Füzet vagy kötet? Na, nem mintha itthon lenne választási lehetőségünk: vagy füzetben jelenik meg valami vagy kötetben (és jól tudjuk, hogy előbbi opció haldoklik), úgyhogy ez a kis merengés a képregények e két formátumáról nyilvánvalóan az észak-amerikai piacra vonatkozik – arra is, hogy melyik praktikusabb, de főleg arra, hogy mit hoz a jövő. Mert, hozzáteszem, lehet, hogy pár év múlva már külföldön sem lesz választási lehetőség: a jelenlegi trendekre alapozva sokan a(z idejétmúlt?) füzetformátum halálát jósolják, ha nem is rövid-, de hosszútávon mindenképpen.
Személy szerint mindig is a köteteket részesítettem előnyben: könnyebben tárolhatók, nem olyan sérülékenyek, jobban mutatnak a polcon, egybegyűjtik az egyes sztorikat, és ami talán még fontosabb, nincsenek bennük reklámok (persze kisebb a befektetési értékük is, de ez engem teljesen hidegen hagy). Egyetlen szál amerikai füzetem van (Uncanny X-Men 500), amellett nagyjából 10 magyar kiadás (Kalyber Joe, A fiú, akit Zsuzsinak hívtak, Johnny Fellow és tsai), az összes többi képregény kötetekben áll a helyén. Az eredeti formátumhoz való nosztalgikus ragaszkodáson, az említett befektetési értéken és azonkívül, hogy a kötetes rendszerben fél éveket kell várni egy új sztorira, nem látok semmi érdemleges érvet amellett, hogy a füzetnek fenn kell maradnia. Persze felmerülhet még az is, hogy az írók specifikusan úgy dolgoznak, hogy kihasználják e formátum adottságait (cliffhanger, egy hónapos várakozás a következő számra), de a „kihasználás” szónál alighanem helyesebb a „kiszolgálás”, és amúgy is, ez csak alkalmazkodás kérdése. Az utóbbi években egyébként nem egy szerző panaszkodott amiatt, hogy a kiadók a dramaturgiai szükségszerűségeket figyelmen kívül hagyva, 5-6 részes történetekre kényszerítették a munkájukat, csak hogy aztán az egészet szépen, patentosan lehessen majd belefoglalni egy kötetbe. És ez ugyan pont a gyűjteményes kiadás ellen lehet érv, de ha átgondoljuk a két formátum adottságaiból származó előnyöket és hátrányokat, mégiscsak utóbbi felé billen a mérleg nyelve. Hiszen nem volna jobb hagyni, hogy a cselekmény a maga ütemében, „természetes” módon bontakozzon ki, a mesterségesen gerjesztett füzetvégi cliffhanger nélkül? Nem lehet, hogy az csak egy, az anno alternatíva nélküli formátumhoz köthető, ám mára feleslegessé vált kényszermegoldás?
De mindez csak afféle szubjektív merengés a témán, és természetesen nem ezek a „praktikus” érvek fogják meghatározni a füzet-kötet kérdés jövőjét – hanem a kőkemény piaci viszonyok. Gondoljunk csak bele, milyen pályát futottak be a gyűjteményes kiadások a megjelenésük óta, és arra alapozva lássuk, mire számíthatunk. A 2000-es évek elejéig a kötetek leginkább régi, nehezen, nagyon drágán, vagy egyáltalán nem hozzáférhető képregények újranyomásait tartalmazták, amikoris a kiadók (élükön a Marvellel) elkezdték ilyen formában újraközölni az épp akkor véget ért sztorikat is. Ebből mára jól bevált rendszer lett, és míg a füzetek piaca jó esetben is legfeljebb stagnál, a köteteké évről évre növekszik (Észak-Amerikában 2007-ről 2008-ra 5%-os volt az emelkedés a tavaly beütött gazdasági válság ellenére is – korábbi években pedig még nagyobb növekedések voltak). Vagyis abból, ami elérhetetlen képregények pótlékának indult, mára az ipar legbiztosabbnak és legfejlődőképesebbnek tűnő üzlete vált, méghozzá szűk egy évtized alatt. És mindannak egy része, ami igaz a magyar piacra, igaz az amerikaira is. Jelesül, hogy a kötetformátum, köszönhetően a hagyományos és online könyvesbolti terjesztésnek, összehasonlíthatatlanul több emberhez eljut, mint a képregényboltok keretei közt ragadt füzetek (így utóbbi formátum esetleges halála törvényszerűen maga után vonná ezeknek a boltoknak a megszűnését is, hisz aligha tudnának konkurálni a nagy láncokkal, amelyek onnantól kezdve képesek lennének ugyanazt a kínálatot nyújtani). Plusz, bár az összképet nézve elhanyagolható apróság, de mégis egy érdekes adalék: a kiadók, ahol csak lehet, igyekeznek szabadulni a „comic book” kifejezéstől, és inkább a sokkal elegánsabb „graphic novelt” használni (noha sokan vannak, köztük alkotók is, akik ezt feleslegesnek, és olcsó marketing fogásnak érzik) – amit a kötetek uralma jócskán megkönnyítene. Szóval, talán még a comic book szó is elkopik egyszer…
Vagyis minden trend a kötetek további előretörését jósolja, ami sokak szerint idővel a füzetek eltűnéséhez vezethet majd. Persze bőven vannak ennek a lehetőségnek olyan aspektusai, amik egyelőre nem láthatók át (pl. vásárlók, akik megveszik a füzeteket ÉS később a gyűjteményes kiadásokat is), és akkor még nem beszéltünk a mostanában előretörő digitális formátumról, aminek hatásai egyelőre kiszámíthatatlanok, és ami könnyen beleszólhat a kilencedik művészet jövőjének alakulásába. Én mindenestre most azt mondom, hogy nem siratnám meg a füzeteket – de hogy egy ilyen váltásnak milyen következményei lennének, azt minden fenti találgatás ellenére is igen nehéz volna megjósolni. Ti mit gondoltok?