjét az átlagosnál alacsonyabb fiú motívumával keresztezi.

A Love*Com alkotója, Nakahara Aya oszakai születéső képregényalkotó, akinek leghíresebb sorozata 2001-ben indult a Bessatsu Margaret című shojo (fiatal lányoknak szóló) magazinban, és egészen 2006-ig futott, 2003-ban pedig átvehette érte a Japánban az Eisner-díjhoz hasonló fontossággal bíró, a Shogakukan kiadó által odaítélt díjat legjobb shojo sorozat kategóriában. A Mangafan nemrég a 17 kötetes manga 8. részét jelentette meg magyarul.

Koizumi és Ootani két teljesen különböző karakter. Míg előbbi 172 centis testmagasságával a japán átlag fölött van, utóbbi 156 centijével fiú létére igencsak alacsonynak számít – talán a hatalmas különbség miatt lettek nagyszerű haverok az iskolában. Párosukat csak Defekt Duóként (az All Hanshin Kyojin magyar fordítása)* emlegették, együtt minden butaságban benne voltak, kapcsolatuk pedig sokáig meg is maradt ezen a szinten. Egymás ugratása, Koizumi zsiráfnak csúfolása, és egyéb módon való cikizése azonban új színezetet kapott, amikor egy véletlen folytán egymásra találtak, és többszöri nekifutásra járni kezdtek. A friss kapcsolat az új kötet folyamán nem érzékeny párbeszédek, vagy csöpögős lelkizések során formálódik, hanem a sorozatban eddig megismert módon, a lehető legtöbb geggel körítve bontakozik ki.

Nakahara Aya sorozata azért népszerű, mert a romantikus komédiákhoz hűen nem veszi túl komolyan sem magát, sem pedig szereplői kapcsolatát. Koizumi és Ootani viszonya csupán kellék, kiindulópont a műfaj kliséinek bemutatásához, amit a mangaka mindenféle erőlködés nélkül, a legnagyobb természetességgel képes átadni. Az alaphelyzetből adódó összes kézenfekvő fordulat megtalálható a mangában, így az önfeledt szerelmet beárnyékoló Másik Nő is rövid úton bekerül a képbe. Ő Mimi, Ootani gyerekkori barátja, aki már időtlen idők óta szerelmes belé, érzéseit mégsem merte eddig a pontig felvállalni – karaktere annyira sablonos, amennyire Nakahara Aya azt nem szégyenli, mégis a 200 oldal könnyedén pereg le az immáron három tagúvá bővült társaság civakodásáról és a szerelem terén tett első tétova lépéseikről.

Persze ezért cserébe le kell mondanunk az eredetiségről: a Love*Com semmi olyat nem mutat, amit ne láttunk volna már ezerszer előtte, az igazi fegyverténye viszont a történések önfeledtsége, lendületessége, ami képes azonnal magával ragadni az olvasót. Szinte minden oldalra jut egy-egy fricska, egy-egy beszólás, könnyedén és szinte észrevétlenül épül a két főszereplő szerelme, Mimi figurája pedig csak még érdekesebbé teszi az amúgy sem unalmas status quo-t.

Ami a rajzokat illeti, a Vampire Knight drámai káosza után jól esik tűéles, pontos rajzokat látni. A Love*Com oldalai tiszták, követhetőek, átláthatóak; még ha a Nana vagy a Ruróni Kensin alkotóinak profizmusát nem is éri el, a külleme alapján megmarad szerethető, tökéletesen átélhető képregénynek.

Nakahara Aya műve a végtelenül könnyed romantikus komédiákat kedvelőknek kortól és nemtől függetlenül ajánlható, a tizenévesnél idősebb olvasóknak csupán egyetlen kompromisszumot kell kötniük: a manga nyelvezete (illetve a fordítás) javarészt a mai iskolás szlengből táplálkozik, így a „fanol” és a „frászol” kifejezések állandó részét képezik az alkotó (fordító) szókincsének. A manga érdemeit ismerve ez igazán nem nagy áldozat.

Farkas Dávid

*Koizumi és Ootani Defekt Duója eredetileg egy legendás japán humorista párosról kapta a nevét. Az All Hanshin Kyojin formáció a tradicionális japán stand up comedy, a manzai híres művelői, hatalmas népszerűségnek örvendtek a szigetországban. A manzai tipikusan páros műfaj, ahol az egyik mindig komoly, míg a másik szórakozott, a viccek pedig félreértéseikből, párhuzamos monológjaikból, ellentmondásaikból táplálkoznak. A manzai eredetileg Oszakából indult, éppen ahol Nakahara Aya született, és ahol a Love*Com is játszódik, ráadásul az All Hanshin Kyojin duó védjegye a kettejük közti magasságkülönbség volt…

Love*Com #8
200 oldal, 2000 Ft
Kiadja a Mangafan.