A képregény nem lineáris médium – Interjú Lénárd Lászlóval

A képregényfesztiválok egyik visszatérő momentuma, amikor az előző naptári évben megjelent magyar képregényeket díjazzuk az Alfabéta-díjjal. Az átadó ceremóniánál azonban sokkal fontosabb, hogy képet kapjunk arról, milyen témák és irányzatok vannak jelen a magyar piacon. Miről szólnak a jelölt művek, mit gondolnak az azokat készítő alkotók. Az elkövetkező napokban azokkal a képregényalkotókkal közlünk interjúkat, akik idén, a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon (2019. május 8-12) kaphatnak díjat.

Lénárd László az az alkotó, akinek évek óta „nincsenek tervei,” ahogy egy korábbi Alfabéta-interjúban mondta, mégis, évről évre újabb képregényekkel, kollaborációkkal rukkol elő, és szinte minden munkáját viszontlátjuk az adott év döntősei között. Most az idén megjelent Másnap című zsebkönyvéről kérdezte őt Oroszlány Balázs.

Oroszlány Balázs: Az egyik budapesti könyvesboltban keménykötetes képregényalbumok előtt meglepődve vettem észre a Másnapot. Mintha valaki csak odatette volna. Gerillaakció volt, vagy másképp elveszne a nagy könyvek között?

Lénárd László: Finom lelkű árufeltöltő munkatárs lehetett, aki komolyan veszi a munkáját. Havonta párat eladnak a könyvesboltok december óta, lehet, hogy azért, mert néhányan jó helyre teszik a Másnapot. Gerillaakcióként a híres londoni Orbital képregényboltba vitt egy kedves barát egy példányt, poénból.

OB. Ragaszkodtál ahhoz, hogy a képregényedet minden zsűritag, aki az idei Alfabéta-díjak odaítéléséről dönt, papíron olvassa – mennyire fontos, hogy egy képregény nyomtatott kiadvány legyen?

LL: Oldalpárban gondolkoztam, amit monitoron nehézkesebb előcsalni. A papír alapú könyv és képregény nem lineáris médiumok, azaz tetszőlegesen ide-oda lapozgathatóak, valamint egy oldalon belül is bármelyik részük nézegethető, olvasható. Egy film, hanganyag vagy egy pdf lineáris, azaz az olvasási sorrend adott, sokkal nehézkesebb például az első és utolsó oldalakat összehasonítani, míg papíron ez pillanatok műve. Ez a kiadvány papírra készült, és számomra fontos, hogy papíron olvassák. Amúgy is „papírfil” alkat vagyok.

OB: A képregényed mintha magáról a képregényről szólna – miért fontos neked, hogy kitaláld, hogyan működik „a” képregény?

LL: Mintha. Szerintem annyira nem meta, bár vannak benne olyan elemek. Nem értem pontosan a kérdést. Azért fontos, mert időnként alkotok képregényt, és szeretném, ha működne.

OB:”Storyboard-szerű” – mondtad a Másnapról. Mit tanít a film, a storyboard a képregényről, képregénykészítésről?

LL: A film a képregénynek a képkivágást, plánozást, variózást, képviszonyokat, a képek komponálását taníthatja meg, vágási technikákat. Nem emlékszem, hol meséltem, arra gondolhattam, hogy mikor Erhard Domonkosnak megmutattam, azt mondta, ilyesmit rajzolnak storyboardnak a MOMÉ-n. Sose rajzoltam komolyan storyboardot, bár láttam, és talán elő-képregénynek lehet is tekinteni.

OB: Mit tanultál te a Másnapból, illetve annak készítése során?

LL: Hogy nem minden működik úgy, ahogy én szeretném. A gördülékenység és az elmélyült, szimbólumelemző-jellegű olvasás közti látszólagos ellentétet nem sikerült feloldanom érzésem szerint.

OB: A képregény páratlan és páros oldalai szembenéznek, felelnek egymásra. Mennyiben tükörbenézés a Másnap olvasása?

LL: Az írása tükörbenézés volt. Hogy az olvasása tükörbenézés-e? Egy szöveg nélküli képregénynél talán még erősebb a szembesítés a főszereplő és a befogadó között, mert nincs ott a szövegsík kapaszkodónak. Ezt neked kellene megmondani, hogy azt érezted-e, tükröződik-e életed bármilyen vonatkozása a műben.

OB: És a szokásos kérdés, amire nem ér azt válaszolni, hogy „egy hosszabb munkán dolgozom”: mit olvashatunk tőled legközelebb?

LL: Még nem tudom.